Összegzés
Ez az írás azért fontos nekem, rert emlékeztet arra, hogy az utazásaim igazi értékét nem a helyek, hanem az emberek adják. A kimondott szavak, a figyelem, a kedvesség, egy beszélgetés egy idegennel. Ez a nap erről szólt, és jó volt ezt megélni.
Nagyon szeretem az olyan napokat, mint ez a mai. Amikor nem tervezek írni, de a napi élmények megélése közben automatikusan megszületik a fejemben a vágy és elkezdenek formálódni a sorok.
Ez a nap különösen sok olyan apró(?) élményt hozott, amit érdemes leírnom és ezzel megosztanom.
Miért költöztem?
A szobám amit a mai napig elfoglaltam kiváló volt.
Sokkal többet adott, mint amire szükségem van. A dupla ágy mellett volt egy kanapém. A nagyon fontos íróasztalom mellett volt még egy dohányzóasztalom és egy étkezőasztalom is. Három asztal! Három szék, hűtőszekrény, fürdőszoba, erkély. Plusz az, amit Balin azért nélkülöztem: volt konyhám is.
Semmi nem indokolta, hogy otthagyjam ezt a szuper helyet. De én azzal a szándékkal érkeztem ide, hogy most szeretném azt is kipróbálni, hogy nem egy helyen, nem egy városrészben élek, hanem többen.
Ezért nem is foglaltam le a szobámat, csak 13 napra.
Így ma reggel megismételtem a minden tulajdonom mielőbbi összepakolása fedőnevű gyakorlatomat. Küldtem egy üzenetet a tulajdonosnak, hogy mindent köszönök és elindulok.
Csak szavak…
A házigazdát egyszer láttam, a szoba úgy van kialakítva, hogy nem szükséges a személyes találkozó. De ő a hét közepén feljött hozzám és hozott nekem egy kis ellátmányt. Csak úgy. Kedvességből. A csomagban volt 2 ásványvíz, 3 üdítő és 2 csipsz. Nem is találtam nagyon a szavaimat, hogy erre a kedvességre reagáljak.
Nem akart mást, csak tudni, hogy hogy vagyok és kedves lenni.
A reggeli üzenetemben természetesen utaltam erre a kedvességre. “Köszönöm a gyönyörű szobát és a szállást. Nagyon szerettem itt élni, annyira hálás vagyok a kedvességért, amit itt kapok tőletek. Tisztelettel: István”
A válasza melegséggel töltötte el szívemet:
Köszönöm szépen a foglalást és a kedvességet. Nagyon szerencsés vagyok, hogy a vendégem voltál.
Ezek csak szavak! – mondták már annyian nekem. Nem kell komolyan venni, hiszen csak begyakorolt udvarias kifejezések. Nem jelentenek semmit.
Most már ott vagyok az életemben, hogy már nem tartom magam naívnak, azért, mert ezek a szavak jól esnek és őszintén tudok nekik örülni.
Mert most már pontosan tudom, hogy ezek nem csak szavak!
Ezeknek a szavaknak a kimondása egy döntés. A házigazda úgy döntött, hogy leírja ezeket a szavakat, mert ezzel kifejezi a tiszteletét és/vagy örömet akar okozni.
Teljesen mindegy, hogy miért döntött így. Biztos vagyok, hogy benne van az Ázsiára jellemző tisztelet, a barátság az örömszerzés és sok minden más is lehet még a döntés mögött.
Ő úgy határozott, hogy leírja én meg úgy döntöttem, hogy hálával telt szívvel örülök ennek.
Update:
Pár sort írtam csak meg a következő bekezdésből, mikor megkaptam a szállásadóm értékelését. Legyenek ezek is itt emlékül a kimondott szavaknak és azok erejének:
Nagyon udvarias, tisztelettudó, kedves és mindig válaszol. A szoba tökéletes állapotban van. A legjobb vendég valaha.
Teljes menetfelszerelésben Chiang Mai útjain
Az elmúlt két hét beszélgetéseiben többeknek meséltem el, hogy itt, Thaiföld északi részén már kicsit ősz eleji érzésem van. Kicsit csíp a hűvös levegő és például hónapok után most használok először takarót éjszaka.
Éjszaka!
Mert hogy nap közben még mindig nagyon meleg van, azt kár lenne tagadni. És ezt nem azért írom, hogy a most Magyarországon mínuszokban élők szívét fájdítsam.
