Megcsináltam. Hat napig nem ettem. Csak kávét és vizet ittam.
Azt hiszem, ez a legmegfelelőbb mondat indulásnak. A bejegyzés lehetne akár ennyi is, hiszen ebből a történet egy része teljesen kirajzolódik.
De mint oly sok más esetben, most is vannak gondolataim.
Az akarat diadala
Sok élményem volt már az életben, ami nehéz, fárasztó, sokszor lehetetlen dolognak tűnt. Az indíttatásom mindig belső volt, egyetlen esetben sem az elismerésért tettem meg különböző dolgokat.
Nagyon büszke vagyok például arra, hogy egyszer 100 kilométert gyalogoltam 24 óra alatt. Vagy hogy teljesítettem az Országos Kéktúrát. De arra is meleg szívvel emlékszem, hogy hányszor vállaltam már el olyan feladatot, amiben nem volt tapasztalatom, hogy ne csak fizikai kihívásokat említsek.
Régóta tudom, hogy bizonyos dolgok elvégzéséhez pusztán csak az akarat kell. Hiszen a test sokszor jelez féltávnál, hogy elég. Az agy gyakran mondja éjszakánként, hogy fáradt vagyok, aludni kellene. Sok esetben csak az akarás kell, hogy folytassam.
Múlt hét kedden eldöntöttem, hogy életemben először meg akarom csinálni a hat napos böjtömet. Az akarat megvolt. Utána csak azt kellett kimondani, hogy még tudom csinálni. Van hozzá (lelki)erőm.
Ennyi!
Miért?
Egyszerűen csak akartam egy komolyabb testi tisztulási folyamatot. Meg akartam tapasztalni, hogyan reagál a testem erre a folyamatra.
Gondolataimban ott jártak a böjt lelki aspektusai is. Azt terveztem, hogy írok erről egy kis összefoglalót, amiben összehasonlítom az egyes vallások böjtről szóló gondolatait. De a források tanulmányozása közben több olyan nagyszerű oldalt is találtam, amik feleslegessé tették ezt a munkát.
Íme, két remek oldal:
Az hivatkozott források mellett röviden annyit szeretnék kiemelni, hogy a böjt sok vallásban nem csupán testi önmegtartóztatás, hanem lelki megtisztulás eszköze.
A kereszténységben a böjt a bűnbánat, az alázat és a hit megújításának időszaka. A hívő ilyenkor lemondásával Krisztus szenvedéséhez kapcsolódik, hogy közelebb kerüljön Istenhez, és megtisztuljon a fölösleges ragaszkodásoktól. A nagyböjt például a húsvéti felkészülés ideje, amelyben a lélek csendje legalább annyira fontos, mint az ételről való lemondás.
A buddhizmusban a böjt nem előírt kötelesség, inkább a tudatosság és az önfegyelem gyakorlása. A szerzetesek és világi követők a mértékletességen keresztül igyekeznek megszabadulni a testi vágyak uralmától. A böjt tehát a szenvedés okainak felismerését és a belső szabadság megtapasztalását szolgálja – nem büntetés, hanem a megértés és az együttérzés útja.
Az iszlámban a Ramadán hava a böjt legszentebb időszaka, amikor a hívők napkeltétől napnyugtáig tartózkodnak az ételtől, italtól és más testi örömöktől. Ez az önfegyelem időszaka emlékeztet Allah irgalmára és az emberi közösség egységére. A böjt célja nem csupán a lemondás, hanem a hála, a türelem és a részvét gyakorlása is – hogy az ember megtisztulva, megerősödött hittel léphessen tovább.
A kulcsszavak számomra az alázat, hit, csend, tudatosság, önfegyelem, megértés, együttérzés, türelem, empátia és természetesen a hála.
Hogyan?
Hat napig csak kávét és vizet fogyasztottam.
A megelőző héten már volt egy 24 órás böjtöm, így tudtam, hogy az első nap nem nehéz. Meglepő módon a második és harmadik is könnyen ment.
Az igazi kihívás a negyedik és ötödik nap volt. A hatodik már ismét könnyebb, mondhatom, hogy szinte könnyű volt.
