fi_180_christmass

180. | 95%-os karácsony

Boldog karácsonyt mindenkinek!

Hónapokkal ezelőtt felmerült bennem az ötlet, hogy most majd lesz lehetőségem arról írni, hogy milyen volt az első karácsonyom, amit egyedül töltöttem.

De aztán úgy alakult, hogy nem voltam egyedül, sőt, ha belegondolok, erre esélyem sem volt. Hiszen beszélgetések és üzenetek kísérték végig a napomat.

A kedvencem – ha szabad ilyet mondanom – ez volt a mai napban:

Szia, nem tudom, hogy telik a napod 😍, első Karácsony a szeretteid nélkül, de azt gondolom Te úgy kezeled, mint egy bármelyik csodálatos nap az elmúlt napjaidból (akár).

És akkor lesz nálad karácsony amikor hazatérvén megöleled gyermekeidet, szüleidet, tesóidat 🥰!

Kívánok neked minden jót. Tegnap egy kicsit több időt tudtam szánni olvasgatásra a blogjaidból volt ami szült is érzést bennem 🥴.

Nem tudom milyen ember fog hazatérni, de azt már biztosan tudom hogy nem ugyanaz, mint aki elment 👍.

Ha az írásaidat olvasom átjön az a boldog vagy rossz érzés amit érzel. És örülök neki hogy Balinak azon részét is mutatod, ami nem turistás hanem a valóság.

Legyen nagyon nagyon szép napod, estéd 😘!

Ez egy igazi ajándék!

És nem volt selyempapírba csomagolva.

Aki írta, jól ismer engem. Igen, minden napom egyformán csodálatos, az ünnep valóban akkor lesz, mikor néhány ölelés megtörténik, és ugyanaz az ember már nem tud hazalátogatni Magyarországra.

Ezen kívül az egész napot beszélgetéssel töltöttem valakivel, hogy aztán végül egy órán keresztül a naplementét nézzük együtt, miközben a 35 fokban a karácsonyi kókuszdiónkat iszogattuk.

Nem számítottam ma ajándékra.

Szombaton reggel már megkaptam egy másik üzenet formájában.

Ez a három szó fogadott ébredés után:

NIS2 95% Köszönöm!

Június 30-án töltöttem az utolsó munkanapomat Magyarországon, mint munkavállaló. A feladataim egyik fontos része volt a felkészülés a NIS2 auditra, aminek az első fordulóján még munkavállaló voltam. A második megtörténtekor már a második ázsiai országban éltem.

Nagy ajándék számomra ez az elismerés. Szeretem, hogy 5 hónappal a távozásom után tudatta velem valaki, hogy részem volt a sikerben.

A volt főnököm írta ezt az üzenetet.

Már nem a főnököm.

Sokkal több lett az együtt töltött idő alatt.

Ő a barátom!

István, köszönöm a karácsonyi ajándékot! És hálás vagyok a barátságodért – ez az igazi ajándék.

Meghívsz egy kávéra?

Ha tetszett ez a történet, meghívhatsz egy kávéra. Nem kell, de jól esik - és mindig egy új sztorira váltom.

Kávé S:o)mának

Iratkozz fel

Minden új bejegyzésról kapsz egy emailt!

Nem spamelek! Olvasd el az adatvédelmi irányelveket bővebb információkért!

Steve

Ki vagyok én? Kit olvasol? Kit támogatsz?

S:o)ma

Add a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *