167. | Bali: ahol új szintek kezdődnek

Megérkezni Balira olyan, mintha valaki halkra venné bennem a zajt, és közben feltekerné a színeket. Az első napokban még minden ismeretlen: az illatok túl intenzívek, az utcák túl élők, én pedig túl kíváncsi vagyok mindenre. De valahogy mégis az volt az érzésem már az első percekben, hogy ez a hely nem kér tőlem semmit – csak azt, hogy legyek jelen. És ahogy beléptem ebbe a lassú, meleg, kicsit kaotikus balis ritmusba, egyből tudtam: itt valami új kezdődik bennem.

A következő sorokban azt mesélem el, hogyan sodort magával ez a sziget. Lassan, türelmesen, néha meglepően, és hogyan lett ebből a négy napból valami sokkal több egyszerű megérkezésnél.

Kedd

2025.11.25

A napjaim itt másképpen telnek, mint a megelőző három hónapban. Igaz, hogy közel egy hét után már vannak ismerőseim (boltokban, éttermekben stb.) akikkel beszélgettem és köszönünk egymásnak, ha találkozunk, de alapvetően itt végre teljesen egyedül vagyok. Egy darabig még…

Ez azt jelenti, hogy ha akarom, egész nap nincs kihez szólnom. Egyedül vagyok a kis szobácskámban és rendkívül élvezem ezt az állapotot. A reggeleim ennek megfelelően kezdenek rutinná alakulni. Ébredés után meditálással indítom a napot. Aztán kis testmozgás a szobán belül. (Igen, erre is alkalmas a szoba.) A zuhanyzás után kezdem a munkát. A reggelit kihagyom. Az első étkezés az általában az ebéd.

Ha enni akarok, ki kell mennem az utcára. Ha kimegyek az utcára, akkor teszek egy kisebb-nagyobb sétát is a környéken. Hozzáteszem, ez a hely annyira zsúfolt, hogy ha el akarok menni boltba, majd a mostani kedvenc éttermembe, úgy, hogy közben még a mosodát is útba ejtem, akkor ez ajtótól-ajtóig pontosan 400 méter sétát jelent.

Kedden egy tízest sikerült gyalogolni a környéken.

A nyüzsgő forgatagot járva főleg épületeket tudtam megfigyelni, amik felkeltették a figyelmemet.

Még nem érzem magam jó fényképésznek, és amúgy is este volt ez a séta, és azt már megtapasztaltam, hogy este nem annyira könnyű jó képeket készíteni.

Így most is csak mesélni fogok.

Természetesen minden zsúfolt! Reklámokkal szennyezett látképek, rengeteg villamos vezeték mindenhol. Add Uram, hogy ha újjászületek, ne egy ilyen országban legyek villanyszerelő! Sok a szemét, mindenhol közlekedik mindenféle dolog: motorok, autók és rengeteg turista. Mondjuk, most, hogy belegondolok, kerékpárt egyáltalán nem láttam még. (Ez igaz Koh Samuira is.)

És ebben a forgatagban bújnak el az épületek. Ezek számomra méltóságot mutatnak. Tiszteletreméltó aprósággal vannak megmunkálva a falak, a kerítések – sőt, még a járdák is. A kapuk külön műfajt képviselnek. A megmunkált fa alakzatokról ne is beszéljünk! Mindenhol érzékelhető a készítő gondos munkája.

Ezt egészítik ki a szobrok. Lépten-nyomon találkozom a szobrokkal, amik önmagukban is mestermunkának tűnnek számomra.

Az épületek, szobrok nagy része valamiféle jellegzetes fekete, szürke, sötétbarna színű kőből készül.

Ez a kő a vulkánok ajándéka: Bali templomainak és kapuinak nagy részét lávakőből faragják. A leggyakrabban andezit vagy bazalt a felhasznált anyag. A sziget tele van régi és aktív vulkánokkal (a leghíresebb a Mount Batur és a Mount Agung), és a környéken rengeteg olyan kő található, amit egykor a vulkánok ontottak ki magukból.

Ez a kő sűrű, kemény, tartós, ezért tökéletes építőanyag. Pórusos felületű, ami miatt könnyen faragható, akár finom részletek kialakítására is alkalmas. Természetesen sötét, ami idővel még mélyebb tónust kap az esőtől és a trópusi levegőtől. És ami igazán fontos, spirituális jelentőséggel bír a balinézek számára: a föld, a tűz és az idő anyagának tartják.

Az andezit és bazalt olyan, mintha még hordozná a vulkán erejét. Ezért mondják néha a helyiek, hogy “a sziklák is élnek”, csak lassabban.

