Összefoglaló
Mi az a Greenlight? Mi ez a szerdai klub? És egyáltalán kik azok a kritikus gondolkodók?
Ez a történet a véletlenek sorozatának köszönhető. Vagy egy újabb példa a “Szinkronicitás, véletlenek, flow” témakörében. Vagy egyszerűen csak “Bíztam az áramlásban és hagytam, hogy a Lélek vezessen”. Az élet szükségszerűen azt hozza, amit kell. Számomra teljesen mindegy: szeretem ezt a történetet!
A történetet, ami ott kezdődött, hogy találkoztam egy thai nővel az utcán, 100 méterre onnan, ahol élek. Mint hamarosan kiderült, gyakran jár ide, mert a munkájának egy része ide szólítja. Mikor elmeséltem neki, hogy magyar vagyok, elmesélte, hogy az élettársa is magyar. Milyen kicsi a világ!
Kétszer beszélgettünk 10-15 percet, majd vasárnap reggel ismét összefutottunk. Én éppen a boltból jöttem haza, ő a magyar barátjának a villájában dolgozott, amit most volt is alkalmam megnézni. Ha egy – a sziget északi részén lévő – tengerparti villában szeretnéd eltölteni egy-vagy két család társaságában az idődet itt, Koh Samuin, írj nekem, már van kapcsolatom!
Azért találkoztunk a hölggyel, mert éppen viz vezeték szerelőket várt az utcán, én meg pont arra jöttem. Egy újabb negyed órás beszélgetés után elmondta, hogy egy baráti társasággal egy elefánt menhelyre készülnek menni, és megkérdezte, nincs -e kedvem csatlakozni hozzájuk.
Ugye, milyen véletlen, hogy akkor már második napja éppen “Az elefántmenedékek” című írásom háttér anyagát írtam, s ezen a hétvégén pont egy menhelyre akartam elmenni? Természetesen igent mondtam!
The Greenlight
Megbeszéltük, hogy egy óra múlva találkozunk és aztán bemutat a társaságnak. Így esett meg, hogy az egy óra leteltével volt alkalmam utasként is kipróbálni a motorozást. A Greenlight a saját bevallása szerint egy a Fisherman’s Village Resort & Caféja, Koh Samui egyik legkedveltebb boutique hotelje.
Elnézést kérek érte, de magamnak is meg kellett néznem, hogy mit jelent az, hogy boutique hotel! Ha már megnéztem, nem fosztom meg az ismerettől az érdeklődő olvasót, aki hozzám hasonlóan nincs képben a kifejezés jelentésével. A „boutique hotel” egy kis, különleges hangulatú, személyre szabott szolgáltatásokat nyújtó szállodát jelent. Jellemzői a kisebb méret (általában 10–50 szoba között), az egyedi stílus, dizájn, berendezés, tematika, ami megkülönbözteti a láncszállodáktól, a személyesebb kiszolgálás (gyakran családi tulajdonban van, és közvetlenebb a vendégkapcsolat), és végül az egyedi helyszín (sokszor városközpontban, történelmi épületben vagy különleges természeti környezetben találhatóak). Más szóval: egy boutique hotel nem tömegtermék, hanem élményközpontú szállás, ahol a hangulat és a részletek legalább annyira fontosak, mint a szolgáltatások.
Ha egy – a sziget északi részén lévő – boutique hotelben szeretnéd eltölteni egy-vagy két család társaságában az idődet itt, Koh Samuin, írj nekem, már van kapcsolatom!
