Buszjegyet akartam venni a templomba jutáshoz.
Van erre internetes oldal, felkerestem, és elindítottam a foglalást.
Nem először írom, hogy néha elátkozottnak érzem magam. Egy digitális nomád IT szakembernek, akinek valamiért nem akar működni az, aminek működnie kellene.
Elmesélem.
A bank igent mond, a busztársaság nemet
Nem sok adat kell ahhoz, hogy a buszjegyet meg tudjam venni. Ami furcsa, hogy kell hozzá az útlevél számom is.
Kiválasztottam az ülőhelyemet a busz leghátsó sorában a sarokban és készen álltam a fizetésre. A telefonomon jóváhagytam a tranzakciót, megjelent a zöld pipa.
A busztársaság pedig nem fogadta el a fizetést.
Ötször próbáltam meg a vásárlást, ötödik alkalommal már nem tudtam a hátsó sorba próbálkozni, mert a rendszer figyelembe vette az előző próbálkozásaimat és foglaltnak jelezte a négy hátsó ülést.
Az ötödik sikertelen kísérlet után feladtam. Addigra már volt 3 különböző bankkártya kipróbálása, limit ellenőrzés, nevem másképp írása stb. Semmi nem működött.
Elmentem jegyet venni
Másnap – szombaton – elmentem, hogy személyesen vegyem meg a jegyet. Nem akartam kockáztatni, hogy ha esetleg hétfőre, az indulás előttre hagyom a vásárlást, valami gond legyen.
Azt meg számtalanszor említettem, hogy szeretek gyalogolni.
A buszpályaudvar 10 km-re van, így elhatároztam, hogy aznap 20+ km-t teszek a lábaimba.
Amúgy is egész nap olvasni akartam, így fogtam a hangoskönyvemet és az éppen aktuális papír alapú olvasnivalót és nekiindultam.
Megálltam kávézni, meditálni, ebédelni. Szép út volt, nem siettem.
Az internet is elment valahová
Mikor pár óra múlva megérkeztem a pályaudvarra, előre készülve beírtam a jegy részleteit a Google Translatbe. De egy szót módosítani akartam a leírtakon.
És pont ebben a pillanatban fogyott el a mobil internet keretem.
Megpróbálkoztam a jegy árus hölgynél az angollal, de ezt már félve teszem meg, mert simán lehet, hogy a hétfőt mának értik, vagy az este nyolc órából reggel hét lesz.
A hölgy rutinosan megmutatta a számomra már ismerős rendelési felületet. A szemem előtt választotta ki a hétfő 20:00-t és már tudtam is neki mutatni a jobb hátsó ülést.
Egy kattintásra voltunk a vásárlástól, mikor még visszakérdezett, hogy hová megyek. Így mondtam neki, hogy Mae Hong Son a célom, de igazából a Wat Pa Tam Wuába megyek.
Ekkor azt mondta, hogy nem vehetek jegyet este nyolcra és elkezdte mutogatni, hogy válasszak a délelőtti jegyekből.
De a miért nem vehetek jegyet nyolcra, mikor majdnem üres a busz nem válaszolt. Aztán ott is hagyott.
Miért hétfő este?
A most bérelt szobámat kedden, 10-én kellett elhagynom, a tervem ennek megfelelően az volt, hogy 10-én költözöm be a templomba.
A templom azonban jó 5,5 órányi utazásra volt tőlem. Így arra jutottam, hogy ha a legkorábbi busszal megyek is el, akkor is késő délután lesz, mire megérkezem. Ezt nem akartam.
Ezért egy döntést hoztam, hogy hétfőn este nyolc órakor indulok el az utolsó busszal. Azzal Éjszaka 1 óra körül ott leszek egy 5-6 utcából álló tipikus kis thai faluban. Megnéztem, hogy van egy boltja, és úgy döntöttem, hogy az éjszakát ott töltöm a bolt előtt ülve és ha lehet alszom is.
A templom reggel hat órától fogad vendégeket, tehát 4-4,5 órát kell eltöltenem a boltnál, remélhetőleg kutyák és kígyók társasága nélkül.
Ez az én döntésem, de esélyem sem volt, hogy megtudjam, miért nem kapok jegyet arra a buszra, amire szeretnék, vagy akár elmondani, hogy igen, tudom, hogy mi vár rám.
Amíg próbáltam átgondolni, hogy mit tegyek egy másik hölgy jött a pulthoz. Az, hogy korábbi busszal menjek, minden rugalmasságom ellenére nem tetszett. Ebben az esetben a hétfő totál elmegy azzal, hogy utazom és vagy 10 órát üldögélek egy bolt mellett a falnak támasztott háttal.
De ha már ott volt a hölgy, elmondtam neki, hogy elfogyott a mobil keretem. Nincs wifi. Egyszerű válasz. Amúgy sem voltak kedvesek, sem ő, sem a kollégája. Reménykedve megkérdeztem, hogy két percre nem osztana meg velem egy hotspotot. Ezen két másodpercig gondolkodott, majd mondta, hogy nem.
Ekkor szerencsére észrevettem, hogy 10 méterre van egy kávézó. És van wifi. Így ittam egy kávét, befejeztem az egyik könyvem olvasását és közben megvettem a következő eSIM csomagomat.
Aztán már probléma nélkül meg tudtam venni a jegyet. Hétfőre. 20:00-ra.
Nem baj, hogy nem működött az online rendelési felület, végül is a napom pont olyan lett, amilyennek egy tökéletes napnak lennie kell.
Hazafelé még ettem egy autentikus vacsorát, aztán otthon sokáig beszélgettem a nagyobb lányommal a következő bejegyzés témájáról.
Vigyázat, konfliktus következik!
Meghívsz egy kávéra?
Ha tetszett ez a történet, meghívhatsz egy kávéra. Nem kell, de jól esik - és mindig egy új sztorira váltom.
Kávé S:o)mának
Linktree
Rövid bemutatkozás