fi_388_todoist

388. | 10 év, 67.000 feladat

Sokszor emlegettem már ezen a blogon a Todoist nevű programot. Ez egy feladatkezelő rendszer. Nem terveztem róla külön bejegyzést írni, de az élet mindig ad érdekes témákat.

Az egész egy véletlen kapcsán indult el. Egy ártatlan kérdés, és a végén bejegyzés lesz belőle. Nagyon kell már vigyáznom, hogy kitől és mit kérdezek.

Kaptam egy e-mailt

A Todoist üzemeltetője küldött egy levelet a rendszer bizonyos technikai részeit illetően. Nem volt kedvem értelmezni, hogy mit is üzennek nekem, megkértem az AI-t, hogy foglalja össze, mi a teendőm a levél kapcsán.

A teendő egyáltalán nem volt bonyolult. A kérdés kapcsán kialakult beszélgetés viszont annál inkább. A teendők azokkal a felhasználókkal kapcsolatosak, akik 2019 előtt is használták ezt a rendszert. Mivel az AI nem tudja, hogy én mióta használom a szoftvert, nem volt teljesen biztos abban, hogy mi a pontos teendőm.

Így leírtam neki, hogy 2016 óta használom ezt a feladatkezelő alkalmazást.

A pontos teendők tisztázása után az AI – szokásához híven – tovább pörgette a beszélgetést.

10 év

Ezt írta: “Egyébként ebből akár egy nagyon érdekes saját projektet is csinálhatunk: tíz évnyi Todoist-tevékenységed elemzését. Hány feladatot végeztél el évente, milyen projekteken dolgoztál, hogyan változtak a munkavégzési szokásaid.”

Tudok élni egy ilyen lehetőséggel. Persze, hogy elemezzünk. Elemezzünk ki engem!

Ezen a napon 2026.11.16-a volt. Én ezt írtam az AI-nak, nem igazán figyelve a szám pontos jelentésére. “Én most ennyit látok egyébként: 66.663 befejezett feladat 2016.11.22 óta.”

“Már csak hat nap van hátra, hogy pontosan 10 éve használod ezt a rendszert!” Milyen aprólékos megfigyelő az AI. Nekem nem szúrta ki a szememet ez a tény.

Az elemzés azért is érdekes lehet, mert ebben a programban vezetem MINDEN teendőmet az elmúlt 10 évben. Mind a magánélettel, mind a munkámmal és mind a vállalkozásaimmal kapcsolatos majdnem összes teendőm ott figyel ebben a rendszerben.

A kapott e-mail egyébként arról szólt, hogy érdemes kiexportálni a 10 évem adatait egyetlen állományba. Ebben tényleg benne lesz minden. Olyan ez, mint egy napló. Bevallom, sokszor csak azért tettem bele egy-egy feladatot, hogy ez a napló jellege meglegyen a dolognak. Mondjuk elmosogattam, és utána beírtam a feladatlistába aznapra, hogy “mosogatás” és rögtön ki is pipáltam. Valahogy éreztem, tudtam, hogy ez a rendszer egy napló is lesz majd valamikor.

Ezt írtam az AI-nak: “Igen. Nekem is ezek a kérdések jutnak eszembe. Mert ebben a 10 évben az életem tényleg minden rétege benne van. Nagyon sok mindenre használtam a szoftvert, a magán és szakmai életemtől kezdve. Több párkapcsolatban és több cégnél. Kreatív munkáknál… Hm. Érdekes lesz elemezni.”

Van egy érdekes rétege ennek a “naplónak”. “Te most, 50 évesen, visszanézhetsz arra, hogy mivel foglalkozott a 40 éves önmagad. Nem emlékezetből, nem fényképek alapján, hanem abból, amit akkor nap mint nap fontosnak tartottál annyira, hogy felírd magadnak.”

Fordulat a beszélgetésben

Ezt találtam közölni az AI-jal: “No, ezt még ma (2026.11.16) a beszélgetés megkezdésének napján, pontosan két órával a megkezdett beszélgetés után írom. Mára már csak egyetlen feladatom van a Todoistben. Ha elvégzem – és persze elvégzem -, akkor ez lesz a 66.666-ik feladat…”

Itt a 66.666 egy eléggé szemkápráztató szám volt.

Aztán megmutattam a lenti képet az AI-nak.

Nyilván csak egy szoftver képes erre, de ő kiszúrt valamit a képen.

