Ennek a blognak nem titkolt célja az, hogy tudást, tapasztalatot adjon át annak, aki valami hasonlót tervez, mint amit én csinálok éppen. Ez a bejegyzés talán nem is magamnak szól, mert ha magamra gondolok, egyszerű a válasz: nekem nincs szükségem próbaútra. Természetesen én is elgondolkodtam ezen a lehetőségen, és ezután hoztam meg a saját döntésemet.
Így azt javaslom, hogy ha külföldi életet kívánsz élni, és még nem tetted ezt, te is gondolkodj el azon, hogy belevágsz -e, vagy előtte azért kipróbálod a dolgot!
Egy hét, ami nem nyaralás, hanem próbafutás
Én már többször leírtam, még többször említettem az elmúlt időszakban, hogy tisztában vagyok azzal, hogy nem nyaralni megyek a világ másik felére. Egyszerűen csak az élőhelyemet és a munkaterületemet teszem át egy olyan helyre, ahová az emberek inkább nyaralni járnak. Véleményem szerint ezt nagyon fontos tisztázni. Elsősorban magamnak, de értelem szerűen a környezetemnek is.
Többen kérdezték tőlem, hogy voltam -e már Thaiföldön, és nem tartanám -e jó ötletnek, hogy előtte elmenjek oda egy-két hétre, kipróbálni, hogy milyen ott az élet.
Én azért nem érzem fontosnak az életem teszt szerű áthelyezését máshová, mert nagyon jól ismerem magamat. Pontosan tudom, hogy bármi is jön majd szembe Thaiföldön, én élvezni fogom az ottlétemet. Tudom, hogy meleg lesz, párás a levegő, alapvetően olyan trópusi éghajlat, amit még soha nem tapasztaltam meg, de ennek ellenére nem nagyon tudom elképzelni, hogy a meleg miatt adnám fel az ottlétemet. Készültem a magányra, készültem az idegen nyelvek okozta elszigetelődésre stb. Mivel ott akarok lenni, ott fogom jól érezni magam. Ha pedig kiderül, hogy tévedtem, majd nem félek bevallani.
Ez viszont nem mindenkivel van így. Mindenki másképpen rugalmas, másképpen reziliens és mindenki más módon ragaszkodik ahhoz, amit szeretne elérni.
A más nézőpontok és más teherbíró képességek birtokában érdemes az alábbi kérdéseken elgondolkodni:
- Kipróbálod, vagy nem próbálod ki a nomád életet még az „igazi indulás” előtt?
- Tisztában vagy -e azzal, hogy a cél: nem kikapcsolódni, hanem életszerűen élni más közegben, munkával, mindennapi rutinnal?
- Hova mennél, milyen körülmények között (ország, város, szállás, időzítés)?
Vannak azonban olyan tényezői is a próba utazásnak, amit egy másik szemmel kell megnézni.
A nomád élet kulcsösszetevői
Azokra a dolgokra gondolok, amik nem csak abba a kérdéskörbe esnek, hogy én elviselem -e, szeretem -e, vagy adott esetben nem foglalkozom -e az adott dologgal. Vannak olyan tényezők, amiknek meg kell lennie, különben nem működik a nomád életmód. Természetesen itt is vannak olyan dolgok, ahol lehetek rugalmas.
Mire gondolok?
1) A munkavégzés útközben kérdései
- Mennyire van stabil internet?
- Mennyire lehet fókuszálni az adott környezetben?
- Mi működhet jól, mi az, ami zavarni fog?
- Coworking vagy kávézó vagy szálláson dolgozni
A stabil internet alapvető ebben a munkakörnyezetben. Nem lehetek digitális nomád digitális hálózat nélkül! Az ezzel kapcsolatos tapasztalatok gyűjtését a Nomad Cruise alkalmával meg is kezdtem.
A fókuszáltság és a zavaró körülmények kérdése azt hiszem, egy többoldalú kérdés. Egyrészt ott van az a tapasztalat, amit az elmúlt években így-úgy megszokott és megtapasztalt home office nyújt majd mindannyiunk számára. Aki még nem tapasztalta meg azt, hogy mit jelent otthon dolgozni, annak nagyobb szüksége lehet egy külföldi próbaútra, hogy ebben gyakorlata legyen. Kezdje el!