Úgyhogy a két hátizsákommal magamon alaposan izzadtam, miközben a következő szállásra gyalogoltam. Mert úgy döntöttem, hogy a 6 km-es távolságot gyalog teszem meg. Égjen a zsír. Ezt az elhatározásomat határozottan támogatta a hét ágra sütő nap is.
A tervezett időben oda is értem a lakóparkhoz.
Az én szobám a 25-ös számú házban volt.
A fenti képet javaslom alaposan megnézni! Keresd meg, hogy melyik az első szám, ami hiányzik az alaprajzról.
Igen! Pont az!
Persze ez kép már csak a kétségbeesettnek és reménytelennek nem mondható, de mindenképpen hasztalan keresésnek a végén került elém.
A lakópark portájának a fülkéjén láttam meg. Mutattam a címet a portásnak, ahová el szerettem volna jutni, de furcsa módon, nemcsak, hogy nem tudott egy szót sem angolul, hanem szóba sem állt velem. Miután rájöttem, hogy az éppen folytatott beszélgetést esze ágában sincs megszakítani azért, hogy segítsen nekem, más megoldás után kellett néznem.
Életem legfinomabb Khao Soija
A portától vagy 100 méterre volt egy kávézó, gondoltam, ott kérek segítséget.
A probléma most is, mint mindig a címmel és a kényelemmel volt. Megmutatom a címet, amit a házigazdától kaptam:
Land and Houses Village Baan Parichat,
170/25, Soi 1, Moo 6, Nong Han Subdistrict,
San Sai District, Chiang Mai Province,
50290,
Az, hogy én ezzel a versikével nem boldogulok, természetesen nem az ő hibája. Beírtam a címet a naptáramba (mindig így csinálom, ott mindig kéznél van) és rákattintottam a navigációra.
Ennek az eredmény lett, hogy megérkeztem egy olyan helyre, ami 30 kilométerrel volt odébb, mint a mai szállásom.
Igaz, hogy 6 kilométert kellett csak gyalogolnom, de ezzel sajnos nem érkeztem meg. LOL.
A kávézó tulajdonosa egy nagyon kedves ember. Egy angol lány társaságában üldögéltek a teraszon és azonnal a segítségemre sietett.
Tisztáztuk a félreértést, segítettek kibogozni a pontos címet és elkezdtünk beszélgetni. Kértem egy jeges hosszú kávét, közben azért a jobbik eszemmel gyorsan el is döntöttem, hogy a hátralévő 30 kilométert nem gyalog teszem meg. No, azért mégis csak!
Rendeltem egy taxit, két opció közül választhattam. Megrendelem azonnal és jön, amikor jön, vagy időzítem a rendelést. Az időzítés mellett döntöttem, mert azt a kávét nyugalomban akartam meginni. Legkorábban csak 80 perccel későbbre lehetett rendelni, így úgy döntöttem, hogy ezzel a lehetőséggel élek, így lesz időm ebédelni is.
Ez rendkívül jó döntés volt!
Életem legfinomabb Khao Soi nevű ételét hozta elém az áramlás, amiben – halkan jegyzem meg – változatlanul hiszek és élem a mindennapjaimat. A lélek meg csak úgy vezet.
Erről az ételről röviden: Észak-Thaiföld specialitása, Chiang Mai ikonikus kajája. Sárga tojásos tészta, főtt és külön ropogósra sütött tészta a tetején, csirkehús darabok, kókusztejes curryszósz, lime kötelezően mellé téve és savanyított zöldség friss korianderrel.
A szósz szuper finom volt, a savanyított zöldség pedig dupla szuper finom. A holnapi írásom az ételekről fog szólni, így most csak annyit jegyzek meg, hogy a savanyított zöldség ízétől tényleg egy másik dimenzióba kerültem. Leírhatatlanul finom volt.
Úgyhogy nem is küzdök azzal, hogy megpróbálkozom ezzel.
A tulajdonos készítette el és tálalta fel számomra az ételt, akivel sokat beszélgettünk.
Furcsa élmény volt, amikor a saját gondolataimat kezdte el nekem mondani. Komolyan beszélt arról, hogy semmi rossz nincs abban, hogy (megint) eltévedtem. Ez csak egy lehetőség újabb tapasztalatokra, élményekre.