Az andezit és a bazalt felidézte bennem a korai természettudományos érdeklődésem idejét. A természetből gyűjtött kincseim első darabjai is ezek voltak: andezit, bazalt és tufa. A környezetismereti órán belém égett ez a hármas kifejezés…

Gyerekkoromban mindig természettudós akartam lenni. Nem is értem, hogyan lettem végül informatikus közgazdász. David Attenborough könyvei például óriási hatással voltak rám.

Ha létezne időutazás, és választhatnék egy korszakot, ahol élni szeretnék, Darwin idejét választanám. Azt az időt, amikor a világ még tele volt fehér foltokkal, és a természet felfedezése volt az utazók legnagyobb kalandja.

Alexander von Humboldt, Alfred Russel Wallace, Charles Darwin, Ernst Haeckel, Joseph Dalton Hooker… Bármelyikükhöz szívesen csatlakoznék, hogy együtt rajzoljuk meg a természet nagyszerű portréját.

Ez a korszak tele volt kíváncsisággal, lázadással, felfedezéssel és olyan emberekkel, akik nem féltek új szintekre lépni. Merem remélni, hogy az új világlátásommal méltó társa lehetnék ezeknek az embereknek.

Ahogy visszaléptem a jelenbe, újra ott volt előttem a balis kővilág: a bazalt kapuk, az andezit szobrok és az a különös, nyers szépség, ami mindig megállít.

A galériákban próbálom majd megmutatni, mi ragadott meg ezekből a pillanatokból.

A séta végén egyszer csak a tengerparton találtam magam, ahol rengeteg ember a naplementét nézte. Leültem egy ágyra, és egyszerűen csak csodáltam a természet egyik legszebb moziját.

Ahogy a nap egyre lejjebb ment, azt éreztem, hogy ilyen gyönyörű színeket talán még sosem láttam. A narancs, a kék és az Aurora Borealis zöldjének valami hihetetlen összhangja mutatta meg magát. A hála érzése töltötte el a lényemet…

Nagyon szeretem az életemben azt, hogy a hála folyamatosan átjár, és újra meg újra emlékeztet arra, milyen gyönyörű világ vesz körül.

Szerda

2025.11.26

Ez a nap igazán csendesen telt el.

Egész nap dolgoztam és csak kétszer mozdultam ki. Először elmentem ebédelni a kedvenc éttermembe. Érdekes ez, hogy négy nap után van egy kedvenc helyem. De nem tudok, és nem is akarok ezzel mit kezdeni.

Egy egyszerű “ez tetszik nekem” választás alapján tértem be ebbe az étterembe. Egy fiatal fiú dolgozik itt a nagynénijével és nagybácsijával. Mind a hárman kedvesek és úgy érzem, kölcsönös tisztelettel tudtunk egymásra nézni. Már első alkalommal hosszasan beszélgettünk. A fiú megtisztelt azzal, hogy második alkalommal már a nevemen szólított. Én is emlékszem az ő nevére.

Egy curryt ettem, ami a Thaiföldön megszokott ételhez képest teljesen más. Itt inkább hasonlít a levesre, mint egy szószos ételre. Az íze viszont itt is finom, a tartalma pedig azt hiszem teljesen egészséges.

Másodszor este mozdultam ki. Megtettem kb. 30 métert és beültem a szemben lévő bárba egy sörre. Igen, egy sörre! Késő volt már kávéhoz, s nem akartam egy vízzel kiszúrni a bár szemét, így a sört választottam.

Itt a sör nem 500 ml, hanem 600. Kiváló lehetőség ez a az ital kedvelőinek. A csak “5 üveggel ittam” kifejezés itt hazám mértékei szerint valójában 6 üveget jelent.

Több telefonom volt ezen az estén, így alkalmam volt másokat hallgatni és szóban is mesélni a saját élményeimről.

Csütörtök

2025.11.27

Munka, séta, meditáció, az első mosás Balin.

Ezek voltak a nap kulcsszavai.

Ezen a napon kezdtem el érezni, hogy számomra egy ilyen nyüzsgő nagyvárosban sétálgatni is egyfajta meditációt jelent. Érzem a jelenlétet. Megjelenik a harmónia.

A város adja a pörgést, az intenzitást, a zajt – az ezer impulzust. Én pedig közben lassan járok. Visszafogottan szemlélődöm. A saját zenémet hallgatva kizárom a zajt. A város és köztem egyszerűen harmónia születik, csak azért, mert a város valóságának én tudatosan a másik végére helyezem magam.

A városi meditációt a tengerparton folytattam, egy másik fajta elmélyüléssel. Egyszerűen csak leültem a homokba. Hallgattam a közelemben ülő fiatal pár beszélgetését. Egy szót sem értettem, csak élveztem a nyelv ritmusát. Néztem a srácokat, ahogy fociznak a parton. Fejben kerestem a megfelelő beállítást a két lánynak, akik szelfiket készítettek a szürkületben. És kedvem támadt volna a hátamon fetrengeni, ahogy a kutyák szoktak a homokban. Legközelebb meg fogom tenni!