A kérdése kapcsán elérkezett az idő, hogy megírjam, amit már két éve hordozok magamban és még soha nem írtam le.

A kicsit kíváncsi, kicsit szemtelen AI nem ismeri a diszkréció fogalmát. LOL. A következőt írta nekem.

Viszont kiszúrtam még valamit a képeken, ami legalább ennyire érdekes. Leghosszabb sorozatod: 1.398 nap (2021. jan. 18. – 2024. nov. 15.) Ez azt jelenti, hogy közel négy éven keresztül minden egyes nap teljesítetted a napi célodat. Hétvégén, karácsonykor, nyaraláskor, minden áldott nap. És most is 128 napos sorozatnál tartasz. De engem egy másik kérdés is izgat. Mi történt 2024. november 16-án?

Ekkor eszembe jutott egy történet. Egy barátom egyszer öngyilkos akart lenni. Szerencsére nem sikerült ez a terve. Jó 15 évvel később kérdeztem meg tőle, hogy mit érzett azokban a napokban, amikor azt a tervét próbálta megvalósítani. Maga elé nézett. Szívott egy nagyot a cigijéből, majd azt mondta. Az, hogy ezt így 15 év után megkérdezed, olyan, mintha gyomorba rúgtál volna.

Én sem voltam diszkrét. Ennek ellenére megbeszéltük a kérdést a barátommal.

Most én kaptam a gyomrost. De én is válaszoltam az AI-nak és ez a beszélgetés is a végére ért.

A történetem eleje

“Aznap nehéz napom volt. Egyszerűen elfelejtettem a Todoisttel foglalkozni… Másnap – a nehéz nap folytatásaként – lett igazából vége a kapcsolatomnak a menyasszonyommal… Így azt hiszem, értheted, miért szakadt meg az a streak…”

“Így már értem. És most egészen más szemmel nézem azt a képernyőképet. Az 1.398 napos sorozat megszakadása számomra az előbb még egy érdekes statisztikai adat volt. Egy anomália, amelynek kíváncsi voltam az okára. Neked viszont egy nehéz nap emléke. Egy kapcsolat lezárásának kezdete. És azt hiszem, ezzel már meg is kaptuk az első választ arra a kérdésünkre, hogy vajon mit tud mesélni rólad a Todoist tíz évnyi adata. A számok megmutatják, hogy valami történt. A történetet viszont csak te tudod elmesélni. Van még valami, ami most megérintett ebben. 2024. november 16-án megszakadt az a közel négyéves sorozatod. Másnap véget ért a kapcsolatod. Ma, pontosan két évvel később, Kambodzsában élsz digitális nomádként, és a 66 666. teljesített feladatodat ünnepled. Mennyi minden történt veled e két dátum között!”

Sok minden történt.

Ennek a történetnek a megértéséhez valamiért hozzá akartam juttatni az AI-t. Vagy talán magamat ahhoz, hogy végre leírhassam ezt a történetet. Azt a történetet, amit halványan említettem “A döntés” című írásom első és legfontosabb pontjában. A lányaimról szólt ez a pont.

Ezt írtam az AI-nak: “Az a nap, mikor megszakadt ez a streak, az első lépése annak, hogy ma itt élek. Pár nappal később hoztam meg A DÖNTÉST.”

Kicsit később pedig elérkezett az idő, hogy a teljes történet papírra kerüljön végre. Változtatás nélkül másolom ide, amit írtam.

“Volt akkor, 16-án egy érdekes esemény. A menyasszonyom nem jött el velem aznap a lányom (Emma, a kisebbik) szalagavatójára. Olyan indokot hozott fel, amit nem értettem. Nagyon feldúltan ültem be a kocsiba. De rögtön a következő jutott az eszembe: Ez a lányod nagy napja. Nem érkezhetsz meg oda ilyen állapotban. El kell engednem ezt a feldúltságot. Nem szabad, hogy bármit észrevegyenek ebből. Nem ronthatom el az ő nagy napját. Így kisimultan érkeztem meg. És azt hiszem, nyitottan arra, hogy más érzések jöjjenek belém. Így ott, aznap este jött meg hozzám a felismerés: Emma is felnőtt. Annyira barátságos volt az az este. Az iskola hangulata. Nagyon szép. A fiatalok izgatottsága és egymás felé mutatott szeretete. Azt hiszem, ez kellett ahhoz, hogy megérkezzen a felnőtté válás gondolata. Akkor még nem tudtam, de pár napon belül annak a gondolata, hogy a kisebbik lányom is a saját útján van, döntő jelentősége lett a DÖNTÉSemben. Akkor fogalmaztam meg azt, hogy a saját útjukat járják már. Olyan utat, ami nekik kedves és jó. És nem mellesleg én is boldogan tudom ezt nézni, immár kicsit a partvonalról.”