Mennyire igaza van. És mennyire így élem az életemet jó ideje. Hálás vagyok, hogy ez a gondolkodásmód most már az enyém!
Mielőtt távoztam, úgy döntöttem, hogy itt is szeretnék élni, úgyhogy elérhetőséget cseréltünk és egy viszlát legközelebbel búcsúztunk el egymástól.
Taxival a nagyvároson keresztül
A kért időpontra megérkezett a taxi.
Egy hölgy vezette. 45-50 percet töltöttünk együtt és egy csodálatos beszélgetésben volt részünk.
Annak ellenére, hogy alig-alig beszélt angolul. Így aztán előkerült a Google Translate, ami – tekintve, hogy ő vezetett – különös élménnyé tette a kommunikációt.
Hol értette amit mondtam, hol nem, hol értettem, amit kérdez, hol nem. Mégis, annyi minden került szóba.
Megtudtam, hogy valójában 44 betűt használnak. Ahogy mi is. Tanított helyesen kiejteni szavakat. Beszélgettünk a vallásról. Sok kérdést tett fel, kíváncsi volt.
Elmondta azt, ami engem is mindig vezérel ezekben a beszélgetésekben. Mennyi mindent tanulhatunk egymástól, ha figyelünk és kíváncsiak vagyunk.
Nem hitte el, hogy hamarosan 50 éves leszek, de ezt olyan formában fejezte ki, ami még ebben a gyakori élményben is nagyon jóleső volt. Az csak a hab a tortán, hogy bevallotta, hogy jóképűnek és erősnek tart. LOL.
Megkérdezte, hogy nem fáraszt -e a sok kérdéssel. Megnyugtattam, hogy egyáltalán nem. Mikor elmondtam, hogy miért szeretem az ázsiai emberek mentalitását, nagy tisztelettel köszönte meg. Én is így tettem, mikor ő mondta azt, hogy az én gondolkodásomat kivételesen nagyszerűnek tartja.
Az utazás elején oda adta a telefonját, hogy válasszak zenét. Hirtelen az jutott eszembe, hogy a nyolcvanas évek slágerei biztosan mindkettőnknek jó lesz. Eltaláltam. Az autóból nézegettem ezt a nagy várost. Nagyon sok arca van, sokat megmutatott az úton. Közben Tina Turner énekelt.
Én meg arra gondoltam, hogy milyen egyszerűen tökéletes ez a nap. Mosolyogtam sokat.
Itthon
Végül csak megérkeztem a mostani szobámba.
A házigazda anyukája már várt. Leültetett az előtérben, kicsit beszélgettünk.
Letettem a hátizsákjaimat a szobámban. Ez a szoba szerényebb. Kb. 3×4 méter. Egy ágy, egy szekrény egy pici dohányzóasztal és egy hatalmas mobil klíma.
Végül még íróasztalt is készítettem magamnak a dohányzó asztalból és egy felesleges bárszékből. Ez látható a bejegyzés kiemelt képén.
Az ágy olyan, mint egy kórházi ágy. Kíváncsi vagyok milyen lesz rajta aludni. Egyébként ez nem volt meglepetés, tudtam, hogy ilyen lesz.
Szerény kis ház, 3 szobával, amiből kettő kiadó, egy meg a tulajdonos, vagy az anyukája által lakott. A tulajdonos hölgy majd kedden érkezik meg.
A mama megkérdezte, hogy van -e kedvem megnézni a környéket, amire persze rögtön igent mondtam. Gondoltam, sétálunk egy jót.
Autóval vitt el a lakónegyed wellness központjába. Ez kül- és beltéri medencéket, szaunát és egy közepes felszereltségű konditermet jelent. Sajnos külön fizetni kell a látogatásukért, de biztosan meg fogom látogatni.
Február 10-ig ez a szoba az otthonom.
Abszolút illik a minimalista élethez.
A környék varászlatosnak tűnik, a jövő héten elkezdem felfedezni.
És a felfedezés közben valószínűleg minden alkalommal arra gondolok majd, hogy nagyon szeretem az olyan napokat, mint ez a mai.
Meghívsz egy kávéra?
Ha tetszett ez a történet, meghívhatsz egy kávéra. Nem kell, de jól esik - és mindig egy új sztorira váltom.
Kávé S:o)mának
Linktree
Rövid bemutatkozás