Összegzés
Az Om jelével itt a városban ritkábban találkozom, mint vártam. A kezemen viszont mindig ott van. Egy nap ez a két világ mégis összekapcsolódott. Erről szól ez az írás.
Jártamban, keltemben pár helyen látom az Om jelét itt a városban, de nem annyiszor, ahányszor számítottam rá.
Mások viszont könnyen láthatják a környezetemben, a kezemen például. Már jó pár alkalommal szólítottak meg, főleg helybeliek a kezemen lévő tetoválást látva.
Tegnap összekapcsolódott a város és a kezem. Elmesélem, hogyan.
Om az utcán
Egy jelre már többször felfigyeltem, de tegnap megláttam egy különösen szépet, készítettem róla egy közeli képet.
Aztán hazaérve megkérdeztem a ChatGPT-t, hogy mi ez a jel.
Legnagyobb meglepetésemre azt mondta, hogy ez az Om. És természetesen el is kezdte elmagyarázni, hogy mi a jelentése.
Ismétlés képen: Az OM a hinduizmus, buddhizmus és a jógahagyomány ősmantrája. Az univerzum teljessége, az időn kívüli jelenlét, az én és a mindenség egysége.
Az én általam – eddig – ismert forma:
A kettő jelkép között a különbség nem jelentésbeli, hanem írásmódbeli és kulturális.
Én a klasszikus szanszkrit (dévanágari) formát ismertem eddig, ami írott szent szövegekben, mantrákban jelenik meg, inkább kalligrafikus, részletgazdag jelképként.
A most megismert írási mód hindu alap, de helyi művészi nyelvre fordítva, lángszerű, ornamentális elemekkel, kapukon, templomokon, védelmi szimbólumként megjelenítve.
Amit a most megismert formáról még érdekes lehet észrevenni:
- a lángszerű forma – tudat, transzformáció
- a kör – teljesség, ciklus
- az arany – isteni minőség
- a vörös háttér – életenergia (prána).
Om a kezemen
Talán egy héttel ezelőtt kérdezte meg valaki, hogy miért éppen a kézfejemen van ez az ábra.
Azt feleltem, hogy több oka van:
- Szeretném mindig látni.
- Ha kezet fogok valakivel, akkor a mozdulattal át tudom adni neki a szimbólumot.
- Az Ázsiában szokásos összetett kézzel adott üdvözlésemnek (wai) is része így.
Ennek az írásnak a kapcsán elgondolkodtam azon, hogy mit jelent számomra az Omnak a testemen való megjelenítése, és a fentieken kívül van -e kitüntetett szerepe a kéznek.
Ehhez beszélgetést kezdtem az AI-jal és az alábbiak szerint egyeztünk meg a két kérdés kapcsán.
Az Om eredetileg nem vizuális szimbólum, hanem hang és rezgés. Amikor képpé válik és testre kerül, akkor a jelentés átalakul. Többé nem a világ hangja, hanem az én belső hangom jelölése.
Úgy fogalmazhatom meg a legegyszerűbben azt a pillanatot, amikor elhatároztam, hogy a testem részévé teszem ezt a jelet, hogy emlékeztetni akartam magamat arra, hogy csendet találtam belül.
Valószínűleg igaz, hogy az Om-ot ritkán tetováltatják pusztán esztétikai okból. Én biztosan nem esztétikai okokból hoztam meg a döntésem.
A jelképe lett annak, hogy valami véget ért, vagy elcsendesedett bennem, és új irányt vett az életem. Nem egy pillanatot, hanem egy állapotot jelöl.
A hónapok óta ismételgetett érzés öltött formát a kezemen:
Nem megérteni akarom az egészet – jelen akarok lenni benne.
A kéz nem passzív testrész, ezt fogalmaztam meg az egy héttel ezelőtt adott válaszomban is. A kéz cselekszik, ad, érint, elenged és dönt.
Meglepően új információ számomra, hogy sok hagyományban a kéz a belső világ és a külső valóság közti híd.
Spirituális értelemben elfogadom azt, hogy amit a kezemre teszek, azt nem csak „viselem”, hanem minden mozdulattal újra és újra aktiválom.
Ezt is éreztem: mindig látni akarom. Úgy tűnik, ez kulcsfontosságú, mert így nem rejtett, nem csak másoknak szól.
Ezzel együtt fontos, hogy nem hitet fejez ki számomra, hanem emlékeztető arra, amit nem akarok elfelejteni:
A jelenben cselekszem.
A kettő együtt talán egy kimondatlan üzenetté vált. Om a testen a belső csend. Om a kézen a csendben végzett cselekvés.
Ez életmód. Nem véletlen, hogy ezt választottam.
Ez nem egy „spirituális tetkó”, hanem egy finom iránytű.
Meghívsz egy kávéra?
Ha tetszett ez a történet, meghívhatsz egy kávéra. Nem kell, de jól esik - és mindig egy új sztorira váltom.
Kávé S:o)mának
Linktree
Rövid bemutatkozás