187. | Gili Trawangan

Több barátom mesélte, hogy Gili Trawangan az egyik leggyönyörűbb sziget Indonéziában. A vándor utamon ma itt kötött ki velem a hajó.

Azzal, hogy a második Indonéz szigetre is rátettem a lábam, nem lettem az ország nagy felfedezője, hiszen az összes lehetőség csak 0,01%-át látogattam meg.

Az Indonéz szigetek hivatalos száma mindig változik, kb. 17.500 szigetből áll az ország. Ebből kb. 11.000 sziget lakatlan, ami egyben azt is jelenti, hogy 6.500 szigeten élnek… Számomra ezek megdöbbentő számok!

0,01%… Ez a szám még nagyítóval is kicsi. Ahogy maga a sziget is kicsi. Nekem azonban hatalmas élmény volt ide eljönni.

Még magamnak sem tudom megmagyarázni, hogy miért, de sokkal izgatottabban vártam ezt a napot, mint akár a Thaiföldre, akár az Indonéziába való érkezésem.

Hogyan jutottam el Gili Travangan paradicsomába?

A Nomad Cruise csoport néhány tagjával döntöttünk úgy, hogy az év végét egy másik szigeten fogjuk eltölteni. Egymást segítve, a költségeket ahol lehet megosztva.

Így a mai nap főleg utazással telt.

Kilenc óra körül hívtam egy Grab taximotort. 150.000 IDR (3.000 HUF, 9 USD) díj ellenében perceken belül meg is jelent a sofőr, hogy közel másfél órán át ringassa a hátsómat az 50 km-es távolságon.

Ahogy megérkezett, egyből azzal kezdte, hogy a célpont túl messze van, s ezért egészítsem ki zsebbe a viteldíjat. Mondtam neki, hogy nem fizetek többet, akkor hívok mást. Ebben meg is egyeztünk, úgyhogy ottmaradtam a partvonalon.

Nemsokára megérkezett a második sofőr. Ő is azzal kezdte, hogy a pénz, amit kap kevés, legyek szíves zsebbe kiegészíteni a hivatalos díjat, mert az a benzinre sem elég. Ebben hittem is, meg nem is, de azonnal éreztem, hogy ez nem lesz jobb. Megkérdeztem, mire gondol. Azt mondta, adjak neki 100.000 – 150.000 IDR-t. Eléggé dühítő volt a helyzet.

A Duolingo alkalmazásban most éppen sakkozni tanulok, így nem tudtam eldönteni, hogy ez most sakk, vagy matt. Nem kellett megjátszanom, hogy mérges vagyok. Elmondtam neki, hogy megértem, hogy ez kevés, de ez nem az én problémám. De, hogy tovább lépjünk ezen a helyzeten, közöltem vele, hogy hajlandó vagyok kiegészíteni a bérét 50.000 IDR-rel, de szó sem lehet 100.000-ről.

Megegyeztünk, elindultunk.

Nagyon kényelmetlen egy motoron ülni másfél órát. Hátul különösen rossz a helyzet. A lábam a lábtámaszon, kapaszkodom a sofőr derekába és egyensúlyban tartom magam. Pár napja ráadásul két egymást követő napon volt szerencsém valakit nekem is fuvarozni. Az itteni forgalomban elég kemény munka, ha valaki ül a motoron és te tartod az ő súlyát is a járművek közötti evickélés közben.

Ritkán érzek izomlázat, de a pár nappal ezelőtti fuvarozás fájdalma még mindig ott van a lábamban. Ezt éreztem meg ma kb. 10 perc utazás után.

Ekkor elgondolkodtam azon, hogy ez az ember másfél órát cipel engem, majd visszajön, valószínűleg fuvar nélkül, tehát 3 órát dolgozik a nagyon kevés pénzért. Úgyhogy meggondoltam magam, és mondtam neki, hogy a végén 100.000 IDR-t (2.000 HUF, 6 UDS) fogok neki adni.

