Szüleim megjegyezték a héten, hogy mostanában kevesebb írás születik. Valóban kicsit kevesebb időm volt írni, de hát, itt a nyár. Igaz, hogy néha olyan hideg van, mintha ősz lenne, de azért csak megtörtént az óraátállítás, és szebben énekelnek a madarak is.
Az igazság az, hogy elég zajos heteken vagyok túl, így valóban kevesebb időm volt a laptop előtt ülni. Mondhatnám úgy is, hogy volt jobb dolgom is. A héten például egyszer már voltam egy barátommal horgászni, s ma is kimegyek vele. Csak beszélgetünk, amíg ő próbálja elkapni a halakat. Péntektől vasárnapig a sok éve már hagyományos családi horgászatunk lesz, ahol apuval és a két férfi testvéremmel próbáljuk elkapni a halakat. Még jó, hogy a hobbijaim között nem szerepel a horgászat…
Statisztika
Én vagyok az Excel guru, néha kell, hogy hozzak táblázatot. Miután én is éreztem, hogy kevesebbet írtam, megnéztem a kimutatásaimat, hogy hogy állok. Az elmúlt 10 hét írásainak száma így néz ki:
A blog indulásakor a kitűzött célom a heti három bejegyzés megírása volt, s ezen a célon azóta sem változtattam. Az elmúlt 10 hétben a heti átlag 2,8 bejegyzés, így azt gondolom, nem jelentős az eltérés a terv és a tény között. Így is egyre több ismerősömtől kapom meg egyébként, hogy el van maradva az olvasással…
Mivel telik a felkészülési időm
Innentől az írásom kicsit kaotikus lesz, olyan, minta amilyenek a napjaim mostanában. Egyszerűen csak leírom, hogy mivel telt az időm nagy része az elmúlt hetekben.
Nos, az elmúlt hetekben voltam Okmányirodában, ahol egy dolog mellett majdnem sikerült elintéznem a nemzetközi jogosítványom elkészítését. Amin múlott a próbálkozás sikere az a hivatali abszurditások labirintusának mélyén keresendő.
Itt említem meg, hogy van egy alakuló írásom, amibe már több fejezetet írtam az elmúlt években. A címe “Hivatali történetek” és valamikor majd publikálom is. A címe alapján sejthető, hogy az ilyen-olyan ügyintézések közben megesett kalandjaimat mutatom be az írásokban. Most, hogy belelapoztam ebbe az írásba, az egyik kedvencemet egy következő bejegyzésben közzé fogom tenni. Annál is inkább, mivel az éppen eladó autómmal kapcsolatos a történet. Törzskönyv a történet címe.
Visszatérve a nemzetközi jogosítványhoz. A hivatalban agyba-főbe fényképeznek mindenkit: kisiskolásokat a diákigazolvány miatt, lejárt jogosítványos felnőtteket, útlevelet igénylőket. A nemzetközi jogosítványt igénylőket nem… Olvastam korábban, hogy nekem kell vinni igazolványképet ehhez a jogosítványhoz, de bíztam benne, hogy ez téves információ, illetve tudtam, hogy az adott városban, ahová mentem van fényképező fülke. Tényleg volt, csak nem nekem. Szóval, az egyik ügyem elintézése után el kellett mennem a város másik felére fényképet készíttetni. Mire visszaértem, s új sorszámot kaptam, elkezdett a hivatalra szánt időm vészesen elfogyni. Végül kettővel a saját sorszámom előtt el kellett hagynom a csatateret. Nem baj. Legközelebb!
Rendületlenül folytatom a munkakeresést. Jó pár jelentkezésem van már a csőben. Nyíltak még magyarországi lehetőségek is, lásd a “Referenciáim” című írást. Egyre jobb ötleteim vannak a ChatGPT használatával kapcsolatban a munkakeresés frontján, de ezekről részben már írtam is. Nagy várakozással vagyok a lehetőségeimet illetően. Pontosan tudom azt is, hogy meddig tudom finanszírozni a következő életemet, ha nem lesz munkám. Mondjuk, erre nem számítok, de az ördög mint tudjuk nem alszik. Ráadásul még veri is a feleségét.
Az értékesítendő dolgaim egyre fogynak, ez jó hír, mert kevesebb gondot fogok hátra hagyni az országban. Jó lenne, ha minden, amit el akartam adni, eladásra is kerülne.
Elkezdtem az itthon maradó dolgaim elpakolását. Igazából jó pár ruhám került a kukába. Egy viszonylag kicsi kupac marad majd itt Bábolnán, hogy ha esetleg ruha nélkül jövök vissza az országba, legyen mit felvennem.
Öcsémmel jó pár dolgot végeztünk el itt a ház körül, vagy esetleg egy kicsit messzebb a családi kereteken belül. Ástunk kerítés és terasz alapot is, takarítottunk az udvarban, készítettünk kertkaput.
3 hete túráztam egyet a barátaimmal. A nap vége a Bakony egyik kilátójánál ért bennünket. Ott sütöttük meg a szalonnánkat és ittuk meg a borunkat. Pálinkával öblítettük le a bort. Jó nap volt. A végén a kilátónál már volt két fiatal srác, mire mi odaértünk. Később még egy fiatalember jött, így végül hatan aludtunk a kilátó mindenféle emeletein. Előtte majdnem házibuliba fordult az este. Amíg mi csapatosan vacsoráztunk lent, a kilátó tetején egy fiatal pár szexelt. Elég sokáig voltak fent. Mikor lejöttek a srác tenyérbemászó kedvességgel szólt oda nekünk, hogy “szép estét fiúk!” Hát, van az a pillanat, amikor nem tudom, hogy ez őszinte kívánság vagy inkább dicsekvés volt -e.
