135. | Koh Samui körgyűrűje

Szombaton elmentem túrázni. Motorral! Egy igazán izgalmas, minden percében élvezetes nap kerekedett ebből a kalandból. Rengeteg szép helyet ismertem meg a kirándulás alatt, amíg teljesen körbe kerültem Koh Samui szigetét.

Elmesélem a nap történetét.

A Google térkép

A túra az otthoni tervezéssel kezdődött. Az egyik megnézett videóban találkoztam ezzel a körtúrával. Az első képen az ott bemutatott útvonal szerepel, a másodikon és a harmadikon az pedig az általam ténylegesen bejárt, bemotorozott útvonal szerepel.

 

 

 

 

 

Hogy miért nem egy képen szerepel az én útvonalam? Úgy látszik, eddig nem terveztem olyan útvonalat a Google Maps segítségével, ami 10 célállomásnál többet tartalmazott volna. Így meglepetésként ért, hogy ez a maximális állomás szám, amit egy útvonal során fel lehet tenni a térképre. Ezért kellett két részletben terveznem az utamat. A tervezés nagyon egyszerű volt, a megismert útvonal egy főútvonal mentén van, így a térképen egyszerűen csak kijelölgettem izgalmas pontokat az út mentén. És tettem az útról pár letérőt is. Így összesen 18 jelölő került a két térképre.

A robogó

Itt tényleg könnyű motort bérelni, ráadásul ezt olcsón teheted meg. Előző nap pont útba esett a bérlő vállalkozás, így informálódtam, hogy mire lesz szükség. így szombaton reggel az útiterv elkészítése után egy kényelmes hátizsákkal felszerelkezve elindultam nyélbe ütni a tranzakciót.

A két srác nagyon laza volt, ennek ellenére látszódott, hogy rendezett folyamattal dolgoznak. Ahogy leültem, már kaptam is a papírt, amire bejelölte nekem a főnök, hogy mit kell kitöltenem, adott egy tollat. Név, cím, dátum. Körülbelül ennyi információra volt szükség tőlem. A cím itt egy érdekes kérdés, mert mindig azt feltételezik, hogy hotelben lakom, ahol van szoba számom is. A lakásnak ahol élek, nem tudom a pontos címét. Mondjuk, még a pontatlant sem. Megpróbáltam megnézni az Airbnb-ben, de ott is csak a kerület van feltüntetve. Nem tehettem mást, ezt írtam be. Ez kb. olyan információtartalmú dolog, mintha azt mondanám, hogy a pontos címem: Budapest. A srác nézte is egy kicsit ezt a címet, miután visszaadtam neki a papírt, de aztán nem firtatta a dolgot. Ennek igazán örültem, mert itt még kamuzni sem tudok egy címet. Mit mondanék? Koh Samui, Arany János utca 51.?

A motor bérlése 200 BHT egy napra, ami itt pontosan 24 órát jelent. A bérlethez tartozó papír egyébként angol nyelven is íródott és elég szépen összeszedte a bérlés feltételeit. Rákerült a kaució összege, két helyen aláírtam, majd az oldal alján perforált részénél elszakítva a papírt, nekem is maradt példányom. Tökéletes. Egy mobiltelefonba még bekerült az útlevelem fényképe – rendben, itt nincs GDPR – és készen voltunk a papír munkával.

A fiatalember megkérdezte, hogy adok -e letétbe 3.000 BHT-ot, vagy otthagyom az útlevelem. Jobb a békesség, pénzt hagytam nála. A milyen motort szeretnék kérdésre már előző nap elmondtam neki – az összes motoros tudásomat latba vetve -, hogy egy kicsit szeretnék. Most részemről még egy fontos kérdés felmerült: van -e mobiltelefon tartó a gépen. Természetesen van. Választhattam magamnak bukósisakot. Batman-es nem volt… Szép napot kívánt nekem a főnök, aztán átadott a kollégájának.

