Ideje egy rövid értékelést írnom Kambodzsáról.
A vízum éppen ma jár le. Vasárnap hagyom el az országot. Ezt hivatalosan túltartózkodásnak hívják. Úgy néz ki, Kambodzsa azt mondja, három nappal többet leszek itt, mint kellene.
Én azt mondom, szívesen maradtam volna többet is.
Több dolog is van, ami érdekes Kambodzsában, ezeket éppen csak elkezdtem felfedezni.
Az eső
Pont az esős évszak (május-október) végére érkeztem ide. A nagykönyv szerint szinte mindennaposak az esőzések, ellenben csak pár óráig tartanak és utána nincs túl sok nyomuk. Legalábbis az utcákon.
Ez a gyakorlatban teljesen bevált. Azt látofm, hogy tényleg majdnem minden nap esett. Nem csak nap közben, sokszor éjszaka. Akár egész éjszaka is. Az utcákon aztán ennek tényleg nincsen túl sok nyoma, mert annyira meleg van, hogy hamar felszáradnak az utak.
Kampotban még itt-ott láttam nyomokat az eső után, de itt Sihanukville-ben nem igazán. Ez egy tengerparti város, a víz elfolyik a tenger felé. Ellenben Kampotban sok helyen ott maradt rövid időre a víz. Amit aztán lehetett kerülgetni az utakon.
Nem ért volna meg ennyit írnom az esőről, ha egy dolog miatt nem lett volna különleges számomra.
Nagyon hangos volt ez a sok eső. Olyan intenzitással esett, amilyennel én még nem nagyon találkoztam. Többször volt, hogy nap közben kapott el. Szerencsére mindig fedett helyen voltam. Valahogy egyetlen alkalommal sem áztam el. Őszintén szólva nem is bánom, hogy így alakult. Szerintem még a bőröm alatt is vizes lettem volna, ha kint ér el a felhőszakadás.
A kedvenceim azonban az éjszakai esők voltak. Főleg az utóbbi pár éjszakán. A szobám teteje valószínűleg egy vékony lemez. Nem látom az álmennyezet miatt. Mindenesetre az egész szoba olyan érzést keltett bennem, mintha a vihar középpontjában lettem volna. Hihetetlenül izgalmas érzés volt! Annyira zajos az eső ilyenkor, hogy a saját gondolataimat nem hallom tőle. Soha nem hallottam még ehhez fogható zajt! Gondolkodtam. Rengeteg hangos (metal) koncerten voltam már életemben. A természet ereje más regiszterekben szólal meg. Az ekkor érzett energiák simán lepipálják a legvadabb koncertélményeimet is.
Bízom benne, hogy tudok majd még jegyet venni ilyen viharkoncertekre is.
Rendezettség
Már írtam korábban is a másik dologról, ami újdonság ebben az országban.
Bár vannak szemetes részek minden városban, összességében sokkal tisztábbak az utcák, mint mondjuk Vietnámban vagy Laoszban. Ebben a városban – ahol most élek – például lépten-nyomon találok kihelyezett szemétgyűjtő edényeket az útjaimon. Így nem kell kilométereken keresztül hurcolnom a szemetemet, hogy a megfelelő helyre tudjam eldobni.
Nyilván felesleges messzemenő következtetéseket levonni három település ismerete után. Ehhez persze hozzátartozik az is, hogy több órát utaztam keresztül az országon, hogy itt legyek, ahol vagyok. Ezek alatt az utazások alatt is azt láttam, amit itt a mindennapokban tapasztalok.
Az emberek
Az emberek kedvessége ebben az országban is lenyűgöző számomra. Olyan sokszor említettem ezt az elmúlt egy évvel kapcsolatban. Be kell vallanom, hogy ennek ellenére nem unom azt, hogy erről írok. Még inkább nem unom, hogy ebben élek.
Néha annak örülnek, amit képviselek. “Barang” vagyok, egy bevételi forrás. Ha kicsi lehetőséget adunk annak, hogy megismerjük egymást, akkor – úgy érzem – már az embert is értékelik, aki vagyok. Mindennel együtt vagyok az, aki vagyok. Számomra mindegy, mi a mosoly oka. Mosolygunk egymásra, figyelünk egymásra és bizonyos pillanatokban örülünk annak, hogy a pillanatot megosztjuk.
Talán nincs is szükség arra, hogy egy-egy országot értékeljek. Ez az egész élménycunami, ami hosszú-hosszú hónapok óta az életem része, végigkíséri az életemet. Behálózza a mindennapjaimat. Hozzájárul a boldogságomhoz. Országokon, sorsokon keresztül nyúl utánam időről időre. Időtlenül ölel át.
Mi mást mondhatnék ezután?
Hálás vagyok az életemért, hogy ezt az országot is megismerhettem!
Meghívsz egy kávéra?
Ha tetszett ez a történet, meghívhatsz egy kávéra. Nem kell, de jól esik - és mindig egy új sztorira váltom.
Kávé S:o)mának
Linktree
Rövid bemutatkozás