A tárgyakról beszélgettünk az egyik barátommal.
Felmerült a kérdés, hogy mi az, amit már nem tartok magamnál egy év után. Abból, amit az indulásnál elcsomagoltam.
Készítettem egy minimalista gyorsleltárt.
Mit hagytam el út közben?
384 nappal ezelőtt készítettem ezt a képet. Az indulás előtt két órával pakoltam össze, végül úgy, hogy előtte nem készült lista.
Így most ez a kép a kiindulópont a leltárhoz.
Továbbra is “Minimalista életet élek”, illetve, még inkább “Haladó szintem élem a minimalista életet”.
Ezért a leltár negatív oldala nem nagy feladat.
A képen látható egy farmer egy hozzá tartozó övvel. Ezt végül nem hoztam el, a kép elkészülte után visszatettem a szekrénybe. Volt egy hajvágó gép a csomagban. Ezt Balin odaadtam egy hotel alkalmazottnak. Szintén Balin ajándékoztam el a képen látható két csomag kártyát és a Rubik kockát.
A képen látható egyetlen könyvet elolvastam, digitalizáltam a jegyzeteim miatt. Aztán ott hagytam Thaiföldön, Chiang Maiban a második szállásadóm könyvespolcán. Hátha egyszer arra vetődik még egy magyar olvasó, akinek jó lesz ez az olvasmány.
Hoztam magammal egy tanfolyami jegyzetet. Ezt csak azért, mert Magyarországon már nem volt időm a digitalizálásával. Ezt megtettem Koh Samui szigetén és ott dobtam a szemétbe a füzetet.
Hoztam magammal egy tengeri fürdőcipőt is. Ez az első használatnál tönkre is ment. Illetve ez a második használata volt, mert előtte egyszer használtam Horvátországban. Így ez is a kukában végezte.
A magammal hozott zoknikból egyet a tenger követelt magának Balin. Egyet meg az egyik sáros incidens után nyilvánítottam hősi halottnak és egy kukába temettem el.
Bár a képen nem látszanak, de az egyik kisebb táskában voltak a vérnyomáscsökkentő gyógyszereim. Ezeket is a kuka falta fel. Az általános gyógyszerek között volt olyan, aminek azóta lejárt a szavatossága. Nem őrizgettem ezeket sem.
Volt még nálam két rövidnadrág. Mind a kettő erősen elhasználódott út közben. Az egyiket megvarrattam Vietnámban, de nem használom. Ettől függetlenül nem dobom ki, mert ez is egy tartalék. A másikat a laptop táskám aljába hajtogattam bele. Így a laptopom alatt van egy plusz ütésvédelem. Ha esetleg keményebben teszem le a táskát a földre, mégse a laptop tompítsa a figyelmetlenségemet.
Mit nem használtam?
Egyetlen olyan dolog van nálam, amit nem használok napi szinten, de nem dobtam ki. Ez a pulóverem. Egyetlen alkalommal volt rajtam. Mikor Balin napfelkeltét mentünk nézni hajnalban egy vulkánhoz. Akkor hideg volt. Igazából kibírtam volna a pulóver nélkül, de ha már nálam volt, az odafelé vezető úton felvettem.
Ettől függetlenül nem dobom ki. Ez az egyetlen olyan dolog nálam, ami bármikor jól jöhet.
Van nálam egy elsősegély csomag is. Egyetlen alkalommal sem kellett használnom. Értelemszerűen ez is megmarad.
Mit vettem egy év alatt?
A Gibbon Experiences dzsungel túra előtt vettem egy hosszú melegítőnadrágot. Azt mondták, szükség lesz rá a dzsungelben.
Nem volt rá szükség. Így ez a ruhadarab is csak egyetlen alkalommal volt rajtam. Amikor az üzletben felpróbáltam. Mégsem fogom kidobni. Már voltam hideg helyeken az elmúlt időszakban, volt, hogy fáztam is. Nem árt, ha van nálam egy B terv is.
A hátizsákomban van a Balin megvásárolt sarungom is. Ezt azóta nem használtam, de abban biztos vagyok, hogy erre a ruhadarabra még szükségem lehet. Főleg, ha tényleg elmegyek Indiába.
Egyetlen alkalommal voltam egy Decathlon üzletben. Itt vettem magamnak két zoknit és egy új rövidnadrágot. Azóta ezt a nadrágot hordom éjjel-nappal. Általában fürdés közben mosom ki, és másnap reggelre van ideje megszáradni.
Vettem még új tengeri fürdőcipőt az úton. Az is két alkalommal volt rajtam. A legutolsó alkalommal “A Rục Mòn barlang – Fell but don’t die” látogatásakor. Ott elvérzett.
Egy alkalommal úgy tűnt, hogy az egyik mosás alkalmával elveszett egy zoknim. Ekkor egy barátom adott egy pár új zoknit. Ő már Európa felé készült, nem volt rá szüksége.
Egy másik alkalommal találtam egy szép kendőt az erdőben. Ezt eltettem, mert jó izzadtságot törölgetni. Mondhatom, hogy hasznos találat volt.
Egy barátomtól kaptam egy színváltós, neonfényű lámpát. Ezt egy darabig hurcoltam, de utoljára az egyik busz aljában eltörött a hátizsákomban. Nyilván finoman dobták arrébb a hátizsákot.
Van nálam három könyv. Kettőt egy-egy olyan könyvespolcról vettem el, ahonnan ingyen el lehetett hozni. Egyet meg vásároltam magamnak pár hete.
Most van két karkötőm, ami új beszerzés az elmúlt évből.
Két napszemüvegem is volt még. Az egyik a laptop táskámban van, de nem igazán használom. A másik a hátizsákomban volt. Ott törött el. Két hete dobtam ki, mikor észrevettem, hogy már nem működik.
És persze ott vannak az ikonikus fülhallgatók, amikről írtam pár alkalommal. Amivel Magyarországról indultam, már régen a kukában van. A fülemben van a legutoljára megvett példány. A zsákomban pedig most három van. Az egyik, ami jó, de nem szeretem. Ez a vésztartalék. Ott van az, aminek elromlott a jobb fele. És ott van az a pár, aminek legutoljára a tokját vesztettem el. Azt az utóbbi kettőt kidobom ha ma lefekszem az ágyamba.
Találtam itt Vietnámban egy ollót. A fülhallgatókról jutott eszembe, hogy ezt is kiteszem a zsákomból ma este. Azt hittem, használni fogom. Tévedtem.
A mai leltárt követő teendőm tehát csak pár dolog kidobása.
Egyenleg
Ha a nagy képet nézem, nem sokat változott a két zsákom tartalma.
Az apróságokból, amik még nálam voltak, vagy út közben szedtem őket össze, alkalmanként kidobálok mindent.
Amit út közben ajándékként kaptam vagy találtam, azon tovább is adtam.
A leltár megerősített benne, hogy nagyjából csak az van nálam, amit használok is, illetve ami tényleg vészhelyzetre szükséges.
3 alkalommal napokig csak a kis hátizsákom volt nálam. Nem azt mondom, hogy hosszútávon képes lennék még kevesebbel élni. De ebben az egy évben az is benne volt, hogy egyetlen kis hátizsákkal megoldottam a mindennapokat.
Egy év után is ki merem jelenteni, hogy minimalista életet élek.
Tényleg.
Meghívsz egy kávéra?
Ha tetszett ez a történet, meghívhatsz egy kávéra. Nem kell, de jól esik - és mindig egy új sztorira váltom.
Kávé S:o)mának
Linktree
Rövid bemutatkozás