Mi zavar, mi nem? Egy jó fejhallgató csodákat tesz abban, hogy kizárjuk a zavaró külvilági hangokat. Főleg, ha a kedvenc relaxációs zeneanyag is be van készítve valamelyik felületre. De ha például lőnek és robbantanak az utcán, akkor ez kevés lesz. Éppen ezért, ha lehet, én nem megyek majd háborús környezetbe dolgozni. Meg úgy általában sem, semmilyen indokkal…
Annak, aki esetleg még nem hallott róla:
A coworking egy olyan munkakörnyezet, ahol különböző háttérrel rendelkező, gyakran független szakemberek, vállalkozók vagy kis cégek közösen dolgoznak egy megosztott irodában. Ezek a terek rugalmas bérlési lehetőséget kínálnak, és elősegítik a közösségi kapcsolatokat, együttműködést. A coworking célja, hogy inspiráló, professzionális környezetet biztosítson, miközben támogatja a hálózatépítést és a tudásmegosztást. Különösen népszerű a digitális nomádok és a szabadúszók körében.
A kávézóban dolgozást úgy kell elképzelni, hogy beülsz valahová, veszel valamit, hogy adj is, ne csak kapj és pár órát ott dolgozol. Vannak olyan helyek, amik kifejezetten szeretik, ha digitális nomádként ott ülsz náluk, de találkoztam már olyan hellyel is, ahol már csúnyán néztek rám, ha egy órát ültem az asztalnál. Nincs annál kellemetlenebb, mikor elkezdik a tudtomra adni, hogy ideje mennem. Léteznek alkalmazások, ahol információt kaphatsz arról, hogy az adott városban hol vannak a téged szerető helyek. Ilyen adatbázis például a nomads.com.
Az otthon dolgozásnak is megvan a szépsége. Én nagyon szeretek otthon, magányban dolgozni. Valószínűnek tartom, hogy kezdetben otthon dolgozom majd. Főleg, ha az oltóközpontban beígért hasmenés beköszön. Akkor majd a WC elé húzom az asztalom. A kezdeti időszak után kávézót keresek majd, ami lehet akár egy bár is. És, ha már ezen is túl vagyok, megnézem a coworking lehetőségét, de kezdetben biztosan nem ez hív majd.
2) Napi rutin és időbeosztás
- Mikor kelsz, mikor dolgozol, hogyan alakul a napod?
- Mi hiányzik a megszokott környezetedből?
- Mi jobb itt, mint otthon?
Ha nem rendelkezel rutinnal ezekben a kérdésekben, akkor biztosan több kihívást rejt magában számodra ez az életmód. Ha eddig csak munkavállalóként dolgoztál, akkor hozzá vagy szokva, hogy mikor kell kelni, mikor érsz haza, van egy kereted. A vállalkozói élet első időszakában – véleményem szerint – mindenki megküzd azzal, hogy más keretek miatt kell felkelnie, de fel kell kelnie reggel. Vagy éppen nem kel fel, de akkor tudja, hogy délután dolgozik tovább.
A keret kérdése kicsit hasonlít arra a kérdésre, hogy a Covid időszakban otthon töltött időben az ember felöltözött “rendesen” az otthoni munkavégzéshez, vagy pizsamában töltötte otthon a napjait. Keret mindig kell!
Én például otthon alsónadrágban dolgozom, mert ezt szeretem. Feltételezem, hogy Thaiföldön is hasonló lesz, kimondottan a hőmérséklet miatt. A kávéházba menet majd felöltözöm. A coworking irodát majd megvizsgálom, hogyan használják a többiek. Hátha egyben közös szaunaként is üzemel.
A magam részéről úgy képzelem, hogy nem fog hiányozni semmi az itthoni környezetemből, erről a “Minimalista életet élek” című bejegyzésemben írtak alapján gondolkodom így. A “mi jobb bárhol máshol” kérdésről is sokat elmélkedtem. Mivel a döntésem egyik alapja pont ebbe a kérdéskörbe esik, nem számítok arra, hogy csalódni fogok, bárhol is leszek. Mindenhol lesznek jobb és rosszabb dolgok is. Arról meg nem is akarok most beszélni, hogy nem a hely keresése az elsődleges célom.
3) Technikai felszerelés próbája
Ez is egy fontos kérdés. De, ehhez sem kell feltétlenül arra a helyre menni – főleg nem egy hétre -, ahol élni fogok. A Vasco fordítógépemet ki tudtam már próbálni. A Nomad Cruise idejére kapott ingyenes eSim nem működött. A hajón nem volt internet megoldásom, a hivatalos netre voltam utalva. Marseille-ben nem volt lehetőségem bedugni a konnektorba a laptopom. Vettem ugyan egy átalakítót, de otthon vettem észre, hogy rosszat.
Rengeteg kérdés van, ami felmerülhet a technikával kapcsolatban.
