Egy kicsit összefoglalom az eddigi tapasztalataimat az ázsiai élettel kapcsolatban. Egyszerűen csak számba veszem azt, ami másként működik, mint ahogy Európában megszoktam.
Aztán egy kicsit körbejárom a mi hiányzik, vagy mi az, ami kényelmetlen számomra.
Az itt olvasható gondolatok része már megjelent itt-ott a blogomon.
Jöjjenek tehát a számomra szokásostól eltérően működő dolgok.
Fürdőszoba
A közel fél év alatt kádat csak egyszer láttam. Az is használaton kívül volt.
A fürdőszobák itt nagyon puritán berendezésűek. Ez furcsa a számomra megszokott kisbolt mennyiségű tárgyat tartalmazó európai társaikhoz képest.
Zuhaynzó, WC, kézmosó, egy tükör és talán egy törölköző akasztó. Nincsenek kis szekrénykék, falra szerelt polcok, törölköző szárítós fűtőtestek. Nincsenek egymás mellé sorakoztatott tubusok. Sok helyen a szappant is csak a földre lehet letenni.
Mosógépet csak ebben a házban látok, ahol most élek. Az sem a fürdőben van.
Van viszont mindenhol szemetes, hogy minden(!) papírt ebbe dobáljunk bele.
Mindenhol van fenék zuhanyzó beépítve. Ez egyébként arra is jó, hogy felmossam vele a padlót. Meg a rám támadó pókot sakkban tartsam vele.
A fürdőszoba általában egyetlen padlóból áll. Nincs a zuhanyzónak semmilyen kerete. Sem parapet fal, sem belépő sem ajtó. Mégsem úszik el a fürdő.
Én személy szerinte praktikusnak tartom ezt a felépítést, mert itt igazán nem kell aggódni, hogy mi lesz vizes és mi nem. Itt a víz a főszereplő.
Nyilvános WC
Sok van belőlük. És a legtöbb helyen ingyenesen lehet használni. Hányszor voltam gondban Magyarországon szinte minden városban, hogy nincsenek ilyenek. Csak étterem és vasúti váróterem, ahol leginkább előfordulnak.
Nem is nagyon látok utcán vizelő embereket. Erről ennyit.
A legtöbb nyilvános illemhelyen nincs papír. Nem a hanyagság miatt. Itt ez a kultúra. Van viszont mindenhol fenékmosó zuhany.
Szinte nem voltam olyan helyen, ahol ne lett volna folyékony szappan. Nem az üres adagoló, hanem olyan, ami el is látja a célját.
Ez biztosan az a pont, ahol azt mondom, hogy jó lenne, ha Európában is így működne.
Konyha
Ahol van konyha, ott sem úgy kell elképzelni, mint odahaza.
Gázzal működő tűzhelyet hónapok óta nem láttam lakásban. Az utcán és az éttermekben ezt használják. Ahol most élek, kivételesen van egy kis gázpalack, amire egy rászerelhető edény tartót tesznek, így közvetlen a palackon készül az étel.
Inkább elektromos főzőlapok vannak. Sokszor egy melegítő felülettel, maximum kettővel. Hányszor jutott eszembe, hogy otthon még nekem is sokszor kevés volt a 4 főző felület. Itt meg ha nincs sem gond. Úgy tapasztalom, hogy aki főz, egy fogást készít, ehhez elég az egy felület.
Ha nincs főző alkalmatosság, akkor sincs gond, mert az utcán kapott étel tényleg olcsó. Szinte bárhol lehet ételt venni. Rengeteg kis motoros árus van mindenhol és nagyon finom ételeket tesznek elém pillanatok alatt. Gyümölcsöt, édességet, fő fogást, ki mit szeretne.
Ha haza akarom vinni az ételt, szinte mindig zacskóba teszik. Előre zacskóba van csomagolva az étel. A leves is. Ez nagyon érdekes volt először.
Ha van konyha, nincs rengeteg edénnyel felszerelve. Általában pár tányér és evőeszköz áll a rendelkezésemre. Főző edény kettő, három. Nincsenek mély lábasok, teflonos serpenyők. Jó, ha egy wok van. Nem sokkal találkoztam az eddigi helyeimen.
A mikró sem divat. Ha jól belegondolok, eddig csak egy helyen láttam.
A hűtő nem a két emeletes csoda, ami otthon már szinte minden háztartásban alap felszerelés. Egy normál méretű hűtő, benne egy kis mélyhűtővel és készen is vagyunk.
A legtöbb hűtő, amit láttam majdnem mindig teljesen üres volt.