Ő bevezetett a motor rejtelmeibe. Megkérdeztem például, hogy amúgy automata a motor. Az. Megkérdeztem, hogy kell elindítani, így ezt is megtudtam. Az ülés alá lehet bezárni a bukósisakot és az indító kulccsal le is lehet zárni a motrot. Azt elfelejtettem megkérdezni, hogy milyen üzemanyag kell bele, mert ez a kérdés már csak az indulás után jutott eszembe.

Nem volt egy nagy felkészítés az útra, de én sem bonyolítottam túl a dolgot. Felcsaptam a bukósisakot, elindítottam a mocit és a profik határozottságával elindultam. A rossz irányba, erre kb. fél kilométer után rá is jöttem, de nem estem kétségbe.

Ezek voltak az első métereim egy olyan országban, ahol az enyémmel ellentétes oldalon vezetnek. Amennyire tartottam ettől, annyira könnyű volt ezt megszokni. A nap folyamán egyszer rontottam el egy jobbra kanyarodást. Itt ugye ebben a helyzetben a szembejövő forgalom megvárásával az én oldalam jobb felén állok meg a felező vonalnál. Innen a jobbra lévő út bal felére kell kanyarodni, de a 32 éves vezetési beidegződéssel a jobb felére kanyarodtam be. Természetesen pont jött szembe egy autó. Én arra gondoltam, hogy bocs, szerintem ő arra, hogy hülye turisták, de ennél nagyobb baj nem történt.

Körülbelül 1994 óta nem ültem motron. Akkor egy Babetta nevű automata váltós csodát vezettem – hatalmas élvezettel. Mondhatom, hogy úgy telt el ez a 31 év, hogy nem estem ki a rutinból. Ennek a megállapításnak a fényét a saját szememben nem csökkenti az, hogy nem egy agysebészet egy ilyen járgányt vezetni. Ráülsz, húzod a gázt és a fékeket.

Már ezen az 500 méteren, amit rossz irányba tettem meg éreztem, hogy ez (is) az én napom lesz! Iszonyatosan élveztem azt a szabadságot, amit a motorozás ad. A nap végére biztosan csupa muslinca lett volna a fogam, ha itt lennének ilyenek, mert rengeteget vezettem úgy, hogy fülig ért a szám. Lehet, pár embernek feltűnt, hogy egy srác teli pofával vigyorogva hajtott egy motrot az úton. De az is lehet, hogy egyszerűen csak elkönyvelték, hogy ez is valamelyik fű boltból megy valahová.

A lényeg az, hogy ha az ezen a napon semmi mást nem csináltam volna, csak letekerem ezt a 88 kilométert a motorral, már akkor megérte volna.

De nem csak ennyi történt.

Wat Phra Yai

A Wat Phra Yai, magyarul Nagy Buddha Templomként ismert, egy buddhista templom Ko Phanon (más néven Koh Fan vagy Koh Faan), egy kis szigeten, Ko Samui északkeleti részénél, Thaiföldön, amelyet egy rövid töltés köt össze a szigettel, 3 kilométerre északra a Samui nemzetközi repülőtértől. Ahogy a neve is sugallja, egy hatalmas, 12 méter magas, aranyozott Buddha-szobornak ad otthont. 1972-es felépítése óta Ko Samui egyik fő turisztikai látványosságává és jelentős nevezetességévé vált.

Ebből a leírásból tudtam meg azt, amit eddig nem vettem észre, nevezetesen azt, hogy ez a szobor egy kis szigeten van. Tulajdonképpen a Koh Fan szigetet Koh Samui szigettel összekötő töltésen üldögéltem, mikor a “Villámok a sziget felett” bejegyzésben írottakat átéltem.

Jó volt most tényleg látni ezt a helyet. Ebben a bejegyzésben is igyekszem úgy összeállítani a galériákat, hogy ne legyen se sok, de azért valami elképzelése az olvasónak is lehessen arról, hogy hogyan néz ki a hely.