Volt kísértés. Bőven! Ahogy az utcákon jártam, vagy motoroztam, minden irányból a grillezés füstje, a kiváló ételek illata talált meg. A lakótársam olyan ételeket evett, amik segítettek azon töprengeni, hogy miért csinálom. Vagy jobban megérteni az önuralom fogalmát és nem kicsavarni a kezéből a szendvicset!
Az érzéseim a böjt alatt
Kevésbé energizáltnak éreztem magamat három nap után. Az – amit többen említettek előtte -, hogy pár nap után energikusabb leszek, velem nem történt meg.
Viszont a mindennapi dolgokhoz és a munkához a szokásos módon elegendő üzemanyaggal rendelkeztem. Nyilván nem terveztem hegymászást ezekre a napokra.
Pénteken elmentem a Salsa órára. Mondtam a tanárnak, hogy csak nézni jöttem, kissé fáradtnak érzem magam. A válasz az volt, hogy természetesen, ahogy érzem, tudja, hogy csinálom a böjtölést. Majd elkezdte mesélni, hogy ő is gyakran böjtöl 21 napokat (nem csak vízen élve), és közben minden nap táncol, meg péntekenkét órákat tart. Mondtam neki, hogy a francba, én is képes vagyok erre! Úgyhogy táncoltam majdnem két órát.
Lelkileg elégedetté tett ez a hat nap. Tudtam, hogy képes vagyok megcsinálni. Azt is tudtam, hogy meg is fogom csinálni. Ezért minden elvégzett nap egyre boldogabbá tett.
Szellemileg ugyanolyan fókuszáltnak éreztem magam, mint a napjaim többségében. A harmadik nap táján viszont valami szuper fókuszáltság állapotában éreztem magamat.
Hogyan tovább?
A böjtölést az életem részévé akarom tenni. Nem ezt a hosszút! a következő ilyen hosszúságú böjtöm alkalmával majd kipróbálom, hogy hidegen préselt gyümölcslevekkel táplálkozom.
Az elhatározásom az, hogy naponta kétszer fogok enni. Egyszer egy könnyű ételt, másodszor pedig valami zöldség/gyümölcs/shake dolgot. Szombaton és vasárnap pedig megvonom magamtól az ételt.
Tegnap ettem. A reggelim képét állítottam be főképnek. A Boh Put Foodmarketen ettem, egy már kipróbált helyen. Az üres zöldségleves, amit ajándékba kaptam most is a curry mellé isteni volt első falatoknak hat nap után. A curry most más fajta volt, mint legutóbb, de ugyanolyan finom.
Kicsit beszélgettünk a hölggyel, aki az üzletet viszi. Meglepetésemre elmondta, hogy amit ettem, az nem thai étel, hanem burmai. Tessék! Én meg a kajáról szóló “Ízek, melyek a tengerparton születtek” című bejegyzésemben megénekeltem thai kajának…
Este a lakótársam elhívott egy új piacra. Úgyhogy tegnap mindjárt két lazább kaját ettem, de nem bánom.
Ma dél után ettem egy csodálatos Masamann curryt, és ma már csak gyümölcsöt tervezek enni késő délután.
Összefoglaló gondolataim
Két hete voltam egy olyan lakásban, ahol volt mérleg. Ahhoz a méréshez képest tegnap a mérleg 5 kg-al volt kedvesebb hozzám.
Örülök, hogy hagytam, hogy vigyen az áramlás, és hagytam, hogy a lélek vezessen. Egy cseppet sem bánom, hogy megcsináltam ezt a hat napot. Érdekes tapasztalatokkal lettem gazdagabb.
A böjt számomra nem arról szólt, hogy mitől tartózkodom, hanem arról, hogy mihez térek vissza.
Azt gondolom, hogy ez a kirándulás is egy újabb bizonyíték számomra. Ahhoz hogy több legyek, néha el kell dobnom és nem gyűjtenem kell azt a bizonyos valamit. A léghajó jutott eszembe, ami akkor tudd magasabbra szállni, ha kidobálják belőle a súlyt.
Meghívsz egy kávéra?
Ha tetszett ez a történet, meghívhatsz egy kávéra. Nem kell, de jól esik - és mindig egy új sztorira váltom.
Kávé S:o)mának
Linktree
Rövid bemutatkozás