A Greenlight előtt már számtalanszor elmentem, de valamiért még nem mentem be oda. Hát, vasárnap ott voltam. Nem sokat voltunk itt. Megismerkedtem három úriemberrel, aztán hamarosan az egyikük autójával elmentünk egy közeli elefánt menhelyre. (Érdekes, az írás pillanatáig eszembe sem jutottott, hogy augusztus óta nem ültem autóban.) A meglátogatott elefánt menhelyről szólt az előző bejegyzésem. Mondanom sem kell, hogy az elefántokat már együtt néztük meg, azonnal a csoport részévé válltam. Együtt készítettük el az ormányosoknak szánt ebédet. És ott, a menhelyen hallottam először az első élő magyar szót Koh Samuin, mert nem sokkal utánunk a thai hölgy élettársa is csatlakozott hozzánk.
Kávé és új barátok
Az elefántok meglátogatása után együtt mentünk kávézni, s meleg italok mellett folytattuk a Greenlight-ban megkezdett beszélgetést. Az első pillanattól kezdve éreztem, hogy egy intellektuális emberekből összerakott csoporttal találkoztam. A kávé mellett ülve hamar kiderült, hogy a megérzésem nem volt rossz. A beszélgetések tartalmát nyilván nem tudom elmondani, de azt igen, hogy igen szívmelengető érzés volt számomra, hogy a világot bejárt, komoly szakmai és élettapasztalatokkal rendelkező emberekkel tölthettem a délelőttöt.
A magyar úriember és a thai hölgy elhagyták a társaságot, és én maradtam. Ez azért alakult így, mert mikor a távozás szóba került, a többi tagja elmondta, hogy egy barátjukhoz mennek és azonnal megkérdezték, hogy én mit csinálok ma. Mivel jól éreztem magam a társaságukban, azt válaszoltam, hogy szívesen velük tartok a barátjukhoz.
Így jutottam el egy olyan villába, ahonnan az egész szigetet be lehetett látni, olyan panorámája volt. A házigazda iránti tiszteletből nem jutott eszembe fényképezni. A házigazda, ahogy a társaság nagyobb része, apám korabeli emberekből állt. Azt hiszem, a találkozásom jól sikerült vele, mert a bemutatkozásom és az ottlétem rövid magyarázata után – természetesen – megkérdeztem, hogy nem bánná -e, ha az ő házában csatlakoznék a társaságukhoz. Örömmel üdvözölt.
Később megtudtam, hogy a házigazdám a thai feleségével egy thai főzőiskolát működtet, amit a világ minden tájáról látogatnak az érdeklődők. Ha egy – a sziget tetején lévő – exkluzív berendezésű, autentikus helyen egy-vagy két család társaságában szeretnéd megtanulni a thai főzási technikákat itt, Koh Samuin, írj nekem, már van kapcsolatom!
A beszélgetések témái egyre mélyebbek lettek, s közben megtudtam, hogy egy, a közös gondolkodásra létrehozott csoport tagjai közé kerültem. Hamar kiderült, hogy a viselkedés, az egymás iránti tisztelet az egyik nagyon fontos kritériuma annak, hogy ki lesz értékes tagja a társaságnak. Aztán egyszerre kettő tagtól kaptam meg az elismerő kritikát, hogy minden szempontból megfelelek ennek a kritériumnak és nagyon örülnek annak, hogy itt vagyok velük.
Péntek este van, mikor ezeket a sorokat írom, az elmúlt hat nap történéseivel a fejemben. Kicsit előre szaladva azt kell mondjam, hogy ez alatt a hat nap alatt annyi náció tagjaival találkoztam, hogy az engem ért kulturális élmények intenzitása körülbelül a Nomad Cruis-on tapasztalt áradáshoz hasonlatos. Kínában 20 évig élt britt, Új Zélandon született, Japánban 25 évig élt hotel tulajdonos, Nyugat-Afrikában született jóga tanárnő (mellesleg kiváló táncpartner), görög, skót, cseh, perui, amerikai, észt, lengyel, orosz, német…
Az angol nyelv annyi változatát hallottam az elmúlt napokban, hogy zúg a fejem. Pár nappal ezelőtt egy ausztrál ismerős azt mondta, hogy nagyon jól esik neki hallgatni a magyar akcentusomat és a dallamos beszédemet. Nem volt bennem nagy az izgalom annak a tekintetében, hogy komolyabb témákban hogyan tudok helytállni az angolommal, főleg, hogy a Nomad Cruison ezen már túl voltam számtalan alkalommal, de az elmúlt napok az utolsó kételyeimet is eloszlatták, ha voltak még ilyenek bennem. Annyi mindenről, az élet annyi aspektusát és mélységét, magasságát érintő kérdésről beszélgettem, hogy örömmel emlékszem arra, hogy a nyelvi készségeim egyetlen egyszer sem akadályoztak meg az önkifejezésben.
