286 nap után újra repülőre ülök.
Hány kilométer buszos utazás van mögöttem? Hány kilométert tettem meg gyalog? Hány tengeri mérföldet hajóztam? Motorral mennyit utaztam? Hányadik alkalommal ülök repülőre életemben?
Sok kérdés, amire már nem mindig tudom a választ.
Egy azonban biztos:
Harmadszor térek vissza Thaiföldre.
Phuket
286 nappal ezelőtt is azért ültem repülőre, amiért holnap fogok. Visszatérek Thaiföldre.
Pontosan emlékszem az érzésekre, amiket a “Bali – Chiang Mai: 3 felszállás, 3 leszállás” és a “Thaiföld, visszatértem!” című bejegyzésekben írtam le.
Boldogság. Akkor is ezt éreztem. Különös módon most is ezt érzem. Már előre.
Boldogság!
Még nem említettem a blogomon, de elkezdtem interjúkat készíteni idegen emberekkel a boldogságról. Az első interjúalanyom, egy ausztrál férfi adott egy – számomra – nagyon érdekes választ arra a kérdésre, hogy “most éppen boldog-e?”
Azt mondta: “Én mindig boldog vagyok, igen. Állítólag már idegesítő, hogy folyton ilyen boldog vagyok.” Ezt az interjút 5 hete készítettem. Akkor is, azóta is számtalanszor megborzongok, ha erre a válaszra gondolok. Mintha magamat hallottam volna! Én is olyan sokszor mutatom ezt az érzést. Még több alkalommal beszélek is róla. Csak remélni tudom, hogy nem olyan idegesítő ez a környezetem számára…
Szóval – a változatosság kedvéért – most nem elég, hogy a jelenben boldog vagyok, már előre rám törnek az érzések.
Minden okom meg is van rá.
Egyrészt harmadszor fogok a mosoly országában élni. Ez önmagában is elég lenne.
Másrészt egy paradicsomi hely vár rám a gyönyörű országon belül.
Van egy harmadik ok is, ami most még izgalmasabbá teszi a várakozást. Ott várnak rám a barátaim. Magyarországról. Az egyik barátom és a párja. A barátom, aki szerepel a “Szeretném, ha elfogadnának olyannak amilyen vagyok. Ilyen tökéletlen.” című bejegyzésemben említett legjobb barátok listáján. Az ő neve mellett a 26 év időtáv szerepel.
Ők hívtak meg nyaralni. Fizetik a repülőjegyemet Thaiföldre és egy szuper 5 csillagos szállodában egy szobát. Amin mosolygok – amióta tudom -, az az, hogy a barátom párja még pólókat is vett nekem. Lehet, hogy valóban rám fér pár új cucc? Még a végén úgy fogok kinézni, mint egy frissen vasalt turista. LOL.
Hálás vagyok nekik ezért az útért!
Barátaim! Holnap találkozunk Phuket szigetén!
Újra Thaiföld
Elmerültem egy kicsit az életem emlékein ennek a bejegyzésnek az írása közben.
286 napja is Thaiföldre repültem. Most a kör bezárul. Még sincs olyan érzésem, mintha elölről kezdeném a pályát. Mert egy csodálatos köröm volt az elmúlt közel 300 napban.
Időközben átutaztam Thaiföldet, Laoszt, Vietnámot és Kambodzsát.
És bár a bevezetőben felmerült kérdésekre már nem akarom tudni a választ, az biztos, hogy nagyon sok minden került a hátizsákomba.
A több ezer kilométer mellé egy tonna élmény. Egy hegyni tapasztalat. Egy hatalmas kazal kapcsolat érdekes emberekkel. Számtalan mélytengeri beszélgetés. Két emberöltőnyi mosolygás. A Holdig érő boldogság.
Végül a szuperszonikus érzés, hogy közelebb kerültem magamhoz azon az úton, ami végtelen és csodás.
Holnap megyek Thaiföldre. Megint megérkezem valahová. Ahogy meg fogok érkezni újra és újra.
Nem ezért mert kell még pár tonna. Sem több hegy. A kazal sem cél és a mélytengerek sem úgy várnak már, mint eddig.
Azért fogok újra és újra megérkezni, mert az utam a végtelen.
Meghívsz egy kávéra?
Ha tetszett ez a történet, meghívhatsz egy kávéra. Nem kell, de jól esik - és mindig egy új sztorira váltom.
Kávé S:o)mának
Linktree
Rövid bemutatkozás