Összegzés
Mit jelent valójában egy zászló? Összetartozást, vagy határvonalat? Egy személyes történet az emberi egyenlőségről, empátiáról és az álmodozás szabadságáról.
Gyakran előfordul, hogy valami megzavarja a békédet?
Nálam ez mostanában ritkán fordul elő.
Azt gondolom, ha valami ritkábban fordul elő, nagyobb érzéseket kelt életre.
Két-három hete annak, hogy a Facebookon láttam egy képet. Egy magyar ember büszkén tartott egy magyar zászlót. Nem a Magyar Köztársaság hivatalos zászlaját, hanem valami régebbi zászlót. Már itt elnézést kérek, hogy fogalmam sincs, milyen zászló volt az!
Valamiért megzavarta a békémet ez a zászló, ez a kép.
Erről írok most.
Mi is az a zászló?
A zászló a valahová tartozás jelképe.
Azt jelenti, egyek vagyunk, hiszen egy zászló alatt menetelünk. Ebben az egyszerű mondatban nehéz bármi keserűt találni. De mindjárt más ízt kap az érzés, ha folytatjuk a zászló definícióját. A zászló azt is jelenti, hogy aki nem a mi zászlónk alatt menetel, az más. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy ellenség. De – azt gondolom – az esetek többségében igenis ezt jelenti.
Miért van szükségünk ennyire arra, hogy különbséget tegyünk?
Ez a kérdés engem egész életemben foglakoztatott, mindig megérintett. Ma azonban már mélyebben karistol…
Azt hiszem ennek az oka a bennem rejlő empátia lehet. Valamiért sokszor érzem azt, hogy minden cselekedett mögött egy ember áll. Persze az ego és főleg az arrogancia engem is sokszor vezetett, vezet és fog is félrevezetni ettől a felismeréstől. De ma már tudatosan törekszem rá, hogy ez minél ritkábban forduljon elő.
Testvérek vagyunk
Az elmúlt hónapokban számtalan alkalommal került szóba körülöttem ilyen, vagy olyan módon az, hogy mindannyian egyek vagyunk.
Ha csak arra gondolok, hogy hány ember szólított meg mostanában úgy, hogy “bro”, ami a “brother” (testvér) rövidítése. Volt, aki nem a rövidítést használta. Vagy például hányan szólítottuk egymást barátnak, egyszerűen azért, mert a teljes nyitottsággal fordulunk egymás felé.
Hány olyan találkozásom volt mostanában, ahol a bemutatkozás kézfogását egy kemény és egyben nagyon meleg ölelés követte. Nem minden bemutatkozás ilyen persze, de az első búcsú már szinte biztos, hogy öleléssel végződik. Van, hogy ismétlünk is.
Hány beszélgetésben hangzott el mostanában az, hogy “mindannyian fivérek és nővérek vagyunk.”
Mennyire jó, hogy hónapok óta elkerül a kirekesztés, ítélkezés, bármiféle megkülönböztetésnek még csak a gondolata is!
Ebben a környezetben és abban a békében, amiben az utóbbi sok hónapban élek, azt hiszem, teljesen érthető, ha egy zászló lobogása hullámokat kelt a lelkemben.
Lehet, hogy ez nem a zászlóról szól, hanem rólam
Thaiföldön és itt, Indonéziában rengeteg zászlót látok. Sokkal többet, mint Magyarországon általában láttam. Kivéve persze a jeles ünnepeinket, mert akkor minden villanyoszlopra kerül egy-egy a lobogóból.
Itt valóban a mindennapok része a nemzetek kiemelt jelképe. Sok fényképet készítettem az elmúlt hónapokban zászlókról is. Mert itt valamiért azt súgják nekem, hogy ez az ország büszke arra, hogy létezik, de egyben nem rekeszt ki engem sem. Ezt azt érzésemet már több alkalommal erősítették meg helyiek a velük folytatott beszélgetésben.
Magyarországon sokszor azt éreztem, hogy az “igazi magyar” zászlót tesz a házára, aki pedig nem tesz, az nem “igazi”. Sajnos én azokkal az érzésekkel a szívemben hagytam el a hazámat, hogy minket még a zászló is megoszt.
Meglehet, hogy tévedek és rosszul értelmeztem az érzéseimet az otthonnal kapcsolatban. Sajnos azonban az eltelt hónapokban a magyar barátaimmal folytatott beszélgetések nem oszlatták el ezt a kellemetlen érzést.
Képzeld el…
Lehet, hogy egy álmodó vagyok, de most azt álmodom, hogy megnyomod a lejátszás gombot és úgy olvasol tovább, hogy hallgatod a jól ismert dalt.
Képzeld el, hogy nincsenek országok
Nem nehéz megtenni
Nincs miért ölni vagy meghalni
És nincs vallás sem
Képzeld el az összes embert
Békében élni
Lehet, hogy azt mondod, álmodozó vagyok
De nem vagyok az egyetlen
Remélem, egy napon csatlakozol hozzánk
És a világ eggyé válik
Meghívsz egy kávéra?
Ha tetszett ez a történet, meghívhatsz egy kávéra. Nem kell, de jól esik - és mindig egy új sztorira váltom.
Kávé S:o)mának
Linktree
Rövid bemutatkozás