Két hete a vasárnap délutánjaimat az egyik barátoméknál töltöm, ahol egy jó kis baráti társasággal társasjátékozunk. Az első alkalom után barátaim spontán ötlete alapján ittam pár gintonikot és ott is aludtam náluk. Ezen a hétvégén is megyek hozzájuk. Nagyon kellemesen telnek ezek a délutánok.
Pár napja elindult a Nomad Cruise 5-6 tematikus WhatsApp csetelése. Sokan megyünk előbb Marseillbe és sokan akarunk találkozni a többiekkel. Mennek a kölcsönös bemutatkozások, szobatárs keresések, közös ötletelések az idő eltöltésével kapcsolatban. Napról napra egyre többen írnak mindenféléket. Két hét múlva ilyenkor – reményeim szerint – már egy francia kocsmában ülünk pár jó cimborával és isszuk a … Mi tudom én, mit!
Ha az elmúlt hetekben nem kondiztam, akkor bicikliztem az egyik barátommal. Furcsa érzés volt mostanában abban a faluban és annak a környékén tekerni, ahol 11 évig éltem, de 8 éve már nem kerékpároztam.
A munkahelyemre már csak 15 alkalommal megyek be június végéig. Az összes szabadságom ki van írva, és már tudom, mikor fogom itthon tölteni az utolsó home office napjaimat. Igyekszem a munkámban a megelőző két évre jellemző módon helytállni, de azért ezek a napok már másak. Már vannak olyan feladatok, amibe nem érdemes belekezdenem. A pozícióm örököse már megvan, Athénból hazaérve 16-án hétfőn én is fogok vele találkozni, lesz lehetőségünk a munka átadásáról-átvételéről beszélgetni. Remélem, abban a pár napban, amíg még akkor találkozunk, tudom segíteni őt az útja első lépéseinél.
Hiába, itt a nyár, sok spontán lehetőség adódott arra, hogy kellemesen töltsem az időmet. De azért szakítok időt az írásra is a sok kinti tevékenység mellett.
Zajos hétköznapokon vagyok túl. És élvezem, hogy ez vár rám a következő három hónapban. Júliustól egy kicsit szabadabban leszek, mert minden jel szerint még nem lesz munkám. Tervezem, hogy pár napra leköltözöm az Alföldre egy barátomhoz. Tervben van egy pár napos, akár egy hetes angliai utazás is, ahol egy másik barátom és a felesége vár.
Gondolkodtam azon, hogy júliusban már elutazom egy európai országba, hogy ott gyakoroljam a digitális nomád életformát. Van pár barátom, akik szálással tudnának segíteni Spanyolországban, Los Alcázaresben, vagy Tennerifén, Angliában, akár Romániában vagy Szlovéniában. Sőt, vannak erdélyi kapcsolataim is. Ez azonban csak gondolat marad, mert júliusban és augusztusban még vár rám 3 oltási nap és 3 szombati oktatási nap is a fenti utazásokon kívül.
A hajó útra is készülnöm kell és kellett: nincs még hátizsákom, a white night partyra ma próbáltam egy fehér farmert venni, de nem volt a boltban a méretemben. Kell a tengeribetegség elleni gyógyszer.
Erről egyébként megkérdeztem az AI-t: “Ezt olvastam: Tengeribetegségre a legjobb gyógyszer a Scopolamine nevű, fül mögé ragasztható tapasz. Hol szerezhetem ezt be? Tudnál segíteni?” A válasz egészen biztatóan kezdődött: Sajnálatos módon Magyarországon a scopolamine hatóanyagú, fül mögé ragasztható tapasz (pl. Scopoderm) jelenleg nincs forgalomban, mivel hazánkban nem engedélyezett készítmény. Ha ragaszkodsz a scopolamine tapaszhoz, külföldi online gyógyszertárakból beszerezheted, például: EuroClinix, Inhouse Pharmacy. Ezeken az oldalakon orvosi konzultáció után rendelhetsz, és a készítményt házhoz szállítják. Fontos azonban megjegyezni, hogy Magyarországra történő behozatal esetén szükség lehet orvosi igazolásra, mivel a gyógyszer itthon nem engedélyezett. Ennek hiányában a behozatal jogi következményekkel járhat. Hát, köszönöm, ezzel most nem lettem kisegítve. Lehet, hogy marad a Daedalon…
Az “Önismeret és önazonosság az én szememben” bejegyzésemben írtam, hogy két coach ismerősőmnek is írtam a mentorálásommal kapcsolatban. Nagyon örülök, hogy mind a kettő hölgy elfogadta a kérésemet és 6 nap eltéréssel mind a kettejükkel találkozhatom. 5 témakörben 21 kérdést írtam össze, ami alapján a mentorálásnak elképzeltem egy keretét. Természetesen spontán módon közelítünk a dologhoz…
Zajos hétköznapokon vagyok túl… Szeretem ezt a pörgést. Szeretem az életemet!