Nekem a harmadik körre pár sem jutott, így a felhőket szemébe néztem és arra gondoltam, hogy itt és most sem kérdések, sem válaszok nincsenek számomra.
321. | A búcsúzás művészete II.
Akkor nem tudtam elbúcsúzni. Aztán rájöttem, hogy elbúcsúztam. Most megtanultam elbúcsúzni. Aztán rájöttem, hogy nincs mitől elbúcsúznom.
320. | Három költemény egy estére
Nézni a naplementét. Vagy a madarakat az égen. Valamit, ami megfogja a kezét és elrepíti valahová, ahol az idő nem érdekes.
319. | Da Nang
Nem kell mindent látnom. Nem kell mindent kipipálnom. Csak észrevennem, amikor a saját „nem”-em mögül valami egészen halkan azt mondja: Dehogynem. Akarod.
318. | … mert akkor saját magát kellene kicserélnie
Azt tudom megmutatni, hogyan formáltam át magam. Nincs titkom, mert nem szeretek titkokat őrizni. The Miracle is Already Here.
317. | Mit jelent vendégnek lenni Vietnámban?
Egy pohár tea. Egy tál leves. Egy doboz sör. Sok mosoly. Néha ennyi is elég ahhoz, hogy egy idegen otthon érezze magát.
316. | … mert rád gondoltam
Az országút a lábam alatt és fölöttem az ég. Ez a két dolog, amit tudok biztosan.
315. | Egy ismerős zaj
Egy hang a múltból? Vagy csak más a jelen? Gondolatok egy buszos utazással kapcsolatban.
314. | Huế történetei
Huế jó volt hozzám. Rengeteg történetet adott. Kiváló színpad volt az életem előadásán. Egyszer talán még visszajövök egy új felvonást együtt megírni.
313. | Arcok helyett történetek
Valami megváltozott. Nem érdekes, hogy mikor, mitől vagy miért. Azóta nem arcokat látok. Történeteket. Embereket.