Ez az írás csak egy picike valami akar lenni egy picike semmiségről.
Pár sornyi megemlékezés egy marék kedvességről.
Három zsák rizs
Pár hete a német barátommal és egy holland sráccal sétáltunk Ninh-Binh rizsföldjein.
Megláttam egy nőt, aki a kis motorjára akart felpakolni három zsák rizst.
Itt Ázsiában nem nagyon ismerik a “Lehetetlen motorral megoldani!” kifejezést. Hihetetlen dolgokat láttam már felpakolva, mindenféle módokon. Így azon, hogy 150 kilogramm rizst miért tegyünk fel egy motorra már én sem gondolkodom.
Azonnal odaugrottam, segítettem feltenni a nőnek az egyik zsákot. A másodikat a két barátom rakta fel, én meg kíváncsi voltam, hogy elbírok -e még 50 kilót, így az utolsót a kupac tetejére tettem.
Később tudtam meg, hogy a nő találkozott az utcán a német barátommal. Felismerte, pár szót talán váltottak is.
Másnap a nő felkereste a barátomat és adott neki egy nagy doboz kekszet.
A barátom megvárt a doboz kibontásával.
Az utolsó együtt töltött délelőttünkön elfeleztük az ajándékot.
És talán együtt visszük tovább ezt az emléket.
Meghívsz egy kávéra?
Ha tetszett ez a történet, meghívhatsz egy kávéra. Nem kell, de jól esik - és mindig egy új sztorira váltom.
Kávé S:o)mának
Linktree
Rövid bemutatkozás