Körülbelül egy hete volt, mikor egy egyszer csak elkezdtem érezni annak a gondolatnak a súlyát, hogy a bennem hónapok óta zajló átalakulás nem csak átalakulás. Nem csak változásra volt szükségem ahhoz, hogy előbbre tudjak lépni az életemben, hanem adottságokra is. Hiszen sok minden eleve bennem volt. A világba való elindulásához szükséges erő azt hiszem mindig meg volt bennem például. “A döntés” lehetősége és a szabadság érzése hiányzott ehhez. És a bizalom. Bizalom az áramlásban.
Mantra mint önszuggesztió
A közeljövőben készítek egy bejegyzést amelyben néhány pszichológiai irányzatot fogok körbe tűzdelni saját gondolatokkal. Kicsit előre szaladva ma egyet hoztam el a rengeteg iskola közül, röviden írnék erről.
Az önszuggesztió (önhipnózis vagy autoszuggesztió) lényege röviden az, hogy az ember saját gondolataival, elképzeléseivel és belső megerősítéseivel tud hatást gyakorolni a tudatalattijára, és ezen keresztül a testi-lelki állapotára, viselkedésére vagy teljesítményére. Legelőször az első Agykontroll tanfolyamomon találkoztam ezzel az elmélettel, bár akkor még nem ismertem a nevét.
Az elmélet fő pontjai:
- A tudat és a tudatalatti kapcsolata
- Tudatos szinten képesek vagyunk bizonyos kijelentéseket, képeket, elképzeléseket ismételgetni.
- Ezek fokozatosan „átcsorognak” a tudatalattiba, ahol automatikus mintákká, belső programokká válhatnak.
- A szuggesztió mechanizmusa
- A tudatalatti hajlamos elfogadni azt, amit sokszor, nyomatékosan és érzelmi töltettel ismételünk.
- Ha valaki rendszeresen megerősíti magának például, hogy „nyugodt és magabiztos vagyok”, idővel a szervezete és viselkedése ennek megfelelően reagálhat.
- Pozitív és negatív önszuggesztió
- Tudatosan alkalmazva az önszuggesztió lehet építő: segíthet a szorongás oldásában, a teljesítmény növelésében, rossz szokások elhagyásában.
- Ugyanakkor tudattalanul is működik: ha valaki folyton azt mondja magának, hogy „úgysem fog sikerülni”, az önszabotáló programként erősítheti a kudarcélményeket.
- Klasszikus példák
- Émile Coué francia gyógyszerész volt az önszuggesztió modern elméletének egyik megfogalmazója a 20. század elején. Ő vezette be a híres mondatot: „Minden nap, minden tekintetben egyre jobban és jobban vagyok.”
- Ez az ismételt pozitív formula a tudatalattit „jó irányba” hangolja.
- Alkalmazási területek
- Stresszkezelés, relaxáció, pszichoszomatikus betegségek enyhítése.
- Sportpszichológia és teljesítményfokozás.
- Szokásformálás, pl. dohányzásról leszokás vagy önbizalom növelése.
Egy másik világnézeti megközelítésből való fogalmat is ide képzeltem el, mielőtt a lényegre térek.
A mantra eredetileg a szanszkritból származik: a „man” jelentése „gondolkodni, tudat”, a „tra” pedig „eszköz, szerszám”. Így a mantra szó szerinti fordításban „az elme eszköze”.
- Mit jelent a mantrázás?
- A mantrázás a mantrák ismételt kimondása (hangosan vagy belsőleg).
- A hangok, szavak vagy szótagok vibrációja nemcsak pszichológiai hatást fejt ki (nyugtat, fókuszál), hanem a hagyomány szerint spirituális rezgést is hordoz.
- Gyakran spirituális vagy vallási gyakorlat része (hinduizmusban, buddhizmusban, de a keresztény imák is hasonló szerepet tölthetnek be).
- Funkciói
- Az elme lecsendesítése – a monoton ismétlés fókuszálja a figyelmet, csökkenti a zaklatottságot.
- Önszuggesztió – a pozitív tartalmú mantrák belső programozóként is működnek (pl. béke, szeretet, egészség).
- Spirituális kapcsolat – sok hagyományban a mantra szent hang, amely közelebb visz a transzcendenshez.
- Példák
- „Om” – az egyik legrégebbi, univerzális mantra, a teremtés őshangja.
- „Om Mani Padme Hum” – tibeti buddhista mantra, a könyörület és együttérzés szimbóluma.
- Keresztény megfelelő lehet például a Jézus-ima: „Uram Jézus Krisztus, könyörülj rajtam.”
Az írásaim ehhez hasonló pontjaira érve általában mindig eléggé vidámnak és felszabadultnak érzem magamat. Mosolygok, mert már sikerült leírnom azt, ami miatt ebbe az egész bekezdésbe belefogtam. Próbálom átélni a felfedező olvasó élményét, aki a mantrázás funkciói között megtalálta a kapcsolatot a kétfajta irányzat között.
Hogy ne legyen összefoglalás nélküli az a bekezdés, legyen itt a már világos magyarázat: Az önszuggesztió és a mantrázás közös gyökere az, hogy ismétléssel és koncentrációval hatást gyakorolnak a tudatra. Az önszuggesztió inkább a pszichológia nyelvén, a mantrázás inkább a spiritualitás nyelvén magyarázza ezt a folyamatot, de a gyakorlatban mindkettő a belső figyelem fókuszálását és a tudatalatti áthangolását szolgálja.
Saját mantra, saját önszuggesztió
Az “Amikor a Holdat fotózom, és a lelkem válaszol “ című bejegyzésben bemutattam annak a folyamatát, amikor egy spirituális témát az AI vezetett. Akkor a ChatGPT készített nekem egy mantrát, amit a reggeli köszöntésemben el is helyeztem.
