A második – jelenlegi – Chiang Mai szállásom kiválasztásánál egy kicsivel tudatosabban cselekedtem, mint általában tettem azt a tavaly augusztusi indulásom óta.
Ahogy a “Költözés a nagyvárosban” című bejegyzésben írtam, megvolt a szándékom arra, hogy szobát cseréljek.
Most először azonban, mielőtt lefoglaltam a szobát, kicsit megnéztem a térképet, hogy mit is találok a környéken.
Az alapján választottam ki a szobát, amit akkor fedeztem fel.
Changthong Heritage Park
A térképen valamiért ez a terület hívta fel magára a figyelmemet.
Gyorsan rákerestem és az alábbi oldalt találtam meg:
Changthong Heritage Park: Chiang Mai’s Green Museum
A cikk második bekezdésében ezen akadat meg a szemem: “…van egy hely a városban, amit nem akarsz kihagyni…”
Ez már igen! Ahogy nagyjából elolvastam a cikket, plusz még beleolvastam a TripAdvisor véleményekbe is, már tudtam, hogy igaza van a cikk írójának.
Ezt tényleg nem akarom kihagyni!
Miért nem akartam kihagyni?
Erre a kérdésre a forrásként idézett cikkben található leírás adja meg a választ, így most nem tudok attól eltekinteni, hogy ez ne kerüljön ide. Íme:
Ez a botanikus park 4,8 hektáron terül el Chiang Mai külvárosában, és ez Thaiföld első ősi – több száz éves – fákat bemutató múzeuma.
A park célja egyszerű: megőrizni az ország élő örökségét, hogy a jövő generációi is élvezhessék azt. Több mint 1000 ritka és évszázados fát hoztak az ország más részeiről, és ültettek el nemes gondossággal, ezzel egy egyedülálló parkot hoztva létre.
Minden fajt gondosan helyeztek el a fenntartható tervezési elvek szerint. Nagyszerű japán, szingapúri, kínai és a világ minden tájáról való építészek, valamint építészeti iskolák látogatták már meg ezt a múzeumot, hogy tisztelegjenek művészete előtt.
Egy trópusi mohakert ihlette, kerteket, mohát és trópusi elemeket tartalmaz, de a hagyományos múzeumi koncepcióból nem sok minden van benne. Falak? Nincsenek. Akadályok? Csak a józan ész diktálta módon. Vonalak? Kizárt. És ebben rejlik a varázslat.
Eddig a bemutatás. Innentől én beszélek.
Szombaton útra keltem
A térkép azért néha be tud csapni.
Amikor megnéztem a szobámat és a közelében ezt a parkot, úgy láttam, hogy egy-két kilométer választja csak el őket. Azaz, szinte bármikor el tudok ide jönni.
Ha ez a távolság nem egy légvonalbeli távolság lenne. Köztem és a park között ugyanis ott van egy folyó, ettől ne tekinthetek el. Így a park végül is 6+ kilométeres távolságra van tőlem.
Ez számomra nem egy jelentős távolság, így természetesen úgy döntöttem, hogy gyalog fogok odaérni a parkba.
Ez – mint mindig – jó döntésnek bizonyult. Útközben egy kellemes kis csapattal találkoztam.
Optimus fővezér és a srácok
Optimus fővezér, Megatron, Sentinel Prime, Dongó, Vasöklű mind ott vártak az egyik sarkon.
Nem vagyok rajongója ennek a sorozatnak, mégis jó volt látni a srácokat. Főleg azon a kreatív módon, ahogy itt jelentek meg előttem.
A fák között
A park térképe így néz ki:
Azt tudtam, hogy erről az élményről mindenképpen írni akarok. Most, hogy itt ülök a gép előtt, bajban vagyok.
Több irány is körvonalazódik bennem. Úgy döntöttem, végig viszem mindegyiket.
A fák között – egyszerűen
Élveztem ezt a parkot. Láttam és fényképeztem egy csomó szép fát. Ittam egy jó kávét, ettem egy kiváló ételt, feküdtem az egyik fa alatt és sokat olvastam. Beszélgettem két thai nővel, majd pár óra elteltével elhagytam a parkot.
Ha nagyon tárgyilagosan nézem a szombati napot, nem igazán történt más. Azért jutott eszembe az élménybeszámolómnak ez a verziója, mert ha kívülről nézem a napomat, nem történt más.
Készítettem közel 300 olyan képet, amin tulajdonképpen csak fák vannak. (Abba itt még bele sem merek gondolni, hogy ebből hogy fogok egy fogyasztható galériára valót kiválogatni…)
Ha valaki megkérdezi, hogy miért nem maradtam itthon és néztem rá háromszázszor az udvaron álló fára, egy pillanatra látnék is rációt ebben a kérdésben.
Szerencsére csak egy tébolyult pillanatra.
A fák között – élmények listázva
A park természetesen főleg a fákról szól, de nem csak arról. Ha számba veszem, miket láttam, egy szép lista alakul ki.
