Összegzés
A tábla áll. A gyalogok egymás mellett. A bástya elől, a lovag és a futó együtt erős. Nincs matt. Csak élvezzük a játékot.
A beszélgetéseimben gyakori téma a mindennapok kérdése.
Sokféle válaszom van erre, mert mindig történik valami a csendes hétköznapokon is.
Ez olyan “miért jó nekem minimalista életet élni, “mondj valami érdekeset” és “ha jó volt az a szoba, mi a francért költözél el” kérdés kereső bejegyzés lesz.
A végén persze elmondom, hogy miért jó nekem költözni.
Az újdonság faktor
Mikor gyerek voltam… Jó, sokkal később is, tartottam azt a szokást, hogy ha valahol először aludtam, megszámoltam a szoba sarkait.
Ez a szokás ugyan elmúlt, de az érzés megmaradt: egy új szobában, új sátorban, új erdőben mindig megjelenik az érzéseim között az új varázsa feletti öröm.
A mostani utamon ez olyan egyszerűvé vált. Leteszem a hátizsákomat, kinyitom és azt a pár dolgot ami benne van, oda teszem, ahová a lehetőség engedi. Percek alatt tudok birtokba venni egy új szobát.
Nincs semmi, ami távol tartson ettől az élménytől. Mióta elindultam, 8 különböző szobában aludtam.
Ez 64 sarok. Egy sakktáblát már tudnék belőle készíteni.
Többet láthatok
Nem kell országot cserélnem, hogy mást mutasson a világ. Még csak másik városba sem kell elmennem.
Ha két kerülettel odébb sétálok, egészen más arcát ismerem meg akár ugyanannak a városnak is.
Szeretem az érzést, hogy a második séta alkalmával már ismerős sarkok, boltok akár arcok néznek vissza rám. Hamar megvan a kedvenc kifőzde, a legkedvesebb bolti eladó, a legszebb szobor és a legcsendesebb pad.
De ha pár kilométert odébb megyek, akkor ugyanezeket a dolgokat még egyszer felfedezhetem.
Semmi különösebb nem történik. Csak a bástyát tolom előrébb a táblán.
Tucatnyi kapcsolódás, rengeteg történet
Mindenhol más emberek ajándékoznak meg a jelenükkel, a történeteikkel. A tapasztalataikból táplálkozó tudást iszom, mikor hellyel kínálnak.
Az egyik szoba tulajdonosa csipszet hoz váratlanul. A mostani házinéni ma jött haza egy elvonulásból és hozott nekem ajándékba egy könyvet a meditációról. A minap a szomszéd mesélt pár érdekes dolgot. Gilin egy kajak bérbeadó srác mesélt az életéről.
Balin egy indiai férfi mesélt csillogó szemmel a gururól, akinek a tanításait hiszi. Samuin…
Ha akarnám se tudnám felsorolni, hogy hány és hány embertől kaptam tanítást, jó szót, kísértést, elismerést, tiszteletet vagy egyszerűen csak a legfontosabbat. Egy mosolyt.
Minden költözéssel, minden mozdulattal, minden találkozással telik a zsákom. Kapok és adok. Hónapok óta “Hamubasült pogácsán” élek.
Gyalog vagyok az első sorban és jó tudni, hogy a másik hét gyalog is ott van mellettem.
A hiány humort szül
Korábban írtam arról, hogy milyen próbálkozás volt naptejes tubussal ketté vágni egy dinnyét. Én azóta is mosolygok ezen a történeten.
Balin fogpiszkálót akartam venni. Egyetlen boltban sem találtam. Így eltettem mind a hármat, amit a következő étkezésnél elém tettek. Mondjuk, azóta nem volt rá szükségem, de már van.
A kevésbé meleg és a rohadt hideg zuhanyzó víz megírja a történetet helyettem. Nekem csak mosolyogni kell, mert kellemes emlék minden zuhanyzó amit láttam.
Ha nincs konyhám és hűtőm hat hétig, akkor annak örülhetek, hogy közel a bolt. Ahol most vagyok, van mind a kettő, de messze a bolt. Ha a kutyával osztozunk egy tálon, máris van egy sztorim.
Ahol most élek, van mosogató, de nincs mosogatószer, meg meleg víz sem a konyhában. Van viszont odakészítve szappan. Két választásom van. Hideg vízben mosogatok, vagy hideg szappanos vízben. Nagyon finom illata van a szappannak, nem csak ezért választottam a második megoldást. De, hogy minden mosogatás közben mosolygok, azt könnyű elképzelni.
Ha minden megvan a szobámban, akkor csak a sörnyitó hiányozhat. Így a szódás üveget csak a terasz korlátjával tudom kibontani. Ha a kupak az utcára esik, akkor a következő séta alkalmával játszhatok kupak keresőset.
Valamiért minden hiány megmosolyogtat. Mert mindegyik megmutatja azt, hogy mennyire sok felesleges dolog vett körbe régebben.
Mindenki a királynőt akarja, mert minden irányban mozoghat. Holott, ha van még egy lovag, egy futó meg egy bástya, ugyanolyan erős a játék.
Miért jó költöznöm?
Szeretem a kihívásokat.
Ezzel az élettel minden nap finoman és játékosan hozza el nekem a kalandokat.
Nem egy kőkemény túlélő túra, de minden egyes nap tanít arra, mindenre van megoldás, amiben vagy van segítségem, vagy nincs. Minden megoldás pont jó.
Senki nem ad mattot senkinek. Élvezzük a játékot. Az életem és én is.
Meghívsz egy kávéra?
Ha tetszett ez a történet, meghívhatsz egy kávéra. Nem kell, de jól esik - és mindig egy új sztorira váltom.
Kávé S:o)mának
Linktree
Rövid bemutatkozás