Ennek az eredménye az utazás végén egy közös szelfi lett, amit ő kért.

Hajóval mentünk át Bali szigetéről Gili Trawanganra. A hajóra be kellett jelentkezni, rengeteg ember között fel kellett evickélni. Elég nagy tortúra volt, tekintve, hogy közeleg a szilveszter.

Két órát hajókáztunk az óceánon, elég nagy sebességgel. Kikötöttünk Lombok szigetén, majd kora délután megérkeztünk a 3 Gili sziget egyikére.

Milyen volt erre a szigetre lépnem?

Ezek a szigetek pont olyanok, ahogy a mesékben leírják őket. Mesések.

A hegyek már messziről mutatják az irányt a tengeren. Minden zöld. Ahogy közeledünk a part felé, a látóhatár elkezd nyüzsögni az élettől.

A kicsi hajócskák megnőnek. A homok egyre barnább, és ami még szebb: fehérebb. A pálmafák egyszer csak elkezdenek integetni.

Fokozatosan mutatja meg magát mindegyik sziget.

Rátenni a lábam egy trópusi szigetre számomra hatalmas élmény. Remélem, így lesz ez minden alkalommal.

Nagyon meleg nap volt ma is. A nap égetett, de szerencsére sok árnyék van a kikötőn túl. Minden utca a fák zöldjétől árnyékos. Friss a levegő és mindenhol barátságos arcok vesznek körül.

Rengeteg étterem, boltocska és bár van egymás hegyén hátán. És természetesen sok búvár iskola, mert ezek a szigetek híresen szép búvár paradicsomok.

A főút az óceánparton halad végig a sziget teljes hosszában. Az út és a víz között napernyők és fotelek, babzsákok százai borítják be a homokos partot. Mindenki fürdőruhában sütteti magát a napon és a többségen látszik, hogy élvezik a helyet.

A szállásunk 10 perc sétára van a kikötőtől. Azonnal elfoglaltuk a szobát, majd elindultunk felfedezni a szigetet.

Az első napom a Kincses szigeten

Legelőször is egy jó éttermet kerestünk, mert valamiért ma még senki nem evett semmit.

Miután ezt a hiányt pótoltuk, biciklit béreltünk és elindultunk a sziget körüli úton. Volt aki megállt naplementét nézni. Volt, aki máshová ment.

Én egyedül tekertem körbe majdnem az egész szigetet. Nagyon lassú tempóban 45 perc az út, 6 km. A teljes kör valahol 7 km körül van.

Maga a biciklizés elég nehézkes. Ezen a szigeten nincsenek autók és hagyományos motorok. Elektromos kis motorok vannak, meg lovaskocsik. És kerékpárok. Ebből viszont annyi van, mint égen a csillag.

A közlekedési morál a már jól ismert ázsiai gyakorlat. Jönnek hátulról és csengetnek. Jönnek szemből és jönnek keresztből. Hárman egymás mellett, velem szemben az én oldalamon. Semmi különös, csak a szokásos.

Ezt fűszerezi meg az, hogy a szigetet körbeölelő út sok helyen egyben a járda is. Ezért tekerés közben még a gyalogosok találékonyságára is figyelemmel kell lenni. A körülnézés nélküli eléd lépés, a rezzenéstelen arccal valló szembejövés vagy a csoportos útfoglaló játék játszása itt össznépi hagyományként ad új értelmet a közlekedjünk szabadon gondolatnak.

Szóval, ne készülj arra, hogy itt fogod megdönteni a kerékpározás sebbességi világrekordját.

De ez a hely nem is erre való.

Nagyon szép a sziget. Nagyon sok helyen megálltam egy-egy fénykép kedvéért, ezekből most bemutatok néhányat.

Nyolc óra van, lassan befejezem ezt az írást.

Meglehet, hogy az este még folytatódik, valami hangos és zsúfolt hely felkeresésével.