Tegnap például láttam egy videót, amiben arra hívták fel a figyelmemet, hogy – többek között – ne vigyek powerbankot Thaiföldre, mert bajba kerülök a reptéren.
A puding próbája az evés. Én személy szerint – a már sokszor részletezett rugalmasságom miatt – nem tartom fontosnak, hogy minden penge módjára elő legyen készítve, majd megoldom a helyszínen. Ha neked ez nem komfortos, megint csak érdemes elgondolkodnod a próba utazáson.
Élet egy új helyen – a komforton túl
A komforttal kapcsolatban az alábbi kérdések merültek fel bennem:
- Hogyan boldogulsz a nyelvvel, kultúrával, közlekedéssel?
- Ételek, bevásárlás, főzés – mentóni vagy inkább kaotikus lesz?
- Kapcsolódás az emberekhez – vagy inkább magányos élmény lesz?
Aki szeret előre gondolkodni, gondoskodni a dolgokról, esetleg előre szorongani, az biztosan értékeli a fenti kérdéseket. Csupa kérdőjel, bizonytalan, megérzésekre alapuló válaszokkal.
A magam részéről ezek a kérdések sem tették indokolttá, hogy egy próba utazást megcsináljak.
A nyelvvel kapcsolatban megvan az a várakozásom, hogy az egyetlen probléma nélkül használt idegen nyelvemet, az angolt nem fogom tudni feltétel nélkül használni, de bízom a Vascóban. Az étkezés miatt nem aggódom, főleg, hogy “A gasztroforradalom kimaradt belőlem”. A kapcsolódás meg éppen aktuális mozgás a világomban, lásd a “Nomad Cruise összefoglaló” című bejegyzésemet.
A meglepetések – jók és rosszak
Amikor az új életérről gondolkodom, néha eszembe jut, hogy érdemes stratégiát kidolgozni a “meglepetések” kezelésére. Direkt nem elkerülést írok! Inkább a felkészülést arra, a valami nem jó, de egyébként gyakran előforduló dolog történik.
Mire gondolok?
- Mi az, amit nem vártál? Taníthat valamit?
- “Összeomlás-pillanat”? Hogyan kezeled majd? Mihez, kihez fordulsz?
- És a siker? Megbirkózol majd vele?
Még egyszer! Itt nem az elkerülés az előre gondolkodás lényege, hanem a kárenyhítés. Lehet itt környezeti túlterheltség, alvás ritmus felborulása, hasmenés, hirtelen fogyás, hízás. Depresszió, kiégés. Kirabolnak. Elvesztek valamit. Tönkremegy valami. Baleset ér.
Nem biztos, hogy én vagyok a legjobb személy a negatív dolgok előre feltérképezésében, mert általában túlzott optimizmussal tekintek a jövőbe. Lehet, meg kell keresned egy igazán negatív beállítottságú, pesszimista embert, s vele kell agyalnod a lehetséges problémákon. Amikor megvannak a problémák, már csak végig kell gondolnod a lehetséges megoldásokat és készen is vagy.
Vagy, olvasd el a korábbi bejegyzéseimet és némelyikre már kész választ is találsz.
Felkészültem?
Próbaút nélkül is megvannak bennem a gondolatok, hogy tudjam: nem vagyok kész – de nem is kell tökéletesnek lennem, csak jelen lenni. Amire lehet, előre gondoltam, arra vagyok felkészülve, ami eddig eszembe jutott. Ezekből a dolgokból sincs minden tökéletesen kidolgozva, de engem ez nem tölt el szorongással. Végül, tisztában vagyok azzal, hogy olyan dolgok is lesznek az úton, amire nem gondoltam. Én barátságban vagyok ezekkel a gondolatokkal! Te mit gondolsz a saját utadról?
Záró gondolatként eszembe jutott egy érdekes emlék, még 16 éves korom tájáról. Akkoriben azt mondtam nagyapámnak, hogy majd akkor szeretnék gyereket vállalni, ha már tudom az összes választ a gyerekneveléssel kapcsolatos kérdésekre. Aztán ahogy telt az idő, rájöttem, hogy nemhogy az összes választ nem fogom tudni a gyerekeim születése előtt, de még a kérdések többségét sem tudom megfogalmazni. Mire a tényleges gyerekvállalás elérkezett az életemben, m ár tudtam, hogy nem kérdéseket és válaszokat kell keresni, egyszerűen csak jelen kell lenni. Az utam közben majd megszületnek a megfelelő kérdések. És ha van hozzá tehetségem és szerencsém, akkor a megfelelő válaszokat is tudni fogom a megfelelő időben.