A színek kavalkádja, ami az arany mellett mindenhol megjelenik, nagyon hangulatossá teszi ezeket a helyeket. A nézelődök egy része a hozzám hasonló látogató. De itt láttam szerzetest munka közben, és láttam meditáló, elmélyülő embert a megfelelő helyen. Nem mindenki viselkedett a hely szellemének megfelelően, de azt hiszem, ez így van mindig.

A templomot és a környékét elhagyva ettem egy finom brunchot. A vendéglős őszinte érdeklődéssel kérdezte meg, hogy hogyan ízlett az étel. Majd kicsit kérdezősködött. Honnan jöttem, hol élek a szigeten, láttam -e a szobrot, megnézem -e a másikat. És természetesen a wai bemutatásakor nagyon szép kirándulást kívánt nekem.

Nem hagytam még itt a helyet, egy kicsit távolabb menve a fő területtől, a tengerparton jó pár érdekes szobrot lehet még megnézni. Ezek szépen látszódnak a töltésről, így már a múltkori alkalommal elhatároztam, hogy ezeket is megnézem.

Aztán motorra pattantam, s utaztam egy rövidke kilométert.

Wat Plai Laem

A Wat Plai Laem egy modern buddhista templom. A templom tervei kínai és thai hagyományok elemeit tartalmazzák, és részben a neves thai művész, Jarit Phumdonming tervezte. Fő szobra, amely kínai stílusú, nem Gautama Buddhát ábrázolja. Ez az együttérzés és irgalom bodhiszattvájának, Avalokiteśvaranak egy formája, akit Cundinak hívnak. Az istenségnek ezt a formáját kínaiul „tizennyolc karú Guanyin”-nak nevezik.

A fő szobor mellett található még egy fehér Budai-szobor, valamint kisebb szentélyek, amelyek Ganésának, Visnunak, Sivának és Szakkának vannak szentelve.

Bár szabadtéri szoborról van szó, egy bonyolult ubosotban (a Vat-ok legszentebb területén) található egy emelvény-pavilonon, amelyet egy templomtó vesz körül.

Az itt látható galériában igyekeztem megmutatni, milyen gyönyörűek a festékek az itt látható szobrokon. Mindegyik épület önmagában is egy csoda. Órákon át lehetne nézegetni az apró részleteket. Előttem azonban még sok kilométer állt.

Tankolnom is kellett. Itt két választásod van, ha üzemanyagra van szükséged. A hagyományos benzinkút, illetve az út széli árusok. Ahogy a templomot elhagytam, egy ilyen akadt az utamba. Ezért vettem 5 üveg benzint. Egy jó ideig azt hittem ezekre az üvegekre, hogy valamiféle pálinkát árulnak ezeken a helyeken. Az üveg benzin ára 20 BHT volt, ami – mint utólag kiderült – annyi benzint adott, hogy még vasárnap is megtettem 70 kilométert, s elég volt arra is, hogy hétfőn visszavigyem a járgányt.

Thongson Beach

A túrámra kijelölt pontok jó része tengerparti strand volt. Ezeket könnyő volt jelölőnek felvenni a térképen. Mindegyik más. Megérkeztem az elsőre.

Mikor érkeztem szemerkélt az eső. Mire elmentem kisütött a Nap. És ez nem azért van, mert olyan sok időt töltöttem el itt. Errefelé ilyen az időjárás.

Nem csak a homokot részt néztem meg. A strandtól egy kicsit balra fordulva felfedeztem egy sziklás részt, így ezekre a sziklákra felmásztam. Egészen más kilátás nyílt onnan. Többek között a következő strandot is megláttam, de akkor még nem tudtam, hogy ez a Nudista strand. Utólag belegondolva, mintha gondolkodtam volna azon, hogy mit keres a a parton egy tök meztelen férfi. Most már értem. Megnyugtató a csend, amit az ilyen helyeken tapasztalhatok. Mondjuk, egyáltalán nem volt miért megnyugodnom.

