Összegzés
Ez az írás is rólam szól. A Duolingo csak egy tükröt tartott elém, amin keresztül újra ránézhettem önmagamra. Amit közben megláttam, az nem csak rólam szólhat. Ezért nem tartom magamban ezeket a gondolatokat. Itt vagyok. Megint figyelek magamra. Ha velem tartasz, örülök.
Tegnap volt a Duolingo streak-em 2000. napja.
5,5 év, megszakítás nélküli sorozat.
Elméletben tehát 5,5 éve minden nap használtam a Duolingót úgy, hogy egy nap sem maradt ki.
Őszinte leszek. Természetesen voltak kimaradt napok, mert van sorozat megőrző funkció, tehát limitált mértékben van lehetőség a “hibázásra”. De a nagy képet nézve elmondhatom, hogy több mint 5 éve megszakítás nélkül, egyébként pedig 10 éve minden nap jelen van az életemben ez az alkalmazás.
Hetekkel a 2000. nap előtt, született meg bennem a gondolat, hogy írok róla. De ahogy közeledett ez a nap, elbizonytalanodtam, hogy miért is kellene erről írnom? Nyilván megoszthatom az örömömet, de végül is mi célja lehet ennek?
Aztán rájöttem, hogy mi volt az eredeti motivációm.
Tanulni, tanulni, tanulni
Sok évvel ezelőtt határoztam el azt, hogy minden nap gyakorlatoztatom az agyamat azért, hogy a lehető legtovább frissen tudjam tartani. Ehhez – azóta is ezt gondolom – jó eszköz egy ilyen Duolingo szerű alkalmazás.
Többféle alkalmazást kipróbáltam. Többféle egyéb tevékenységet is elkezdtem, abbahagytam, majd újrakezdtem. Ezeknek a gyakorlásoknak nálam nem az a célja, hogy valamiben a legjobb, vagy akár csak jó legyek. Egyszerűen csak dolgoztatom az agyamat.
Ez a fajta szellemi foglalatosság – is – azzá tesz, aki vagyok. Van amelyik a műveltségemet növeli, van olyan, a széles látókörűségemet. Van, ami egyszerűen csak jókedvre derít. A lényeg számomra az, hogy ne teljen el úgy nap, hogy valami érdekeset, hasznosat vagy haszontalant ne végezzek.
Ennek a szokásnak a mérésére a szolgál a streak mérő, ami egyfajta nagyon komoly motivációt tud adni. Hiszen, minél nagyobb a mérőszám, annál inkább nem akarja az ember elveszíteni azt. Segíti, segítheti azt, hogy a cselekvés egy idő után szokássá váljon.
Aztán egyszer csak magától eljön az a pillanat, amikor már nem azért csinálom, mert elhatároztam, hanem mert furcsa lenne nem csinálni.
Valami jó formálódik ki a streak, szokás és hasznosság háromszögében.
Egy különleges erőforrás alakul ki.
A világra nyitottan
Életemben már sokszor hallottam azt, hogy nyitott gondolkodású vagyok. Sokan és nagyon sokféleképpen fejezték ki ezt a véleményüket számomra.
Volt idő, amikor azt gondoltam, hogy ennek az az oka, hogy én így vagyok kódolva. Volt olyan idő is, amikor ezt a fajta huzalozást kimondottan átoknak éreztem. Szerencsére ez az időszak nem tartott sokáig, és vissza tudtam térni ahhoz a megszokott állapothoz, amikor felhőtlenül örültem ennek.
Örültem és örülök magamnak.
A huzalozás, kódolás kérdése nem véletlenül merült fel bennem!
Sok embernek próbáltam már meg átadni azt, ami bennem van. Több, kevesebb sikerrel. És a próbálkozásaim kapcsán óhatatlanul felmerült bennem a kérdés, hogy ha az, aki vagyok egy születésnél eldőlt állapot, akkor egyáltalán átadható, tanítható, bemutatható -e ez a dolog.