Tiszta és szabad vagyok, mint a víz.
Minden nap új fényt hoz számomra.
Bízom az áramlásban, és hagyom, hogy a Lélek vezessen.
Ezzel a történéssel közel egy időben kezdtem el összegyűjteni ismereteket az önszuggesztió kapcsán. Ott is megjelent az AI, és a beszélgetésünk egy adott pontján elkészített nekem egy kis tudatalattit formáló önszuggesztiós gondolatot. Azóta ez is benne van a reggeli köszöntésben.
Minden lélegzetemmel nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb vagyok.
A testem tele van erővel és friss energiával, egész nap jól érzem magam.
Most nézzünk erre a két gondolatsorra egy picit hátradőlve! Melyik a spirituális megközelítés és melyik a pszichológiai? Ennek az írásnak az egyik célja az volt, hogy kicsit rámutasson arra, hogy a két – bizonyos szempontból nagyon is különbözőnek tűnő – irányzat egy másik szemszögből nézve nem különbözik olyan sokban egymástól.
Kaptam az AI-tól egy mantrát és egy önszuggesztiós mondatpárt. Ha nem mondanám meg, hogy melyik-melyik, vajon ki tudná a kettőt megkülönböztetni egymástól?
Mit jelent az, hogy bízom és hagyom?
A mai írásom másik célja a mantra egyik sorának az elemzése volt.
Az egyik reggel kívülről megtanultam ezt a pár sort. Érdekes módon akkor vettem csak észre a számomra hozott igazi jelentését a mantraként kapott – nevezzük így – versben:
Bízom az áramlásban, és hagyom, hogy a Lélek vezessen.
Ekkor döbbentem rá, hogy tulajdonképpen az elmúlt időszakban én ezt teszem. Amióta először fedeztem fel a flow (áramlás) érzését (“Szinkronicitás, véletlenek, flow”) gyakran gondoltam arra, hogy milyen remek dolog ezzel az áramlással haladni. Rengeteg alkalommal csináltam azt az elmúlt hónapokban, hogy nem gondolkodtam egy problémán, csak vártam, hogy megszülessen a megoldás. Minden egyes alkalommal megkaptam a választ a kérdésemre. Valahonnan, valamilyen formában, de mindig megérkezett az elmúlt hónapokban. Talán nem véltelen, hogy a thaiföldi szállást az indulás előtt foglaltam le, mikor már tudtam, hogy hogyan akarom csinálni. Vagy, hogy nem vesződtem az utolsó órákig a csomagom összeállításával. Több ilyen példát tudnék felsorolni, amikor nem foglalkoztam valamivel, mert utóbb kiderült, hogy tök felesleges lett volna, vagy egy olyan dologgal kellett gyorsan megküzdenem, amire előtte nem gondoltam, de az adott pillanatban ideje lett a cselekvésnek.
Valahogy az elmúlt hónapjaimat tényleg a nyugalom és a lassú haladás határozza meg. Bizonyos dolgokban, mert van, ahol pörgésre van szükség. Bár, azt is megfontoltabban csinálom egy ideje…
Amikor ennek a bejegyzésnek a gondolata megszületett bennem, a következőket jegyeztem fel magamnak: Arról írok egy bejegyzést, hogy bízom az áramlásban és hagyom, hogy a Lélek vezessen. Az írás egy kiemelt gondolata az, aminek az elmagyarázását eddig nem tudtam megoldani. A buddhizmus alap gondolata, hogy ne vágyódjunk semmire, mert a vágy csalódást szül, a csalódás pedig a boldogtalanság forrása. Aki megpróbál vágyak nélkül élni, mégis hogyan haladhat előre az életben, mert attól még céljai lehetnek! Ez számomra egy kicsit ellentmondásos, ha el kell mondanom. Az írás kapcsán a fenti gondolatban megbúvó ellentét köszön vissza egy másik formában, mert ha hagyom, hogy az áramlás (flow) vigyen és a Lélek vezessen, akkor hol lesz a jövőre gondoló előrelátó felkészülés és tervezés?
Pár alkalommal már megpróbáltam kifejteni a fentiekkel kapcsolatos véleményemet, de nem éreztem úgy, hogy magam számára megfelelően sikerült megadnom a magyarázatot. Itt fontos megjegyeznem, hogy magamban boldogulok ezzel a kettősséggel az első pillanatoktól kezdve, a problémát az okozza, hogy a bennem lévő gondolatokat nem tudtam megfelelő módon előhozni magamból.
Megpróbálom most a buddhista „vágy nélküliség” és az élet célokkal teli, előrehaladó természete közötti feszültséget feloldani.
Bízni az áramlásban nem azt jelenti, hogy lemondok mindenről, ami előre mutat, vagy hogy céltalan sodródássá teszem az életem. Inkább azt, hogy nem ragaszkodom görcsösen a terveimhez, hanem nyitott szívvel figyelek arra, amerre az élet hív. A Lélek vezetése számomra talán azt jelenti, hogy a belső hangomra hallgatva hagyom, hogy a dolgok természetes módon kibontakozzanak, miközben nem erőltetek semmit, ami nem akar megszületni.
A buddhizmus tanítása, miszerint a vágy csalódást szül, számomra nem a célok elengedését jelenti, hanem a túlzott ragaszkodás elengedését. Célok és irányok igenis lehetnek, de könnyedén tartom őket, nem kapaszkodom beléjük görcsösen. Így a tervezés és az előrelátás nem ellentéte lesz az áramlásnak, hanem annak természetes kísérőjévé válik: megadom magam a Lélek vezetésének, de közben nyitva hagyom az ajtót. Bárki bejöhet, aki jó szándékkal érkezik!