A séta zárásaként elmentem a mosott ruháimért. Itt nem önkiszolgálóak a mosodák. A mosás árát a ruha súlya és a sürgősség alapján számolják. Leadom a ruhát, és 6, 12 vagy 24 óra múlva mehetek érte. Drágább, mint Koh Samuin, de cserébe szárított, összehajtott ruhákat kapok vissza.

Ráadásul fóliába csomagolva. Ennek az értelmét otthon értettem meg, amikor kibontottam a csomagot: valami illatosító permetet használnak, és a fólia segít, hogy az illat hosszabban megmaradjon.

Ezzel a mosással valamiféle luxus költözött be mára a választott minimalista életembe.

Péntek

2025.11.28

Ez a nap a nagycsoportossá válásomról szólt a digitális nomád óvodában.

Bár – ahogy írtam – a szobámban van egy kis támla nélküli ülő alkalmatosság és a laptopom számára megfelelő méretű kis asztal/polc, az elmúlt napok során meg kellett állapítanom, hogy ez így kényelmetlen.

A szék támlájának hiánya rendkívül fárasztó a hátamnak.

Úgy döntöttem, hogy ideje kipróbálni egy munkára berendezett kávéházat. A megelőző napon betértem ide, és érdeklődtem a feltételekről. Nem kell fizetnem azért, hogy itt dolgozhassak, egyszerűen csak vegyek ételt és italt.

A mindennapi kávémat úgy is vásárolnom kell. Az ételt sem magam készítem. Jó helyen leszek itt, ez volt az érzésem.

Kiderült, hogy ez egy jó megérzés volt.

Megtaláltam a számomra legkényelmesebb helyet. A kávéző üvegfala előtt van egy kiváló asztal, kényelmes székekkel. Látom az utca forgalmát. Használom a stabil wifi kapcsolatot. Mindenhol van áramforrás. Kedves a kiszolgálás. Kellemes zene szól, így tudok választani a saját zeném hallgatása vagy a hely ritmusával való együttműködés között.

A kávé és az italok megfelelő árban vannak. Az első étel, amit itt ettem nagyon ízletes volt.

Azt hiszem, azonnal beleszerettem ebbe a helybe. 300 méterre van a szállásomtól, szóval lehet, hogy a törzshelyemmé teszem a következő időszakban.

Erre a napra akadt egy esti programom. A Nomad Cruise csevegő csoportban jelent meg pár nappal ezelőtt a kérdés, hogy ki van éppen Balin. Ezzel együtt a kérdés, hogy kinek van kedve egy közös vacsorához az egyik kiváló étteremben.

Az egyik társunk több éttermet végiglátogatott, hogy jó helyet és jó ajánlatot szerezzen nekünk egy hálaadás napi vacsorához.

Egy Fuego nevű étteremben került sor a vacsorára, az alábbi beharangozó alapján.

Az egyetlen különleges eseményt a Fuego-ban tartják pénteken, 28-án. Egy különleges hálaadásnapi lakomát rendeznek argentin stílusú „asado”-ként, 10 különböző fogásból, különleges grillmesterekkel és élőzenével. Csak aznap estére van fix menü. A tulajdonos kedvezményt ad nekünk, így az ár 480 ezer (28 dollár/fő), italok nélkül. A vacsora péntek este 19:00-kor lesz.

46 Nomad Cruise tag jött itt össze tegnap este. Közülük mindössze négyet ismertem eddig. Kiváló társaságban töltöttem az estémet, rengeteg jó beszélgetéssel és visszajelzéssel.

Az egyik öt perces beszélgetésem egy sráccal zajlott. Ő egy tartalomkészítő, Human Design coach, tűzzsonglőr Németországból. Megismertük egymás gondolatát. Néhány mondat elhangzása után megtaláltuk egymásban a közös hangot. Pár perc múlva összeölelkeztünk, éreztetve a másikkal azt, hogy a lelkünk közel van egymáshoz.

Pár percnél nem beszéltünk többet, így igazán jól esett, mikor búcsúzóul azt mondta, hogy igazi lélek vagyok, és hálás a sorsnak, hogy megismert.

Ma (szombaton) megkérdeztem, hogy nincs -e a párjával (aki egy nagyon kedves hölgy, vele is beszélgettem korábban) és velem közösen eltölteni pár órát egy kirándulással, vagy egyszerűen csak beszélgetéssel. Úgy érzem, sokat tanulhatunk egymástól.

Megismertem egy hölgy párost is. Ők eléggé keményen tolják az utazást. Az egyikük több mint egy évvel ezelőtt kezdte a világjárást és egy év alatt 6 kontinenst járt be. Amúgy ezt az első találkozásuk óta együtt csinálták végig.