Nagyon szeretem ezt a munkát, mikor megírom ezeket a bejegyzéseket és előjönnek az apró részletek, amiket értelem szerűen a helyszínen még nem tudhatok. Mint most – írás közben kiderült – a Megkövesedett korallok geológiai temetője (paleozoikum kor) nevű területre tévedtem. Láttam is ilyen megkövesedett korallokat, meg is jegyeztem magamban, hogy milyen szép kövek.

A térképen egyébként sikerült olyan hangzatos nevű jelölőket is kijelölnöm, amikről – mikor odaértem – kiderült, hogy magán területek. Egyszer elérkeztem egy őrrel és sorompóval elzárt lakó területhez. Itt az őr megállított, én megkérdeztem, hogy van -e lehetőség bemennem, s miután a nemleges választ megkaptam, a legnagyobb tiszteletben, mosolyok és wai kíséretében elbúcsúztunk egymástól. Egyáltalán nem volt gond, hogy több kilométert tettem meg egy sorompó miatt. Hiszen élveztem a motorozást.

Choeng Mon Beach

A képeimet utólag nézegetve ehhez a tengerparthoz rá kellett jönnöm, hogy én nem tudok olyan fancy képeket készíteni, mint más emberek. Mondjuk, nem is nagyon érdekel ez a része a dolognak, én azt fényképezem, amit látok, talán nem azt, amit mások mutatni akarnak.

Ezt csak azért írom le, mert nem voltam teljesen biztos abban, hogy itt voltam egyáltalán. Bár a Google Maps azt írja ki a helyre az én térképemen, hogy “nemrégiben meglátogatott”, és a jelölőm is ez volt, elbizonytalanított, hogy az én képeim mennyire mások, mint amit a neten látok. Ezért életemben először kellett azt tennem, hogy kiolvastam az elkészített fényképemből a földrajzi korordinátákat.

Ezek az egyik kép esetében így néznek ki: GPSLatitude – 9 34 17.346359 (9.571485) GPSLongitude – 100 4 55.885078 (100.082190). Mi sem egyszerűbb, fogtam a “17.346359 55.885078” karaktersort és bemásoltam a térképre. Mindjárt meg is tudtam, hogy a képet az Arab-tengerben készítettem Omán alatt. Akkor, ez nem jött be. Gondoltam, hátha rosszul emlékszem a szavakra, felcseréltem a két számot (55.885078 17.346359). Ekkor a térképen mindjárt a Balti-tengeren találtam magam Svédország és Lengyelország között. Itt is mellényúltam. De végül a zárójelben lévő számokat használva (9.571485 100.082190) tényleg kiderült, hogy a Choeng Mon Beachen voltam. Juppi!

Itt megálltam egy gyümölcslére (görögdinnye smoothie – isteni!) egy olyan bárban, amit jól sikerült trópusi filmekben láthattam csak eddig. Ha lett volna kedvem, kérhettem volna egy masszázst itt is. Amúgy ezt szinte bárhol igénybe tudom venni. Itt annyi időt töltöttem el a hideg ital társaságban, hogy egyet még meditáltam is. meditáltam

Ko Mat Lang közelében

A következő megálló egy ötletszerű megálló volt. Nem is tudnám, hogy hol voltam, ha az előbb ki nem próbálom ezt a fénykép információs térképezést. Szóval, mendegéltem az úton a kis kék robogómmal és a főútról hirtelen nem álltam ellen egy utcácska hívogatásának. Szűk kanyargókon mentem le a tengerpartra, aminek neve sincs a térképen, de azt sikerült kiderítenem, hogy az pont Ko Mat Lang szigetével voltam szemben.

Ez egy pici, lakatlan sziget, körülbelül 300 méterre a parttól, ahol álltam. A sziget alapterülete kb. 0,26 km², ami azt jelenti, hogy olyan kicsi, hogy Koh Samui térképét nézegetve én eddig még egyszer sem vettem észre.

