Kreativitás = szabadság + nem tudni előre a megoldást.
Ez a definíció talált meg augusztus 17-én. Az egyik barátommal szokásos hétfői sétálós beszélgetésünk alatt kaptam tőle ajándékba.
Ő éppen a matematikatanári egyetemi képzését fejezi be. Én meg a matematika módszereivel közelítettem meg az egyenletet.
Rendezzük át!
Nem vitatkozom az alapdefinícióval.
Biztos vagyok benne, hogy igazán kreatív alkotás csak egy (nagyfokú) szabadság és egy nagy adag spontaneitás, ösztönösség, “szabad lelkűség” keverékeként jöhet létre. A szabályok, elvárások és a várható kimenet megfogalmazása nehézzé teszi a kreatív alkotást.
De engem nem itt fogott meg a definíció. És erre csak később jöttem rá.
Az összeadás tagjai felcserélhetők. Alap matematikai szabály: az összeadás kommutatív.
Az én képletem tehát így néz ki:
Szabadság = kreativitás + nem tudni előre a megoldást.
Matematikailag persze most csalok. Az összeadás kommutativitása erre nem jogosít fel. Ha rendesen rendezném át az egyenletet, kivonás lenne belőle. De engem nem az egyenlet matematikai igazsága fogott meg, hanem az, hogy ugyanaz a három fogalom egy másik irányból nézve hirtelen rólam kezdett beszélni.
Hogyan látom én ezt a saját életemben?
A szabadság kérdése gyakran felmerül a beszélgetéseimben. Néha az írásaimban is. Másfél évvel ezelőtt – még a felkészülésem időszakában – írtam is róla a “Szabadság, önző szabadság” című bejegyzésemben.
Az ilyen esetekben – mikor kapcsolódó bejegyzéseim vannak egy témával kapcsolatban – általában elolvasom a korábbi írásomat is. Mivel ebben az írásban volt egy definíció, így most elő tudom venni azt, hogy mit gondoltam akkor. Íme:
Leírom a szabadság számomra alkotott definícióját még egyszer: olyan tevékenységet végzek, ami örömmel tölt el és épít engem, fizikai, spirituális vagy mindkettő síkon.
Ebben az esetben számomra egyértelműen definíciós változás történik. Ha nagyon akarnám, biztosan bele tudnám erőltetni egy gondolati csavarral, hogy “ugye, már másfél éve is megmondtam!” De ez nem lenne igaz.
A mostani meghatározás kiegészíti a korábbi elképzelésemet. Az alkotó elemek innentől:
- Örömmel végzett tevékenység. Egyetlen ok miatt nem azonosítom ezt a kreativitással (így nem követem el a logikai erőszakot). Az örömöt okozó tevékenységek nálam lehetnek teljesen kreativitás nélküliek is.
- Kreativitás. Ez a középső réteg. Érdekesen képzelem el. Örömet biztosan sokat jelent számomra, hogy ha valami kreatív (esetleg új kreatív) dolgot csinálok. De nem önálló feltétel.
- Nem tudni. Nagyon érdekes paraméter. Azt a mostani életem mutatja, hogy milyen abban a helyzetben lenni, amikor a “nem tudni előre a megoldást” jelen van. Izgalmas. Misztikus. Egyértelműen szabad.
Így alakult ki a saját képletem:
Szabadság = öröm ∨ kreativitás + nem tudni előre a megoldást.
Ez természetesen csak egy képletes játék a matematikával. Hiszen nem egy matematikai képletet fedeztem fel, hanem egy képlet formájú metaforát. Maradjon csak játék a játék!
Az örömmel végzett – vélhetően – kreatív munka nem látható kimenettel: számomra ez a szabadság.
Nem véletlenül érzem azt hónapok óta, hogy a “The Miracle Is Already Here”, az “I Chose Happiness” és a könyvírás projektjeim mennyi örömet hoznak az életembe.
És szabadságot. A lelkem szabadságát.
Meghívsz egy kávéra?
Ha tetszett ez a történet, meghívhatsz egy kávéra. Nem kell, de jól esik - és mindig egy új sztorira váltom.
Kávé S:o)mának
Linktree
Rövid bemutatkozás