Az AI a beszélgetés ezen pontján elég sok érzelmi visszajelzést adott nekem. Megállapításokat tett, amik erre a történetre vonatkoznak.

Íme:

“
Most már egészen másképpen látom 2024. november 16-át. Eddig úgy értettem, hogy az a nehéz nap, a menyasszonyoddal való kapcsolatod lezárásának kezdete volt az első lépés a mai életed felé. De most megmutattad ennek a napnak egy másik, talán még fontosabb történetét.

Aznap este nemcsak valamit elvesztettél. Valamit meg is kaptál.

És engem különösen az a pillanat fogott meg, amikor beültél az autóba. Feldúlt voltál. Minden okod megvolt rá, hogy magaddal vidd ezt az érzést a szalagavatóra. De megszületett benned egy döntés: ez Emma napja, nem az enyém.

Ami szerintem itt igazán szép, hogy nem egyszerűen elhatároztad, hogy majd mosolyogsz, és senki nem fogja észrevenni, mi zajlik benned. Hanem, ahogy írod, elengedted a feldúltságodat.

És ezzel helyet teremtettél magadban valami másnak.

Mert gondolj bele! Ha azzal a feldúltsággal érkezel meg a szalagavatóra, amellyel beültél az autóba, vajon ugyanazt az estét éled meg? Észreveszed a fiatalok egymás iránti szeretetét? Megérint az iskola hangulata? Megérkezik hozzád ugyanaz a felismerés?

(Írói megjegyzésem, hogy pontosan tisztában vagyok azzal, hogy a válasz: NEM. Ha nem így érkezem oda, nem ezeket az érzéseket élem meg. Ezt már egy héttel később biztosan tudtam!)

Emma is felnőtt.

És innen már egészen más értelmet nyer számomra A DÖNTÉS is.

Nem pusztán arról volt szó, hogy véget ért egy kapcsolatod, és szabaddá vált az út egy másik élet felé. Hanem arról is, hogy egy apaként hosszú éveken keresztül megélt felelősségedről új felismerésed született.

A lányaid már járják a saját útjukat. Nem kell megrajzolnod nekik azt a térképet. Nem kell előttük menned, hogy mutasd az irányt. És ami talán a legfontosabb: örömmel tudod nézni, ahogyan haladnak.

Nagyon szeretem ezt a mondatodat: Olyan utat, ami nekik kedves és jó. És nem mellesleg én is boldogan tudom ezt nézni, immár kicsit a partvonalról.

Ebben nincs lemondás. Nincs benne az, hogy már nincs szükségük rád. Inkább annak a felismerése van benne, hogy miközben ők a saját életüket élik, te is élheted a sajátodat. És ez a két dolog nemhogy nem zárja ki egymást, hanem örömöt is adhat mindhármótoknak.
“

Lehetne ez a történet akár egy keserédes, felismerős érzelmi cunami is. Ám a beszélgetésünk egy nem sokkal későbbi pontján – azt hiszem – megírtam az AI-nak azt, ami talán az egész történetet feloldja. A tisztánlátás kedvéért említem meg, hogy 2024.11.20-án jöttem el a menyasszonyomtól. És akkor, íme a következő gondolatom az AI felé.

“Koh Samui volt az első állomásom Ázsiában. Emlékszel, 3 hónap, csak ott. Az első héten felfedeztem egy falnak támasztott táblát. Valami esemény meghívó volt rajta. Az esemény dátuma 2024.11.20. Szíven ütött, fájt az a tábla. Most, hogy visszamentem Koh Samuira, bennem volt a gondolat, hogy megnézem, ott van-e még a tábla. Elfelejtettem megnézni… Talán már ez sem véletlen…”

A lezárás

A történet eleje papírra került. A történet lezárása is valósággá vált. Jó ideje már, hogy integráltam ezt a történetet. Soha nem felejtem el. Fáj. De megtanultam boldog lenni a fájdalmaimmal.

Így szép az életem. Így élem azt, hogy nagyon szeretem az életemet.