A mai napig hiszek abban, hogy a világra való kíváncsiság fejleszthető. Mint ahogy abban is biztos vagyok, hogy az ember önmaga is tud változni. Akár a személyiségében is.
Nem biztos, hogy én vagyok a leghitelesebb szószólója a tudománynak. De – ha csak felületesen is – foglalkoztam ezzel a témával.
A tudomány öt nagy személyiségdimenziót tart nyilván. Ezek a nyitottság, a lelkiismeretesség, az extraverzió, a barátságosság és az érzelmi stabilitás (neuroticizmus ellentéte).
Ezek az alapvonások, és viszonylag stabilak.
Ha ezt nevezzük kódolásnak, akkor én nagyon szerencsés vagyok, mert ezek az alap dimenziók nálam az erősen pozitív tartomány irányába vannak elcsavarva.
Vannak olyan tényezők, amik nem nagyon változnak a tudós emberek szerint. Ezek a az alaphajlam, az érzelmi reakciók iránya és az, hogy mire vagyunk érzékenyek.
Nem akarok vitába szálni azzal, hogy ezek a tényezők tudnak -e változni, vagy sem. Annál is inkább nem akarok vitázni, mert fogalmam sincs, mi az igazság. Még magamat vizsgálva, magamról sem tudom eldönteni. Azt hiszem, inkább hajlok afelé, hogy ezek valóban inkább állandó paraméterek.
Végül a tudomány szerint vannak az egyértelműen változtatható dolgok. A viselkedés, a szokások, a reakciók kezelése, az önkép és az identitás története önmagunkról. Kétségem sincs abban, hogy ezek valóban változtatható elemek.
És itt jön a lényeg! A tudomány egyik fontos felismerése, hogy a személyiség lassan, de mérhetően változik, az élethelyzetek hatására a tudatos gyakorlással és a hosszú távú ismétléssel
Nem egyik napról a másikra, hanem évek alatt, apró elmozdulásokkal. És ezek az apró elmozdulások összeadódnak.
Így azt gondolom, hogy bármilyen furcsán hangzik is, akár egy Duolingo is lehet az életem formálója.
Erőforrásaim
Valami formál.
Egyszerűen csak azért, mert erőforrássá vált.
Energiává. Katalizátorrá. Tartalékká. Szenvedéllyé. Kitartássá. Önértékelés fenntartó eszközzé. És biztosan sokféle szerepe juthat eszünkbe, ha errefelé kalandozik a gondolkodásunk.
Ezen a blogon már többször írtam az erőforrásaimról, de talán most van itt az ideje számomra is, hogy megértsem, miért tettem ezt.
A “Szeretem, amit csinálok”, “Hogyan olvasok én?”, “A zene szerepe az életemben” és a “Gondolataim az éneklésről” tulajdonképpen mind segítő szándékkel születtek meg.
Mert ha azt kérdezed tőlem, hogy hogyan csinálom, akkor rámutatok ezekre az írásokra. Így!
Szerencsés vagyok, mert óvodás korom óta – nagyjából amióta tudok magamról – az pozitív irányba csavart alap értékek határoznak meg. És igen, az nincs meg mindenkinek. Nem mindenki kapja meg azt az élményt, ami engem az elmúlt kb. 46 évben rendszeresen ér. Azt a élményt, hogy “megint” örülnek nekem. Megint észrevették, milyen vagyok.
És a milyen vagyok mellett segítenek az erőforrásaim is.
Hiszem, hogy aki nem azt kapta, mint én is lehet boldog. Változtathat a személyiségén és gyűjthet magának erőforrásokat.
Én így csinálom.
Látom, hogy ez másnak is sikerült már és hiszek benne, hogy még többeknek sikerülhet.
A világ, amiben élek
Most már tudom, hogy belül a vágy éget, hogy neked adjam azt a világot, amiben élek.