Nincsenek fűszeres üvegcsék. Van pár zacskó fűszer és megvan minden alapanyag. Megint eszembe jutott a volt konyhám. Csak a fűszereim tárolására volt 12 üvegcsém és egy cipős dobozom, tele mindenfélékkel.
Szobák
Ahány szobát láttam, mindre a bútorozatlanság volt a jellemző.
Nincsenek egész falakat elfoglaló szekrénysorok. Nincsenek szőnyegek. Nincsenek két és három személyes kanapék. Asztalok és székek.
A szobákban általában egy ágy, egy kis ruhás polc található és ha nagyon fel van szerelve, akkor egy éjjeli szekrény.
Sok szobába láttam be az utcáról, mindenhol ez a puritánság köszönt kifelé. Sok helyen ágy keret sincs, csak egy matrac a földön. Olyat is láttam nem egyszer, hogy matrac sincs, csak a járólapra leterített gyékény szőnyeg.
Nem igazán találkoztam festményekkel a falakon. Kivéve az öreg családtagok központi helyre tett képével és a király, királynő fényképeivel.
Elektromos áram
Arról már meséltem, hogy nem szeretnék itt villanyszerelőként újra születni. Amit az utcán elektromos hálózat címszó alatt látok, annak a másik neve számomra a káosz. Érett banán fürtökként lógnak a vezetékek szinte minden villanyoszlopon.
A múlt héten volt egy egész napos áramszünet. Pár órával a kezdete után szerettem volna megnézni, hogy még mindig központi a szünet, vagy esetleg a lakásban van probléma. Nem találtam megszakító dobozt. Sehol. Volt ahol láttam, de nagyon is elképzelhető, hogy ilyen itt nem mindenhol van.
Arra emlékszem most, mikor Koh Samuin az ablakon kinézve pont láthattam, mikor tőlem 60 méterre felrobbant az egyik utcai elosztó szekrény.
Azon meg csak mosolygok, hogy ha itt, ahol most írok, az alkarom a laptop sarkához ér, akkor kicsit csiklandoz a gép. Megtanultam nem oda tenni a kezem és igyekszem nem aggódni, hogy valami baja lesz a munkaeszközömnek.
Apropó gép! Ha valaki olyan olvassa ezt a bejegyzést, aki ért hozzá, nyugtasson már meg. Itt az asztalon ilyen mini hangyák mászkálnak néha. Nem túl nagyok, a hazai hangyáinknak kb. ötöde a méretük. Olyan kis aranyos rovarok, úgy látom, nem akarnak ártani nekem. A laptopom miatt izgulok. Ha itt vannak, ki-be járkálnak a billentyűzetből, mászkálnak a monitoron. Ugye, nem fognak a kis lábacskáikkal rövid zárlatot okozni az alaplapon. LOL.
Szerintem egyébként itt olcsó az áram, mert mindenki úgy használja, mintha soha nem lenne holnap. Én azért igyekszem takarékoskodni, mint otthon tettem.
Biztonság
Balit leszámítva sehol nem kellett nagyon komolyan venni a lakások zárását. Koh Samuin a konyhában található ajtónak nem is volt kulcsa, csak belülről lehetett retesszel bezárni. Ha ott mentünk ki a lakásból, akkor az az ajtó nyitva volt.
Kis közjáték lehet, hogy miért nem elől mentünk ki akkor, mikor buliba indultunk. Ennek Jody, a kutya volt az oka. A gazdi azt mondta, hogy a kutya szomorú, ha ott hagyjuk, ezért inkább a hátsó ajtón osontunk ki. Ó, azok az édes tinédzser évek.
Láttam már tabletet a motor csomagtartójában a bolt előtt. Parkoló autókat és motrokat benne a kulcsokkal. A legtöbb helyen senki nem aggódik a lopás miatt.
A betörés miatt sem igazán, de ebben lehet, hogy közre játszik az is, hogy igazán értékes dolgok a legtöbb házban nincsenek.
Rendőrt sem nagyon láttam az utcákon. Tudom, hogy ott voltak, sok helyen civilben, hogy ne legyenek feltűnőek.
Én biztonságban éreztem magamat mindenhol, bízom benne, hogy ez nem is fog változni.
Mi az, ami kényelmetlen számomra?
Az, hogy ezt a bekezdést ezzel a címmel láttam el, tulajdonképpen két másik kérdés miatt történt meg.
Többször elhangzott a kérdés, hogy:
- Mi hiányzik Magyarországról?
- Mi az, ami nem jó ott kint?
A “mi hiányzik” kérdésre nagyon egyszerű a válasz: semmi.