Velük sokat beszélgettem, egy kicsit megismertük egymás történetét. Nagyon sok hasznos információt és érdekes élményt meséltek el nekem. Ezen történetek hallgatása közben sokszor jutott az eszembe, hogy milyen inspiráló számomra az, hogy folyamatosan hasonló gondolkodású emberekkel találkozom az utam során.

Éppen ezért volt érdekes, hogy az én történetem is figyelemfelkeltő volt a számukra. Az egyikük megfogalmazta, hogy nagyon bátornak tart. Véleménye szerint jó irányt választottam az életemnek és azzal búcsúzott el tőlem, hogy így tovább.

És ezzel még nem volt vége a pénteki napnak.

A vacsora után – ahogy előtte is – Grab motoros taxit rendeltem és hazamentem. Az út jó 40-45 perces motorozást jelent, annak ellenére, hogy kb. csak 17 km távolságról beszélünk.

Miután leszálltam a motorról a szállásom előtt, még sétáltam egyet a környéken. Hajnali 1 óra már elmúlt ekkor, és a sétám oka az volt, hogy kíváncsi voltam az utcák éjszakai hangulatára is.

Furcsa volt a csend és a kicsi forgalom. Minden üzlet és vendéglő zárva volt, és igazán kevés emberrel találkoztam csak. Patkányból viszont annál többel. Érdekes volt őket látni ott, ahol nap közben emberek mászkálnak. Hiába, ez valószínűleg az ő idejük.

Láttam jó pár embert az utcán aludni. Ami érdekes, hogy nem a megszokott hajléktalan figurákat vettem észre. Jól öltözött ember, mobiltelefonnal a mellén aludt egy tiszta utca szakaszon. Egy másik helyen egy fiú feküdt a hasán egy üzlet melletti autóbeállóban. Nem az otthontalanság érzetét keltették bennem, hanem az elfáradt ember pihenését véltem felfedezni.

Az utolsó dolog, ami ehhez a naphoz tartozik az az, hogy délelőtt írtam egy srácnak, akinek az elérhetőségét a Koh Samui GreenLight társaság egyik tagjától kaptam meg.

A szóban forgó ember balinéz, itt él Balin. Egyszerűen csak azért kerestem meg, mert azt az információt kaptam, hogy ő jó vezetőm lehet, ha az itteni természeti szépségeket szeretném megismerni.

Kicsit késve válaszolt, elnézést is kért tőlem, de a tegnap esti társasjáték parti sokáig elhúzódott a házában. Wow! Micsoda véletlen! Mielőtt eljöttem Magyarországról az egyik jóbarátom által szervezett társasjáték klubban több alkalommal voltam… Sőt, az egyik nagyon szép közös élményünk, mikor tavaly a közös nyaralásunk alatt társasjátékoztunk Athénban.

Visszatérve az új kontakthoz. Örömét fejezte ki, hogy megkerestem, igazából már várta is. Azonnal meghívott péntek estére 19 órára egy Coach Surfing társaságba.

Így elértem azt, hogy egy héten belül kettő programom is lett péntek estére.

Mivel a Numad Cruise esemény csak ezen a napon volt, a Coach Surfing meg úgy néz ki, hogy minden pénteken van, ezt az invitálását most nem fogadtam el. Minden esetre a következő lehetőségig megbeszéltünk egy kávézést a jövő hétre.

Úgy néz ki tehát, hogy az egyedüllét ismét a szobám falai közé szorul vissza.

Egyébként ez sem teljesen igaz, mert a sétám után a képen látható kis haver várt otthon:

Ő egy gekkó. Ahogy már Thaiföldön is megjegyeztem, ők Balin és egész Délkelet-Ázsiában nagyon gyakoriak. Minden ház falán ott vannak.

Teljesen ártalmatlanok az emberre. Kifejezetten hasznosak, mert megeszik a szúnyogokat, hangyákat, legyeket. Éjszaka aktívak, a lámpafényhez vonzódó rovarokat vadásszák. Gyakran ciccegő-kattogó hangot adnak ki. Ezt a hangot már én is hallottam több alkalommal, mint ahogy a falon mászkálásuk neszezését is. A minap a székem alatt találtam egyet. Ő legalább már beköltözött…

Elköszöntem a kis havertól és aludtam egy jót az izgalmas napok után.

Összegzés

A négy napom történetét leírva egy számomra hibátlan ívet látok.

Kedd: nyüzsgő pillanatok, felfedezések. Szerda: csend és pihenés, kapcsolódás. Csütörtök: elmélyülés, városmeditáció. Péntek: közösség, találkozások, introspekció.

Nagyon gyors a tempó: a történet minden napja hozzám adott valamit.

A gyors tempó segítségével lassan, de biztosan lépem a szinteket.