Új napra ébredtem. Ma is.
Remélem, ma valami tényleg megváltozik.
Politikáról beszélek.
A politika az én életemben
Nem véletlenül nem beszélek politikáról. Évekkel ezelőtt kizártam az életemből a hírek befogadását és a velük való foglalkozást.
Apám ennek az időszaknak az elején elmondta a véleményét, ami egyébként egyezett az enyémmel is: egy felelősségteljes ember nem vonhatja ki magát a hazája és a világ történéseinek figyeléséből és megértéséből.
Akkor azt mondtam neki, hogy én addig nem tudok komolyan foglalkozni, amíg azt látom, hogy az országunkban a legtöbb ember csak beszél arról, ami a rossz, de senki (a környezetemben) nem tesz semmit, csak a száját jártatja. Ez rám is igaz! Azt mondtam, akkor akarok legközelebb a politikával foglalkozni, ha látom, hogy van cselekvés.
Most van.
Magyarország és én
Ezért az elmúlt hetekben – sok-sok év után – újra néztem a híreket, ami most nagyjából a választási események körül tömörültek.
Apu meglepődött, hogy most tájékozottabb vagyok. Neki mondtam ki először hangosan azt, ami a fejemben jár már hetek óta.
“A döntés” című írásomban írtam ezt 16 hónappal ezelőtt:
Pár éve bennem él az a gondolat, hogy nem jó itthon. Nem szeretem azt a mentalitást, ami azt mondja, hogy ha nem ilyen vagy, akkor olyan és kész. Nincs alternatíva. Egy olyan országban szeretnék élni, ahol tíz emberből nem egy, hanem hat-hét mosolyog vissza rám. Ahol az emberi kapcsolatok nagy részét a barátság, az őszinteség, egymás tisztelete vezérli. Megpróbálok Magyarországon kívül magyar lenni, hátha máshol büszke lehetek arra, hogy magyarnak születtem.
Az elmúlt hónapokban többször megkérdezték, miért nem szeretem Magyarországot. Budapest gyönyörű. A Balaton gyönyörű. Orbán erős vezér. Nagyjából ezekkel a véleményekkel találkoztam az eddigi utam alatt.
Apunak elmondtam, hogy én csak a végeredményt tartom a szívemben, azt az összbenyomást, hogy nekem nem jó otthon.
Az elmúlt hetekben azért kezdtem el olvasni a híreket, mert rájöttem, hogy most nagyon szisztematikusan foglalják össze a tegnapig még jelen kormánynak hívott kormány bűneit. Így, ha legközelebb valaki megkérdez, vagy vitát kezdeményez velem a témában, már felkészülten tudom sorolni az országunk ellen elkövetett bűnöket. A belülről elkövetett bűnöket.
Mert, hogy bűnös a még le nem köszönt vezetés, ahhoz kétségem sem fér.
Számomra nem az a legnagyobb bűnük, hogy … Bele sem kezdek. Nem ez a célom ezzel az írással.
A legnagyobb bűn, amit a nevezetes társaság elkövetett az az, hogy megosztották Magyarországot. Erre utaltam a fent idézett szöveggel is. De nem csak az országot, hanem családokat, barátokat is megosztottak.
Ez a legirtózatosabb bűn az összes bűnük közül!
Nem kívánok nekik bűntetést. Helyette azt szeretném, hogy minden magyar azt kívánja, hogy ennek legyen vége. Fordítsuk az energiáinkat a jövőre és ne a múltra!
De ebben egyáltalán nem bízom! Talán többen fogják majd hirdetni a vélemény különbség elfogadását, a toleranciát, a másság tiszteletét, de a széthúzás valamiért mindig ott lesz.
Gyertek haza!
Egyáltalán nem terveztem írni ebben a témában.
A reggeli hírek között azonban ott volt egy mondat:
Magyar Péter a külföldön élő magyarokhoz is szólt, azt mondta, “gyertek haza”, mert Magyarország olyan ország lesz, ahol a rendőrség és a titkosszolgálat a magyarokat szolgálja.
Ezzel együtt választ adott az én miértemre is:
A párt elnöke szerint csodálatos dolog ma magyarnak lenni, a Tisza Párt pedig minden magyart képviselni fog, mert ez a mindenkori magyar kormány dolga, nem szabad különbséget tenni magyar és magyar között, megosztani, mert az bűn.
Szeretnék ebben hinni Péter!
Szeretnék hinni abban, hogy amikor majd évek múlva azt mondom, “Magyar Péter miniszterelnök úr”, a szívemben a hála érzése lesz jelen, nem a keserűség, mint most, ennek a titulusnak a hallatán.
Túl vagyunk már törökön, osztrákon, Trianonon, németen, szovjeten, narancson… A mi gyerekeink már nem kellene, hogy kicsit csalódottan mondják azt életük derekán, hogy nekünk még nem lett jó, de majd a gyerekeinknek. Ezt már nemzedékek hosszú sora óta csináljuk.
Ha meg tudjátok ezt valósítani, egy napon talán elgondolkodom azon, hogy hazamegyek.
Addig máshol vagyok boldog!
Utóirat: a képet tegnap készítettem Vientiánban, Laosz fővárosában. A Világ Béke Gongot ábrázolja. Ma reggel is elgondolkodtam az üzenetén.
Meghívsz egy kávéra?
Ha tetszett ez a történet, meghívhatsz egy kávéra. Nem kell, de jól esik - és mindig egy új sztorira váltom.
Kávé S:o)mának
Linktree
Rövid bemutatkozás