Ötven éves lettem tegnap.
Egyáltalán nem terveztem erről írni, mert számomra teljesen lényegtelen a korom.
De az este kihagyhatatlan történetté változott. Hiába! Az én életem már csak ilyen.
Magányos séta
A pár nappal ezelőtti határ átlépéskor találkoztam egy szimpatikus fiatal párral. Hollandok voltak. Bő 10 percet beszélgettünk a kik vagyunk, honnan jövünk és hová megyünk gondolatokról.
Mikor kiderült, hogy ma van a születésnapom, rögtön kérdezték, hogy hogyan és kivel ünnepelem meg ezt az alkalmat. Mondtam hogy sehogyan és senkivel. Nem olyan nagy dolog ez.
Szerintük igen, úgyhogy rögtön mondták, hogy akkor együtt tölthetnénk az estét. Tetszett az ötlet.
Tegnap nyolc óra körül elindultam és írtam nekik, hogy készen állok az ivásra. Tíz óra körül válaszoltak egy hangüzenettel (ilyen születésnapi kívánságom sem nagyon volt még). De én addigra már máshol jártam, így nem ünnepeltem velük.
Mással ünnepeltem.
Vacsora
Nem születésnapi célzattal, de beültem egy étterembe vacsorázni. Egy sört is kértem az étel mellé.
Mikor végeztem, és még nem kaptam választ a srácokhoz az intézett kérdésemre, úgy döntöttem, hogy sétálok egyet.
Egy irányba haladtam a hosszú főutcán. 3 km után visszafordultam. Egy negyed órát le is ültem játszani a telefonommal. Nem siettem sehová.
A második, ünnepi vacsora
Érezhető, hogy elég sok paramétere van a véletlennek. Mikor érek valahová pont akkor, amikor ennek ideje van?
Ahogy hazafelé vettem az irányt, egyszer csak láttam, hogy valaki éppen egy autóhoz kíséri ki a barátját és búcsúzott el tőle.
A barát abban a pillanatban ült be az autójába, mikor én oda értem. A másik férfi meg felém fordult és máris kézfogásra nyújtotta a kezét.
A mi a nevem és honnan jöttem kérdésekre adott válaszom után a férfi azt mondta, hogy „Kedves Steve, szeretnélek meghívni, hogy a családommal ünnepelj, ha van időd!”
Volt időm.
Így pár lépés után már be is mutatott a családnak. Mint a barátját. Azonnal leültettek, ételt tettek elém és sört töltöttek nekem.
A család egy kerti asztal körül foglalt helyet. Az új barátom, az apja, anyja, a felesége, a testvére, a lánya és a sógornője. Az asztalon kerti grillező, ételek tányérok, jég és sör.
Pont tegnap gondoltam arra, hogy milyen lehet a csirke láb. Nálunk is gyakran volt, de emlékeim szerint soha nem kóstoltam. Tegnap megkóstoltam volna. Erre, tessék, ott volt előttem a csirke láb.
Egy idő után hiába mondtam, hogy tele vagyok. A kupac csak nőtt a tányéromon. Szerencsére sok kutya is volt az asztal körül. Az egyik mellém szegődött és folyamatosan feltette az egyik lábát a lábamra és boci szemmel kérte az ételt. Pár falatot diszkréten oda csempésztem neki.
Mikor a torta gyertyái égtek, engem is oda vittek mögé. Megható pillanat volt.
Közben meg a sör. A család feje, a barátom apja folyton koccintgatott velem. Ez volt a közös nyelvünk és jól beszéltük mind a ketten. Ő mutatta, meddig itta le a pohárból a sört, én meg mutattam neki, hogy követem. A többi szereplő meg folyamatosan töltötte a poharainkat.
De közben még örömet tudtunk teremteni a 8 éves unokával. A család elmondta, hogy nagyon félénk az idegenekkel. Ezért nagyon megtisztelő volt számomra, hogy azonnal elfogadott.
Angolul kérdezett. Angolul válaszolgatott. Tanuló a kisfiú, de amit tudott, nagyon szépen mondta. Sokat kérdezett és sok kedvenc dolgát mutatta meg a telefonon.
Az új barátom teljesen elérzékenyült, mert – mint mondta – ez volt az első alkalom, hogy az unokaöccsét angolul hallotta megszólalni. Elmeséltem neki, hogy ezt én is ugyanígy éltem át, mikor az idősebb lányomat először hallottam angolul beszélni.
A család énekelt is időnként. Varázslatos volt őket hallgatni.
Mikor megmondtam, hogy születésnapom van, a meghívóm minden tiltakozásom ellenére 100.000 KIPet (1.600 HUF, 3.5 USD) adott nekem.
Különleges élmény volt velük lenni. Beszélgetni. Hallgatni őket. Látni, érezni a jelenlétüket.
Különösen érdekes volt az, mikor eljöttem. Megmutattam a barátomnak az Imagine című dalt, amit még soha nem hallott. A beszélgetésünk pont azon a ponton volt, hogy ez a dal kívánkozott oda. Bízom benne, hogy ezzel az ajándékkal méltóképpen viszonoztam a kedvességüket…
Olyan 75%-os részegen hagytam ott a családot, jóval éjfél után.
Meg 3 km várt rám hazáig. Ez és a sok sör elintézte, hogy elalvás előtt ne kelljen ringatni.
Ünnep egyedül
Karácsonykor sem sikerült egyedül ünnepelnem, most sem jött össze.
Egy cseppet sem bánom.
Csak ki akartam próbálni.
Karácsonykor azt mondtam magamnak, kíváncsi vagyok, milyen egy december 24 egyedül. Ki tudja lesz -e meg ilyen alkalom.
50. születésnapom biztosan nem lesz már.
És valahogy érzem, hogy valahol ott van Dulcinea.
Amikor megismerkedünk talán majd ezt súgja a fülembe: nincs azzal semmi baj, ha egyedül ünnepelsz, de többé ne ünnepelj egyedül.
Meghívsz egy kávéra?
Ha tetszett ez a történet, meghívhatsz egy kávéra. Nem kell, de jól esik - és mindig egy új sztorira váltom.
Kávé S:o)mának
Linktree
Rövid bemutatkozás