Lamai Beach

A szemfülesebb olvasóknak ez a név ismerős lehet. Igen, itt voltam “Az első hosszú gyaloglásom a trópusokon”. Itt található az ott bemutatott Wat Sila Ngu templom.

Ez egy nagyon frekventált strand, így abban a pár percben, amíg szerettem volna csendben nézelődni és fényképezni, négyen kérdezték meg, hogy nem akarok -e bérelni egy ágyat, vagy masszázst igénybe venni, vagy valami vízi cuccot bérelni. Az elmúlt napokban rengeteg videót néztem meg Indiáról. Ott majdnem mindenki arról panaszkodik, hogy egyetlen perce sincs nyugton, mert mindig akarnak tőle valamit. Egy kicsit arra gondoltam, hogy lehetnék akár Indiában is az itteni kérdés gyakorisággal.

Egyébként hatalmas élmény volt számomra, hogy erről a strandról folytatva az utamat azon az úton jártam, ahol előzőleg gyalogoltam. Nagyon jó volt felismerni az út részleteit, vagy megtalálni azt a két helyet, ahol előző alkalommal ittam és ettem. A templomnál csak annyi időre álltam meg, hogy készítsek egy fotót, hogy megörökítsem, újra voltam itt.

Buddha lábnyoma

Egy újabb nem tervezett megálló következett. Történt ugyanis, hogy a következő megálló felé haladva egyszer csak a “Buddha lábnyoma” feliratú táblát vettem észre. Gondolkodás nélkül letértem az útról és pillanatokon belül ott álltam a helyszínen.

A Buddha lábnyoma, vagy Buddhapada, egy szent szimbólum és ikon a buddhizmusban, amely Gautama Buddha földi jelenlétét jelképezi. Különösen a korai buddhizmusban használták, amikor a közvetlen képmása tilos volt. Ezek lehetnek természetes eredetűek vagy mesterségesek, kőbe vagy ember alkotta tárgyakba vésve, gyakran kedvező szimbólumokkal, mint például a dharmacsakra kerék és a horogkereszt, amelyek spirituális útját és tökéletességét jelképezik. A hívők zarándoklatot tesznek ezekre a helyekre, áldozatokat hagynak és tisztelegnek a lábnyomok előtt, mint a spirituális energia forrása és a Buddha tanításaival való kapcsolat.

156 lépcsőfok vezetett fel az épülthez (nem én számoltam meg!), ami eléggé viseletes épület volt. Eddig a percig nem is tudtam arról, hogy ilyen hely egyáltalán létezik, úgyhogy nem bántam meg, hogy sas szemem észrevette a létérőt. Mellesleg nagyon szép kilátás is elérhető volt az épület mögötti szikláról.

Lefelé menet észrevettem egy szép modern, elhagyatottnak tűnő épületet, s mivel a felső szintje nyitva volt, megnéztem ezt is. Gyönyörű fafaragásokat láthattam az üres épületen.

Wat Phra Chedi Laem Sor

A Koh Samui déli partján található Wat Phra Chedi egy kevésbé ismert, mégis történelmileg jelentős buddhista templom, amely festői környezetben, az óceán és a buja növényzet között fekszik. A sziget híresebb templomaival ellentétben a Wat Phra Chedi békés és autentikus élményt nyújt, így nagyszerű úti cél azok számára, akik Koh Samui rejtett kulturális kincseit szeretnék felfedezni.

A templom egy gyönyörűen megviselt sztúpával (chedivel), ősi ereklyékkel és nyugodt templomkerttel rendelkezik, amely betekintést nyújt a sziget spirituális és építészeti örökségébe. Az óceánra néző kilátással, csendes légkörrel és Koh Samui buddhista hagyományaihoz fűződő kapcsolatával a Wat Phra Chedi kötelező látogatás azok számára, akiket érdekel a történelem, a kultúra és a járatlan ösvények felfedezése.