Ha azt kérdezné valaki, hogy “ki hiányzik”, akkor már nem olyan egyszerű a válasz, mint azt fentebb írtam. Azt hiszem, itt is elég megengedő vagyok a magam számára, mert a válaszom itt is az lenne, hogy senki, hiszen nagyon sokan tartjuk a kapcsolatot egymással az online térben. Tudunk egymásról, rendszeresen beszélgetünk, mintha ott lennénk egymás mellett.
Tavaly májusban írtam meg a “Kapcsolattartás” című bejegyzésem. Amit ott előzetesen leírtam, teljesen aktuális a jelen élethelyzetemben is. A fizikai érintkezés az egyetlen, ami nincs, de ezen most nem kell változtatni.
Visszatérve a “mi hiányzik” gondolathoz, felmerült konkrétabb formában is ez a kérdés. Nem hiányzik -e valami étel? Nem ennél -e egy jó ezt vagy azt. Erre is azt felelem még most is, hogy bármennyire is szeretem a jó magyar ételeket (elkészíteni és megenni is), nem hiányzik semmi.
Szeretem például a kenyeret, a jó fehér kenyeret különösen. Jó fehér kenyeret közel fél éve nem ettem, de úgy általában kenyeret is kb. 10 szeletet ettem ezek alatt a hónapok alatt. Mégsem hiányzik.
És ha most egy picit magamba nézek, akkor ennek – biztos vagyok benne – az az oka, hogy nem a hiányra koncentrálok, hanem arra, ami van. Véleményem szerint ez nagyon hasznos számomra ahhoz, hogy valóban az áramlás vezethessen és valódi jelentést kapjon az, hogy “annak örülök, ami van.”
Vagy pont fordítva: vezet az élet és ezért nem hiányzik semmi.
Apu kérdezte meg, hogy mi az, amit itt nem szeretek.
A flow, az áramlás a lélek vezetése és a “pont úgy jó, ahogy van” teljes átélésével nevetve válaszoltam neki, hogy nincs ilyen.
Ezt azóta is tartom.
Később aztán találtam egyetlen dolgot, ami lehetne jobb is. Elfogadom, hogy így van, de Magyarországon sokkal jobb. Európát akartam írni, de aztán eszembe jutott, hogy például Franciaországban is küzdöttem ezzel a problémával.
A konnektor.
Itt nincs bemélyedés a konnektoron, így egyszerűen a bedugott két villa tartja azt, amit beledugok. Ennek az a következménye, hogy ha rárepül a valamire egy lepke, akkor kiesik az a valami a falból. Ez nem túl kellemes dolog.
De nevetek rajta, még erre sem tudnám azt mondani, hogy nem szeretem. Egyszerűen csak annyira eltér a számomra megszokottól, hogy amikor kiesik a telefon töltő feje, akkor mindig eszembe jut, hogy mennyivel praktikusabb ez máshol.
Szóval, a konnektor az egy kellemetlen pont.
Még Koh Samuin voltam, amikor aput megkérdeztem egyszer, hogy emlékszik -e, mi volt a második dolog, amit a fali aljzat mellett mondtam neki korábban. Sajnos egyikünk sem emlékezett rá.
Apám, én rájöttem azóta. Megtaláltam, mi a másik dolog, ami kényelmetlen, sőt azóta lett egy harmadik.
Az e helyzet, hogy a rágógumi nem jó itt. Több félét próbáltam, de még nem érkezett meg az igazi. Rövid ideig tart az ízük és az állaguk is más.
Végül pedig nem lehet “normális” papírzsebkendőt vásárolni. Mert nincs ilyen. Sok boltban semmi nincs, ahol meg van, a megszokott praktikustól nagyon eltérő csomagolásban van. 10-es csomagolás? Felejtsd el! Százas? Soha nem láttam. A megszokott formájú zsebkendő sem létezik. Van viszont ezres kiszerelésben, csak az nem fér bele a nadrágom zsebébe.
Ennek a fejezetnek a végére végül is megváltozott a véleményem.
Semmi nem rossz itt, de a jó rágógumi és a jó papírzsebkendő hiányzik.
Ha hazalátogatok, akkor is veszek egy csomag zsebkendőt, ha nem lesz rá szükségem. Remélem, legalább az orrom folyni fog egy jó erős rágógumi miatt.
Meghívsz egy kávéra?
Ha tetszett ez a történet, meghívhatsz egy kávéra. Nem kell, de jól esik - és mindig egy új sztorira váltom.
Kávé S:o)mának
Linktree
Rövid bemutatkozás