Azt is kezdem érezni, hogy ez a vágy mindig is én voltam.
És végre azt is látom, hogy pont itt lehet megsebezni a legjobban.
Az én világommal nem összeegyeztethető az, hogy nem fogadnak el.
De ezt a kijelentést a felismeréseimnek köszönhetően múlt időbe tettem. Ez talán a legerősebb felismerésem önmagammal kapcsolatban.
Először is azért, mert valamelyest jobban ismerem a sebezhető pontomat és a titok feloldásával a démon ereje is csökkent. Aztán azért is, mert egyszerűen nem engedem meg magamnak, hogy továbbra is ezzel bántsam magamat. És végül a felismerés a szabadságomat emeli a magasba.
Nagyon fontos, a felismerés számomra, hogy mindenkinek joga nem elfogadni engem. Ez azonban egyben azt is jelenti, hogy nem is küzdök már azért, hogy a mindenki mindenki legyen.
Így talán ez az írás sem mindenkinek szól.
De aki továbbra is kíváncsi a világra, amiben én élek, annak továbbra is szívesen írom le a gondolataimat.
Talán más is eléri a Duolingo 2000. napi sorozatát.
Duolingo
Készítettem egy kicsi galériát ennek a nagy napnak ez emlékére.
A Duolingo alkalmazás célja a nyelvtanulás.
Pár évig kitartóan tanultam vele oroszt. Pár éve németet tanulok. Aztán tavaly rá kellett jönnöm, hogy akárhány orosz és német emberrel találkoztam az elmúlt hónapok során annyi kudarc ért.
Miután kimondtam, hogy éveket töltöttem el ezzel a két nyelvvel, nagyon kellemetlen volt rájönni, hogy nem tudok gondolkodni ezeken a nyelveken és így megszólalni sem tudok.
Úgyhogy – talán két hónapja – elgondolkodtam azon, hogy abbahagyom ennek az alkalmazásnak a használatát.
És akkor egy hirtelen ötlettől vezérelve elkezdtem sakkozni a Duolingóval.
A célt ez is megvalósítja. Sőt! Sokkal többet használom azóta az alkalmazást. És a sakk nyelvén már tudok kicsit beszélni. Tetszik a módszer, ahogy tanulom, van már pár megnyert játszmám. A 8×8 tábla tekeri az agyam minden nap, és ezt a nyelvet merem beszélni. LOL.
Ahol most lakom volt egy lakótársam a másik szobában. Az ő nevét csak azért írom le, mert egyszerűen nem maradhat inkognitóban. A srác Németországból jött, tehát echte Deutsch. A neve pedig Béla! A szüleinek megtetszett ez a név.
A milleniumom előtti éjszaka beszélgettünk Bélával, aki 23:30 körül egyszer csak előkapta a telefonját, hogy ne haragudjak, de neki még meg kell csinálni a Duolingóját, mert mindjárt vége a napnak.
Míg ő tette a dolgát, én nem fogtam be a számat és – ha már szóba került a Duolingo – elmeséltem neki, hogy hányféle nyelvvel találkoztam, aztán majdnem feladtam, de végül a sakk megtalált.
Ekkor Béla szó nélkül megfordította a telefonját, hogy megnézhessem a képernyőjét. Ezzel együtt sakkot is adott.
Az elengedés ereje
Ma a kisebbik lányommal beszélgettem erről a témáról. Ő hívta fel a figyelmemet a következő dologra, ezen jót nevettem vele.
19 nap múlva olyan helyre megyek, ahol el fogom veszíteni az akkorra már 2020 napos sorozatomat.
Nem baj. Így 5,5 év múlva lesz lehetőségem újra írni egyet egy 2000 napos sorozatról.
Meghívsz egy kávéra?
Ha tetszett ez a történet, meghívhatsz egy kávéra. Nem kell, de jól esik - és mindig egy új sztorira váltom.
Kávé S:o)mának
Linktree
Rövid bemutatkozás