Néhány rendszer ajánló algoritmusa számomra kiszámíthatatlan. Ilyen például a LinkedIn is. Nem értem, hogy mi alapján küld nekem emaileket a szakmai Facebooknak nevezett oldalon megtalálható ismerőseim írásai kapcsán.
Három nappal ezelőtt egy korábbi munkahelyemen megismert hölgy egy írását láttam meg az emailben. A címe felkeltette a figyelmemet, elolvastam hát az írást. Íme.
Újrakezdés bátorsága – nem számít hány éves vagy!
Nemrég egy AI oktatáson vettem részt. Izgalmas élmény volt, de közben motoszkált bennem a kérdés: mit jelent fejlődni egy olyan korban, amikor már sok tapasztalat van mögöttem, de előttem egy ismeretlen jövő? A válasz számomra a nyitottság.
Most, hogy már évek óta a pályán vagyok, és komoly szakmai tapasztalattal élem az életem, egyre inkább azt érzem, hogy az élet nem arról szól, hány éves vagy, hanem hogy képes vagy-e újra tanulni, amikor új kihívások elé állítanak.
A legnagyobb ajándék, amit kaphatunk, az a képesség, hogy mindig újrakezdhetünk, bárhol is tartunk. Minden egyes nap lehetőséget ad arra, hogy friss szemmel lássuk a világot, és új utakon alkalmazzuk a tapasztalatainkat.
Nagyon tetszik ez az összefoglaló. Nagyon hasonlóan gondolkodom az életről. Nagyon sok számomra értékes kulcsszó rejlik ezekben a mondatokban: izgalmas, fejlődés, tapasztalat, nyitottság, képesség, kihívások, ajándék, újrakezdés, lehetőség…
Hogyan lett ebből felemelő vélemény?
Szinkronicitás. A mindennapjaim része egy ideje. Ebben az esetben viszont hármas együttállásban volt részem. Az aktuális bejegyzésem írását szakítottam meg az olvasással. Miközben ezt az írást olvastam egy az újrakezdéssel foglalkozó dalt hallgattam.
Ami volt, sohasem kezdhetem újra
Ha vége van, örökre múljon el
Elveszett az újrakezdés kódja
Vagy, ha mégsem, Akkor el kell vesztenem
Ezt a hármas együttállás élményt úgy éreztem meg kell osztanom az íróval. Későn este meg is írtam a gondolataimat a Messengeren.
Szia ….!
Remélem, jól vagy és minden rendben veled!
Nagyon érdekes dolog történt velem ezekben a percekben, ezért írok neked.
Éppen egy nagyon jó dalt hallgatok.
Közben dolgozom egy elég komoly dolgon, immár 2,5 hónapja.
S akkor jön egy LinkedIn levél az írásoddal. Nagyon tetszett, ezért írok.
Amin dolgozom éppen, az is pontosan ez a téma. A három dolog egyszerre történt.
Nagyon tetszett az a progresszió, amit a másnapi három válaszban olvastam. Reggel ez érkezett:
Szia Soma! Meglepett, hogy írtál  köszi, én jól vagyok.
Én hiszek a jelekben, jó, hogy figyelsz rájuk. Nincsenek véletlenek.
Ez a hármas összefüggés talán abban erősít meg, hogy jó úton haladsz.
Ha lesz időm, elolvasom majd, amin dolgozol.
Három nappal később azt gondolom, hogy “Igen, pontosan!” Ezek az összefüggések azt mutatják, hogy jó úton haladok. És az ebben a mondatban rejlő üzentre csak ebben a pillanatban döbbenek rá, amikor ezeket a sorokat írom. Ez az oka annak, hogy a szinkronicitásnak nevezett jelenségen ennyit pörgök az elmúlt időszakban. Köszönöm, hogy rávilágítottál erre!
Délután érkezett a következő üzenet:
Hú Soma! Hihetetlen vagy. Nem ismerlek, de olyan, mintha mégis. Egyelőre a Ki vagyok én és az ismerőseid véleményét olvastam el. Többször mosolyogtam közben, hogy mit gondolnak rólad. Az kiderült, hogy jó ember vagy!
Majd még tanulmányozom az oldalad, mert érdekel. Az álomhoz erőt kívánok Neked, teljesüljön be!
Végül este kaptam meg azt, ami igen nagy hatással volt rám:
Szia S:o)ma!
Az online-dentist.hu hatása alá kerültem.
Ritkán olvasok ennyire őszinte érzéseket. Nem lep meg, hogy vannak ilyen emberek, mert én is ilyen vagyok. Inkább azt tapasztalom, hogy elzárkóznak a saját érzéseik elől, mert félnek tőlük. Az meg ritka, hogy valaki ezt meg is osztja a nagyvilággal. Bátor vagy.
Nem is tudom mit írjak… tegnap még azt sem tudtam ki vagy, most meg levelet írok neked. El sem hiszed mennyi hasonlóság van az életünkben, mind értékekben vagy fájdalmakban. És majdnem egy idősek is vagyunk pont egy évvel vagyok idősebb nálad, mint a 3+2.
Miközben olvastam az oldalad, eszembe jutott valami, amit a lányom mondott nekem, miután felépültem a daganatos betegségből. Azt mondta, büszke rám, mert hiteles vagyok. Úgy élek, ahogy beszélek. Mindegy mi történik velem, alkalmazkodom a helyzethez, és mosolyogva haladok tovább. Mindig ezt tanítottam neki.
Gratulálok a blogodhoz, nagyon inspiráló! Remélem sokan olvassák majd!
Követni fogom az új eseményeket.
Köszönöm neked!
És nem! Nem a méltatás volt benne a felemelő. Hanem az, aki adta! Valaki, aki már megharcolta a saját iszonyatos harcainak egy részét van ilyen véleménnyel rólam, no, ez az érték! Mindannyian küzdünk magunkkal. Szinte egész életünkben. De sajnos csak kevesünknek sikerül a saját akadályinkon akár csak részben is átverekednünk magunkat.
Azt gondolom, hogy azt, aki már valamelyest túl tud lendülni az akadályain, onnan lehet megismerni, hogy nem azzal kezdi a válaszát, hogy “nekem is ugyanígy fájt, s gyorsan el is mondom a történetemet!” Nem! Aki túl van rajta, tud figyelni a másikra. Ő körülbelül így fog beszélni: “Igen, ezt tapasztaltam én is és hozzád hasonlóan ezt tanultam belőle…”
És, hogy mi lehet a titka annak, hogy valaki át tud bukdácsolni a nehézségeken. A titok szerintem ezekben a gondolatokban van, de én a saját megfejtésemet most nem mondom el:
Szia! Örülök, hogy az üzenetem elért hozzád. Vagyis mindegy mikor, hol és mit csinálsz, ha tudsz alkalmazkodni a körülményekhez, megtalálod az utad. Úgy éreztem, ezek a gondolatok segítenek az álmod megvalósításában. Bár, ahogy a blogod olvastam, nincs szükséged semmilyen megerősítésre, a döntést már meghoztad. Több tragédia megélése után három évig jártam logoterápiára, és ezután lettem csak ilyen bölcs.
Megtisztelsz vele, ha felhasználod a soraimat.