Tényleg békés hely volt. Itt tartottam egy kis szünetet a fényképezés után. Egy picit még aludtam is az egyik padra hajtva a fejem. Több látogató is jött ide, amíg ott voltam, de mindenki thai származású volt. Ami annyiban nem igaz, hogy a Buddha lábnyománál találkoztam egy sráccal, akivel ott is köszöntünk egymásnak, itt meg a viszont látás örömére beszélgettünk kicsit. Ő volt rajtam kívül az egyetlen európai ember ezen a helyen. Hello Ed, Angliából!

Az első két bekezdés leírásában olvasható dolgok mind igazak. A templomkert a maga elhagyatottságával még most is méltóságteljes. Kicsit meg is el is időztem a kertben, keresve a jobb idők nyomait. A kert mellett volt egy épület, kedvem lett volna bemenni, de nem itt akartam elkezdeni a betörő szakmát.

A sztúpa is fenséges látvány, nagyon furcsa a magánya a tenger előtt. A park, ami a helyhez tartozik meg egyszerűen mennyei. Mikor egy kicsit pihentem, s indulni akartam, megláttam a parkolóban két thai hölgyet a motorjaikkal. Az egyik grillezett ételt árult, az illata nagyon szépen terült el a parkban. Nem is nagyon érdekelt, mi az, vettem egy adaggal és megettem az egyik kis asztalkánál ülve. Egy maréknyi kolbász féleség volt, amihez kaptam egy másik marék zöldséget, meg egy fél marék csipős paprikát. Ez igazi kihívás volt, de megettem. Két kutya azonnal odajött hozzám, nem amikor leültem, hanem amikor kifizettem az ételt. Ezek nagyon képzett kutyák voltak. Értettek a cukin nézéshez is, így nem volt szívem nem adni neki, így végül hármasban fogyasztottuk el a grillezett golyócskákat.

Kobra Show

A következő állomás egy újabb letérő volt a körgyűrűről. Elmentem a kobra show nevű látványosságra. Ahol kiderült, hogy úgy néz ki, számomra ma nem lesz bemutató. A pénztáros hölgy mondta, hogy ha egyedül vagyok, akkor sajnos nem lesz műsor, mert egy embernek nem éri meg. Viszont felajánlotta, hogy negyed áron megnézhetem egyedül a kígyókat. Gondoltam, nem múljon el hüllő nélkül a nap, megnézem őket egyedül. Kiugrottam a motorhoz, amit nem zártam le és akkor… Hát, szerencsém van, erről fogok írni hamarosan. Pont akkor jött egy orosz csaj a fiával. Így már hárman voltunk, lett bemutató.

Itt nem tudtam igazán jó képeket készíteni. Inkább az élmények domináltak. Először is – ilyet még soha nem tapasztaltam -, mikor megjött az egyik kigyóbűvölő (mint később kiderült, 18 éves) fiatalember, pár szót váltottunk. Körülbelül annyit, hogy honnan jöttem, hogy vagyok. Aztán a kezembe nyomott egy mini fagyit, hogy nem kérem? Neki van kettő darab, ezt nekem adja…

Kicsit várnunk kellett, addig alaposan megnéztem a terráriumok lakóit. Aztán betessékeltek hármunkat a ring szélére és elkezdődött a SHOW!

Igazán élvezetes volt, a három emberi szereplő közül a legidősebb volt a porondmester. Edukációval kezdett, nagyon szép összefoglalót tartott a kígyók viselkedéséről. Annyit tudok mondani, hogy ha ezután kígyóval találkozom, akkor nem fogok elszaladni. Akkor nem lesz baj. Nem tartott sokáig a képzésünk. Utána gyorsan meg is mutatta, hogy miről beszélt. Ehhez egy kobrát hívott segítségül. Ezt úgy szokták mondani, hogy nézni is rossz volt. Szóval, mikor a kobra – aki kígyó lévén nem rendelkezik hangképző szervvel, így az órán kifújt levegővel ad ki hangot – a folyamatos hergelés után megugrik az ember felé, én szarom össze magam helyette. Ő meg holt nyugodtan megfogja a kobra fejének hátsó részét, mert azt a mozdulatot a kígyó nem látja. Ahogy a homlokát sem.