Kaptam egy – számomra – hihetetlenül nagy elismerést is. A 72 éves Kína szakértő, Microsofttal és az amerikai kormánynak dolgozó nemzetközileg elismert előadó – akinek számomra a nyugalmat és békét sugárzó jelenléte a legszimpatikusabb – az egyik gondolatomat hallgatva egyszer csak “lefagyott”. Miközben beszéltem, felfigyeltem rá, hogy egy percre lélekben eltűnt a társaságból. Aztán egyszer csak megszólalt: “Nagyon nagy igazság van abban, amit mondtál. Még sosem gondoltam így erre. Az életem összes kapcsolatát át fogom gondolni az alapján amit most mondtál!” Én csak egy wai-val tudtam kifejezni a hálámat…
Újra a Greenlightban, a kritikus gondolkodók társaságában
A fő célok
- Tudásunk bemutatása, megosztása, megvitatása és bővítése számos területen, mint például a rejtett történelem, az elnyomott technológiák, az ősi civilizációk, a szociális antropológia, az okkultizmus, az eugenika, az exopolitika, az űr- és katonai ipari komplexum, a földönkívüli szövetségek, a titkos űrprogramok, a fekete projektek, a mesterséges intelligencia technológia, a geopolitika, az összeesküvés bankrendszere, az élelmiszer- és gyógyszeripari korporatizmus, a kriptovaluták, a szabadkőművesség és a metafizika.
- Interaktív támogató csoport létrehozása, amely arra ösztönzi a tagokat, hogy saját jelenlétüket és tudatosságukat belső átalakuláson keresztül növeljék, hogy képesek legyenek megoldásokat találni a jelenlegi problémákra, hálózatot építsenek és hatékonyabban terjesszék ezt a tudást.
- Egymás bátorítása, hogy az igazság- és tudásvágy segítségével az “áldozat” szerepen felül tudjunk emelkedni, és a a változás ügynökei legyünk, hogy együttérző módon segítsünk másoknak felébredni, hogy mindannyian eldönthessük, hogyan szeretnénk kapcsolatba lépni egy gyorsan változó világgal, és hogy milyen planetáris tudatosságot szeretnénk fejleszteni egy jobb világ megteremtése érdekében minden életforma számára.
Ez áll a Samui Real küldetésnyilatkozatában. A Samui Real hasonló gondolkodású igazságkeresőkből álló eseti csoport, amely megkérdőjelezi a bizonyos eseményekkel, emberekkel és helyekkel kapcsolatos kétes hivatalos narratívákat, és alternatív elméleteket kínál a világ megértésére.
Ez a kritikus gondolkodók társasága. A Covid alatt jött létre a társaság. Azóta baráti társaságként működnek, s szerdánként találkoznak, hogy tematikus témákat beszéljenek meg együtt. Adott személy, vagy személyek prezentálják a témát, amit aztán nyílt beszélgetéssel mélyítenek el. Ezen a héten volt a 215. találkozó, ezen én is részt vettem.
A megbeszélések egy “bunker” nevű helyen kapnak helyet. Ez egy “titkos” terem a hotel kertjének a végében, felszerelve mindennel, ami ahhoz szükséges, hogy több ember kényelmesen és technikailag megfelelő teret kapjon a közös összejövetelekhez. Az elmúlt napokban eszembe jutott, hogy olyan ez a hely, amire minden kalandvágyó fiatal vágyik. Ez a titkos bázis.
