Az előző írásom kapcsán vitatkoztam az AI-jal.
Nem vesztünk össze, de érdekes volt.
Nem kell a szike!
Minden írásomnak része egy rövid, maximum 160 karakteres összefoglaló írása. Ez jelenik meg abban a levélben, amit a rendszer kiküld az új bejegyzésről az olvasóknak. És ez a szöveg jelenik meg a keresők találati oldalán is, ha eljut oda az adott oldal.
Az említett “Még mindig király vagy! 🤟” című bejegyzés kapcsán is megírtam azt az összefoglalót. És – ahogy az szokásos – ez külön is egyeztetem az AI-jal.
Ezt írtam:
“A királyság intézményét soha nem szerettem. Az utam most azt mutatja, hogy a királyság kérdése mégis érdekes lehet. Csak egészen más okból lehet érdekes.”
Több egyéb észrevétel mellett, ezt a választ kaptam:
“Én egyetlen apró módosítást fontolnék meg: A királyság intézményét soha nem szerettem. Az utam most azt mutatja, hogy a királyság kérdése mégis érdekes lehet. Csak egészen más okból. Így az utolsó mondat rövidebb, határozottabb, és szépen visszacseng a bejegyzés lezárására.”
Nem sokat tétováztam, válaszoltam:
“Nem akarom, hogy rövidebb legyen. Direkt ismételtem vissza azt a két szót. Mi a legnagyobb érved ellene?”
“A legnagyobb érvem ellene az, hogy az ismétlés csökkentheti az utolsó mondat önálló erejét. Az olvasó már tudja, hogy a kérdés érdekes lehet, ezért a második „érdekes” nem ad hozzá új információt.”
Egyáltalán nem bántam meg, hogy ebbe a “vitába” belementem. Mert ez is gondolkodásra késztetett. Nagyon hamar meg is találtam a gondolataimat:
“Megvan, miért tiltakozom ilyen erősen a te rövidítésed ellen! Szinte mindenhol ezeket a szikével lemetszett rövid mondatokat látom már nap, mint nap. Mindenhonnan süt, hogy az AI faragta ki a mondatokat. Az enyém „enyhén körülményes”, ahogy te megállapítod. De – most azt gondolom – éppen ez tud engem megkülönböztetni tőled.”
A válaszát remélem, tényleg jól elteszi majd a velem kapcsolatos munkákkal kapcsolatban:
“Amit én körülményességnek neveztem, az lehet, hogy éppen a te írói hangod egyik megkülönböztető jegye. … Az AI hajlamos optimalizálni a szöveget. Eltünteti az ismétléseket, lerövidíti a mondatokat, feszesebbé teszi a szerkezetet, megszünteti a látszólagos redundanciát. Ennek van értelme. Egy használati utasításban, üzleti levélben vagy szakmai dokumentumban sokszor kifejezetten előnyös. De az irodalmi szöveg nem feltétlenül optimalizálási feladat.
A te esetedben például az ismétlés nem egyszerűen két azonos szó. A gondolkodásod ritmusának része. Visszamész egy fogalomhoz, még egyszer körüljárod, egy kicsit más szögből nézed meg. Nem azért, mert elsőre nem tudtad tökéletesen megfogalmazni, hanem mert maga ez a mozgás is része annak, amit közölni szeretnél.
És itt van valami, amit nekem is érdemes megtanulnom a közös munkánkból.
Nem minden szerkeszthető mondatot kell megszerkeszteni.”
Így van. Legyen ez a záró gondolat.
Nem minden szerkeszthető mondatot kell megszerkeszteni. Mert akkor tényleg azt a steril, szikével kifaragott írást állítjuk elő, ami ma már a csapból is folyik.
Én a magam hibáival dolgozom. Nem kell a szike. Nekem jó a balta is.
Meghívsz egy kávéra?
Ha tetszett ez a történet, meghívhatsz egy kávéra. Nem kell, de jól esik - és mindig egy új sztorira váltom.
Kávé S:o)mának
Linktree
Rövid bemutatkozás