150. | Az elefántmenedékek | Digital Nomad Blog

Összefoglaló

Ebben a bejegyzésben kapsz egy kis történeti áttekintést az elefántokkal kapcsolatban, egy kis beszámolót arról, hogy én mit láttam, egy fénykép galériával és öt videóval.

A “Koh Samui: több mint kipipálandó látnivalók” című bejegyzésben felvettem a meglátogatandó helyek listájára az elefánt menedékeket. Vagy legalábbis egyet közülük. “Először azt gondoltam, hogy engem nem érdekel. De, mikor utána néztem, hogy mit is jelent ez a hely, felkeltette az érdeklődésemet a leírás,” írtam akkor.

Az idézett írás óta eltelt időben természetesen utána néztem a dolognak. Ez az írás, így nem csak a személyes tapasztalataimról szól, hanem egyben egy, a sorba illeszkedő ajánló, összefoglaló oldal. Ezen kívül egy kicsit belenéztem az etikus turizmus kérdéskörébe is.

A menedékhelyre látogatás előtt kicsit utána néztem az elefántokkal kapcsolatos ismereteknek, nézzük meg először, hogy mi a helyzet ezekkel az élőlényekkel itt, a szigeten!

Az elefánttartás és -használat története Koh Samuin és Thaiföldön

Koh Samuin az elefántok története mélyen összefonódik a thai kultúrával és a turizmus árnyoldalával is.

Thaiföldön az elefántok évszázadokon át munkaállatként szolgáltak. A 19–20. században főleg az erdei fakitermelésben használták őket: hatalmas törzseket vontattak, nehéz terepen dolgoztak. Amikor az 1989-es erdőirtási tilalom miatt ez a tevékenység megszűnt, sok elefánt és idomár (mahout) munka nélkül maradt. A turizmus robbanása után az állatok szerepet váltottak: a fakitermelés helyett jött az elefántlovaglás, cirkuszi bemutató, fotózás, később pedig a “természetesebb” elefántparkok. Koh Samuin a 90-es évektől kezdve jelent meg ez a “turisztikai újhullám”, amikor több száz állat került a szigetre Thaiföld északi részéről.

Miért van szükség elefántmenedékekre?

Az elefántok – főleg a turizmusból vagy fakitermelésből kikerültek – gyakran rossz körülmények között éltek. Ezek körülmények gyakran jelentik azt, hogy az állatok szűk láncon vannak tartva, kemény fizikai munkával, rossz étkezéssel és kevés mozgással töltik a napjaikat.

A menedékek (“sanctuary”-k) célja:

biztonságos, lánc- és verésmentes környezet,
szabad mozgás és természetes viselkedés lehetősége,
a turisták edukálása: nem lovagolni, hanem megfigyelni, etetni lehet az állatokat, felelősen.

Koh Samuin is több ilyen hely működik, ahol a hangsúly az etikai turizmuson van.

Az elefántok helyzetének általános megítélése

A társadalmi megítélés ma erősen megosztott:

A modern, környezettudatos utazók és állatvédők szerint az elefántokat nem szabadna fogságban tartani, mert természetes környezetükben, nagy területen élnek. Sok helyi mahout és közösség viszont az elefántot kultúrális és gazdasági örökségnek tartja, ők úgy vélik, megfelelő gondoskodás mellett a közös élet fenntartható lehet. Az utóbbi években terjed az előbb említett etikai turizmus.

Hozzám közel áll az az etikus turizmus. Miután utána olvastam a dolognak, rájöttem, hogy a nem feltétel nélküli elfogadás, az ösztönös tartózkodás jó megérzés volt.

Mit is jelent az “etikus turizmus” ideálja?

Az alapgondolat egyszerű és nemes: Az utazás ne ártson sem az embereknek, sem az állatoknak, sem a környezetnek. Az állatvédők és tudatos utazók szerint ez a szemlélet elengedhetetlen, mert a turizmus óriási hatással van az élővilágra. Az etikus elefánt-turizmus például azt mondja: nincs lovaglás, nincs lánc, nincs show, csak megfigyelés, etetés, tanulás, végül pedig a cél az oktatás és a támogatás, nem a profit. Ez az irány valódi előrelépés a régi, kizsákmányoló turizmushoz képest.

A kritikusok viszont úgy látják, hogy ez az egész “etikus” címke gyakran csak új csomagolás egy régi üzlethez. Az elefánt még mindig fogságban él, csak most “szelídebb” környezetben. A „no riding” után jött a „no chain”, aztán a „no bathing” hullám, de valójában minden kontaktus az ember szórakozását szolgálja. A kritikusok szerint az igazán etikus megoldás az lenne, ha nem tartanánk elefántokat turizmusra, hanem visszavadítanánk vagy védett rezervátumba helyeznénk őket. Sok hely tehát marketingből etikus, nem meggyőződésből. Innen ered a megosztottság.

A két oldal egymásnak feszülhet, de azon a helyen, ahol voltam, figyeltem arra, amit nekünk mondtak. Egy elefánt a testsúlyának a 10%-val egyező tömegű növényt eszik meg naponta. Egy ázsiai elefánt tömege 2-3 tonna körül van, így 200-300 kg növényre van szüksége. Ennek az ismeretnek a tudatában már egyszerű a választás: az elefántot vissza kell engedni a természetbe, ami egy ilyen szigeten biztosan nem lenne egyszerű megoldás. A másik megoldás lehet a menedékhely, ami azonban azt eredményezi, hogy 5 elefánt tartása esetén 1000-1500 kg élelmiszer szükséges naponta.

Valahogy így látják a helyiek is, ahogy a dolgoknak utána néztem. A mahout-családok generációk óta elefántokkal élnek együtt. Az elefánt számukra kultúrális örökség és megélhetés. Ha minden turizmust betiltanának, sok elefánt éhen halna vagy rosszabb körülmények Közé kerülne, mert a gondozásuk drága. Ezért sok thai ember úgy véli, hogy a kompromisszumos, etikus turizmus a legjobb, ami most létezik: jobb az állatnak, mint a fakitermelés, és fenntartható a családoknak is.

Az “etikus turizmus” tehát nem fekete-fehér ügy:

a nyugati utazók erkölcsi tisztaságot keresnek,
a helyiek túlélést és hagyományt,
az állatok pedig sokszor a kettő között rekednek.

Hová látogathatsz el a szigeten?

Én a “Samui Elephant Haven”-ben voltam, hogy hogyan kerültem oda, az a következő írás témája lesz. Találtam egy jó összefoglaló oldalt az elefánt menedékekről itt, így összesen hat helyet mutatok meg.