A falakat saját készítésű információs transzparensek borítják. Térképek, idővonalak, összefoglaló és összehasonlító táblázatok, értelmező és magyarázó grafikonok. A könyvespolcokon izgalmas című és többféle nyelvű könyvek töltik meg. Székek, asztaltok, hogy a megbeszélés kényelmesen teljen. Vászon, kivetítő, kihangosító berendezés. Gyakran az előadások Zoom felületen keresztül zajlanak, mert vannak távoli résztvevők és távoli előadók is. A hotel konyhájának közelsége miatt, és a bunkerben található szuper konyha áldásos jelenléte miatt az összejövetelek alatt sem éhezni, sem szomjazni nem fog senki.
A szerdai témák egyébként a nemesfém piac rapid változásai mögött rejlő okok, az USA és Kína közötti gazdasági feszültségek jelen történései és az orvostudomány aktuális felfedezési álltak. Maguk a téma felvetések is nagyon érdekesek voltak, de az elhangzó kérdések és gondolat cserék komolyan mélyítették a rendelkezésre álló ismereteket.
A feszült figyelmet igénylő előadások után egy-két sörrel oldottuk a szellemi szorítást, de a beszélgetések megállás nélkül folytatódtak. Amíg a Greenlight be nem zárt. Akkor annak tulajdonosával és több más taggal együtt elmentünk egy – számomra – új helyre és ott folytattuk tovább az eszmecserét. Ezen a helyen aztán még több embert ismertem meg. Érdekes volt olyan emberekkel találkozni, akik életvitel szerűen űzik a paradicsomban való életet. Az itt jelen lévő emberek között sok a már visszavonult, vagy olyan anyagi eredményekkel rendelkező barát, aki már csak élvezi a korábbi kemény életének gyümölcseit. Hozzáteszem, hogy nem tétlenül.
Kiváló élmény volt számomra a következő. Csütörtökön elmentem mosni. Az utóbbi alkalmakkal – így aznap is – a mosógéphez közeli kávézóban ültem le, hogy elteljen az 1 óra és tiszta ruháim legyenek. Ahogy ott üldögéltem, a Greenlight tulajdonos szólított meg a nevemen, ült le mellém és töltötte el velem fél óráját.
Salsa és bachata
Tegnap (mert ma már szombat van) újra elmentem a Greenlight-ba és egy kezdő salsa és bachata órán, majd azt azt követő táncos partyn vettem részt. Nagyon élveztem az órát. Van a barátaim között pár, aki ezt a fajta táncot gyakorolja, sokat gondoltam rátok. Igazatok volt, ez a tánc (is) valóban jó. Pár évvel ezelőtt felnőtt fejjel kezdtem magyar néptáncot tanulni. Azt is nagyon élveztem, ahogy a tegnapi este is nagyon szuper élmény volt.
Összegzés
Ahogy visszatekintek erre a hétre, újra megerősödött bennem, hogy az élet legjobb történetei nem tervezhetők meg. Csak engedni kell, hogy megtörténjenek velünk. Egy véletlen találkozásból új barátságok, inspiráló beszélgetések és egy új közösség született. A Greenlight számomra mostantól nem csupán egy hely Koh Samuin, hanem egy jelkép: annak a nyitottságnak, kíváncsiságnak és bizalomnak a szimbóluma, amivel érdemes a világ felé fordulni. Mert ha hagyjuk, hogy az élet áramoljon, a Lélek mindig pontosan oda vezet, ahol épp dolgunk van.Meghívsz egy kávéra?
Ha tetszett ez a történet, meghívhatsz egy kávéra. Nem kell, de jól esik - és mindig egy új sztorira váltom.
Kávé S:o)mának
Linktree
Rövid bemutatkozás