- A vízpárásítók ködében úszó gyönyörű erdei képek.
- Villás pálmafák.
- Tiszta vizű, mesterséges vízesések.
- A csobogó víz hangja nagyon sok helyen.
- Gyönyörű és hatalmas padok és asztalok a halott fákból.
- Egy fákkal körülvett kis tavacska.
- Mohával borított fatörzsek, ligetek.
- Gyönyörű virágok.
- Soha nem látott formájú fák.
- Kiváló pihenő területek, hinták, hatalmas párnák, székek, padok.
- A labirintus szerű úthálózat, minden irányból minden irányba.
- Bonsai fák, nagyobb méretben.
- Az ősz varázsa a fák között.
- A gondos munka nyoma mindenhol.
- A kávé tényleg baromian finom volt.
- És a híres Tom Yung Kung menü (rizs, rántotta és rákos leves isteni citrusos ízekkel).
Egyébként a főzőiskola óta tudom, hogy a Tom Yung Kung leves nevében a Tom szó nem az amerikai férfinév, hanem a leves thai szó.
Ha az élményeim listáját úgy foglalom össze, hogy egy mesterséges kertben jártam, ami tökéletes harmóniával és ízléssel lett megteremtve, akkor nagyon-nagyon közel járok az igazsághoz.
Ezen a napon azt élveztem, hogy a tökéletességhez nagyon közel kerülhettem.A fák között – jelenlét az érzéseimmel
Szeretem a fákat megérinteni.
Tudom, hogy ezzel nem vagyok egyedül, sok emberrel találkoztam, aki ugyanezt elmondta magáról.
Nem tudom és nem is érdekel mennyire divatos dolog ez, de néha egyet-egyet meg is ölelek. Nem tudom miért, de ez sem érdekel. Csak úgy. Megteszem néha.
Ebben a kertben nem nagyon érintettem meg a fákat, és nem jutott eszembe, hogy egyet is megöleljek.
Ez a hely tiszteletet sugárzott.
Valahogy éreztem a fák korát és azt a fennköltséget, amit sugároztak.
Szándékomban állt meditálni, de ez a hely végül nem hívott meg erre. Nem kerestem az okát. Utólag is csak annyit tudok mondani, hogy talán az egész ottlétem egy hosszú meditáció volt.
Nem néztem az órát amíg ott voltam. De a fényképek időbélyegéből már látom, hogy 5,5 órát töltöttem el ebben a csoda parkban.
Sok fát hosszan nézegettem. Több irányból is, mert más és más arcukat mutatták meg. Kerestem a fényképeknek a jó beállításokat. Élveztem a vízpermet hűvösségét a bőrömön.
Pihentető volt egy nagy párnán sokáig olvasni és hallgatni a kellemes zenét, amit a park adott. Most nem a természet hangjaira gondolok, hanem arra a kellemes zenére, ami pont megfelelő hangerővel szólt az egyik pihenő terülten a titkos hangszórókból.
Nagyapám fával szeretett igazán dolgozni. Faragta és használati tárgyakat készített belőle. Így van alapja az én csodálatomnak is a fa dolgok iránt. Barátságos érzés volt nézni a hatalmas és szemmel láthatóan nehéz padokat, amiket nagy precizitással alakítottak ki a kert hátuljában. Még a későbbi feldolgozás céljából félretett fák is méltóságot sugároztak. Tudom, hogy nagyapámnak is nagyon tetszett volna a kert ezen része.
Hosszan időztem a kávéházban is. Nyugalmas volt ott olvasni. Olyan fekvése és belső kialakítása van a helynek, hogy idő nélkül kínálja a pihenést.
Volt egy fiatal lány, aki videót készített magáról, nem messze tőlem. Nagyon szép tánc és jóga mozdulatokat tett az óriási fák alatt. Nem tudom kinek az örömére készült a videó. Lehet, hogy mindketten élveztük azokat a perceket.
Láttam másokat meditatív állapotban üldögélni. Békésen beszélgetni. Valahogy úgy éreztem, egy helyen vagyunk, összeköt minket ez a park, de mégis mindenki a saját dimenziójában élvezi a helyet.
A park közepén ittam egy vizet és a büfés nő megszólított. Aztán a barátnőjével beszélgettem hosszabban. Érdekes dolgokról folyt a szó. Természetesen tudták, hogy hol van Magyarország, mert a barátnő lánya Egerben dolgozik és gyakran járnak oda.
A legkedvesebb pillanatokat a vizes-párás képek okozták nekem.
Nagyon szerettem ezt a parkot. Mégis, mikor eljött az érzés, hogy ott hagyom, hiányérzet nélkül, egyszerűen elsétáltam onnan.
Meghívsz egy kávéra?
Ha tetszett ez a történet, meghívhatsz egy kávéra. Nem kell, de jól esik - és mindig egy új sztorira váltom.
Kávé S:o)mának
Linktree
Rövid bemutatkozás