Párszor levert a víz már az első produkció alatt, pedig nem is én voltam a színpadon. A falon volt egy kép gyűjtemény, amit a mester orvos barátja adott neki. Ezeken a képeken kígyómarás túlélők képei voltak. Némely képet látva arra gondoltam, hogy remélem, soha nem látok ilyet élőben.

A kígyóbűvölő szakma nem lehet könnyű. A két srác már hat éve tanulja. Megtudtuk, hogy ha nem lenne a két srác, akkor most nem lenne bemutató sem, mert a fő attrakciót csináló úriembert 3 napja megharapta egy kígyó, úgyhogy most kórházban van. A mester egy másik barátja meg nemrég halt meg Japánban, szintén szakmai ártalom következtében.

A srácok pucájában biztosan van vér. A következő műsorszám az ugró kígyó volt, ami akár egy métert is tud ugrani. A produkció az volt, hogy a kígyót halálra idegesítették és a fiú mindig elugrott előle, mikor az nekirontott. Mindezt fekve, meg ülve. Nem tudom, mennyi pénzt kapnak ezért a srácok, de keveslem…

Volt még pár apróbb dolog, de utána rátértünk a színpad szélén álló mongúzra. Ő a jelenlétével fokozta a színpad feszességét, mert a kobra állítólag figyel rá fél szemmel. Meg akarták mutatni, hogy nyugodtan össze lehet egy ketrecbe ereszteni a kígyót, meg az emlőst, ugyanis, ha a mongúz jól lakott, nem bántja a kígyót. Márpedig ezt rendesen etetik. No, az állat nem ismerte az elméletet. Ahogy berakták mellé a hüllőt, az azonnal ráharapott a kobra fejére. ELég sürgősen vették ki a kigyót a ketrecből…

Nagyon jó hangulatú hely volt egyébként ez a kis állat farm. A kedvesség, amivel fogadtak, a barátságos, türelmes előadás nagyon tetszett. Lehet, visszajövök még ide.

Ja, és a pénztáros csaj, meg a mester is, mikor meghallották, hogy magyar vagyok, mind a ketten egyből mondták, hogy “köszönöm!”

Lipa Noi Beach

Erről a helyről az jutott eszembe, hogy itt már egy kicsit fáradt voltam, illetve kezdtem realizálni azt, hogy kezd sötétedni. Esőben volt részem nap közben párszor, próbáltam nem elképzelni, hogy milyen lehet sötétben és esőben vezetni, mert kicsit lógott az eső lába.

Nathon Beach

Ez volt mind közül a legszebb. Talán az este, a fehér homok, a hajóroncs okozta. Nem tudom. e itt simán el tudtam volna tölteni az éjszakát.

Mondjuk, három kutya megtámadott a roncstól visszafelé jövet, de ez nem szegte kedvemet.

Még megálltam a Nathon Night Food Marketnél, ami éppen akkor került elém, mikor éhes lettem. Kipróbáltam egy fokhagymás süti szerű thai kaját. Onnan pedig már hazafelé vettem az irányt.

Fárasztó, de élményekben nagyon gazdag nap volt. Hazafelé olyan település részeken jöttem keresztül, amikre finoman szólva nem a luxus volt jellemző. És ehhez csak pár utcányival kellett a főút mögé jönnöm. Láttam olyan házakat, amire azt gondolnám, hogy otthon a csirkéket tartjuk ilyenben. Lehet, hogy a következő túrám ház nézegető célzatú lesz.

Szombaton minden esetre hálás szívvel feküdtem le, hogy én jó helyen alszom és lehetőségem volt kiváló élményeket gyűjteni a nap folyamán.