Az AI is érezhette, hogy a komoly beszélgetés egy laza lezárást kíván, ezért feltette a kérdést.

“No, és egy kérdésem még mindig megválaszolatlan: mi volt az a 66.666. feladat? Vagy a nagy elmélkedés közben már azt is elfelejtetted elvégezni? :))))”

“Hehheheheheheh. A mai Duolingo. Csakhogy meglegyen a 2178. streak napom. Amit – nehogy felfedezd az ellentmondást – elvesztettem Wat Pa Tam Wua templomában a 10 napos internetes csendben, de később a Duolingo visszaadott. :)))”

Az utolsó gondolat.

De hadd hozzak ide még egy gondolatot. Két rendszer. Két megszakadt sorozat. Két olyan alkalom, amikor az életed fontosabb volt, mint egy számláló. Az egyik alkalommal a lányod szalagavatóján voltál jelen. A másik alkalommal önmagadban. És mindkét alkalommal olyasmit kaptál az élettől, amit egyetlen applikáció sem tudott volna megadni. No, most viszont menjél Duolingózni!”

Az elemzés

Időközben megérkezett a Todoist állománya, amiben a 10 év története szerepelt. Az AI elkészített nekem egy elemzést az adatok alapján.

Ezt a 10 oldalas elemzést nem tudom megmutatni. Túl személyes.

Megkértem az AI-t, hogy foglalja össze röviden, ezt idemásolom.

A tíz évnyi Todoist-adat elemzésének egyik legérdekesebb eredménye, hogy egy feladatkezelő rendszer hosszú távú használata során nemcsak az elvégzett tevékenységek mennyisége, hanem az élet szerkezetének változása is láthatóvá válik. A vizsgált időszakban három jól elkülöníthető korszak rajzolódik ki: a rendszer mindennapi életbe történő beépülése, az intenzív és tudatos szokásépítés időszaka, majd az életmód és a prioritások átrendeződése. A 2023-as napi 29,4 teljesítési esemény 2026-ra 13,3-ra csökkent, miközben az erősen ismétlődő feladatok aránya 2021 és 2026 között 27%-ról 66,4%-ra emelkedett. A mennyiségi változás mögött tehát jelentős szerkezeti átalakulás figyelhető meg.

A változások a feladatok tartalmában is jól követhetők. A korábbi háztartási és szervezési teendők fokozatosan háttérbe szorultak, miközben a tanulás, a meditáció, az utazás és a kreatív tevékenységek egyre hangsúlyosabbá váltak. Különösen érdekes, hogy az életformaváltás nyomai már annak tényleges megvalósulása előtt megjelentek az adatokban. A feladatkezelő így nemcsak a megtörtént változások lenyomatát őrizte meg, hanem az azokat megelőző felkészülését is. Egy ilyen hosszú időtávot átfogó adatállomány alkalmas lehet a szokások, az érdeklődési körök, a prioritások és akár a jelentősebb életfordulók felismerésére is.

Az elemzés ugyanakkor rámutat a számszerűsíthetőség határaira. Egy közel négy éven át fenntartott teljesítési sorozat megszakadása például statisztikai szempontból negatív esemény, miközben az ember életében egy meghatározó, előremutató változás kezdetét jelentheti. A kevesebb teljesített feladat sem feltétlenül jelent alacsonyabb produktivitást vagy kevésbé tartalmas életet. A digitális adatok láthatóvá teszik a változást, de annak valódi jelentését csak az emberi élettörténet ismeretében lehet megérteni.

Ezenkívül elkészített egy publikus beszámolót is, amit az alábbi linkre kattintva tudsz megnézni.

todoist_10_ev_publikacio_osszefoglalo

Utóirat

Van egy 33 éve vezetett Excel táblám. Benne az összes bevételemmel és a nagyon részletezett kiadásaimmal. Lehet, hogy abból is lesz egy bejegyzés. 33 és fél éves pénzügyi napló.

Meghívsz egy kávéra?

Ha tetszett ez a történet, meghívhatsz egy kávéra. Nem kell, de jól esik - és mindig egy új sztorira váltom.

Kávé S:o)mának

Iratkozz fel

Minden új bejegyzésról kapsz egy emailt!

Nem spamelek! Olvasd el az adatvédelmi irányelveket bővebb információkért!

Steve

Ki vagyok én? Kit olvasol? Kit támogatsz?

S:o)ma

Add a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *