A beszélgetéseim közben időről időre felmerülnek a kérdések: Milyen a hely? Hogyan érzed ott magadat?
Lehetne akár sivatag
A válaszom mindig az, hogy szép a hely, elégedett vagyok mindennel. Jól érzem magam. Boldog vagyok.
Gyakran hozzáteszem azt is, hogy a hely nem számít. Ha egy sivatagban kellene élnem – úgy érzem – ott is boldog lennék. Ezt már sokan hallották tőlem.
Amióta megtaláltam azt a gondolatot, hogy a mindig vágyott otthon bennem van, már tudatosan nem törekszem semmilyen helyre.
Most a kaland és a kíváncsiság hajt előre. Ezért lettem digitális nomád. Ezért osztom meg a szobám egy patkánnyal, ha kell. Ezért jó a hideg víz és nem hiányzik a konyha.
Miért nem Magyarország?
Pár nappal ezelőtt az egyik barátommal folytatott beszélgetés során nem hangzott el a kérdés, de nagyon ott volt a levegőben:
Ha bárhol boldog tudsz lenni, akkor miért nem ott vagy boldog.
Éreztem, hogy az, hogy nem akarok már a szülőhazámban élni elég erős ellentmondásban van azzal a kijelentésemmel, hogy bárhol boldog tudok lenni.
Ennek az ellentmondásnak a feloldására írtam ezt a rövid bejegyzést.
Bárhol boldog tudnék lenni. Ezt biztosan tudom, érzem. Akár Magyarországon is. Az igazság pedig csupán ennyi:
Én egyszerűen nem akarok boldog lenni Magyarországon.
Ezt választottam, mert én választom meg a sorsom.
Meghívsz egy kávéra?
Ha tetszett ez a történet, meghívhatsz egy kávéra. Nem kell, de jól esik - és mindig egy új sztorira váltom.
Kávé S:o)mának
Linktree
Rövid bemutatkozás