Tegnap kaptam egy kommentet az egyik videómhoz egy régi baráttól.
Még mindig király vagy! 🤟
Elgondolkodtatott.
Király vagyok?
Magán a válaszon nem sokáig gondolkodtam. Ezt írtam:
Megérintett a megjegyzésed. Elgondolkodtatott. Nem lennék őszinte, ha azt mondanám, hogy soha nem éreztem magam királynak. De most rá kellett jönnöm – és ezért hálás vagyok neked, mert a megjegyzésed vezetett ide -, hogy bármikor is éreztem magam királynak, az mindig miattatok, a barátaim miatt volt. Ti láttatok/láttok annak, és ezért én vagyok olyan szerencsés, hogy érezhetem ezt a felemelő érzést. Köszönöm, barátom!
Miért lehet?
Ha nem tévedek, akkor valami ilyesmi lehet a magyarázat.
A király uralkodik. Ha én vagyok a király, akkor ez nálam nem azt jelenti, hogy jobb vagy több vagyok, mint a többiek.
Eleve egész életemben ellenszenves volt az uralkodó rendszerek jelenléte. Soha nem értettem, hogy miért tekintünk valakit uralkodónak, csak azért, mert “oda” született. (Nagyon érdekes, hogy pár nappal ezelőtt beszélgettem valakivel erről a témáról. Aztán meg nesze! Élesben jön a téma megint. Köszönöm, szinkronicitás barátom!) Nem akarom most (sem soha!) kibontani ezt a témát. Egy királynak született ember természetesen más életet él, mint én (neveltetés, oktatás stb.). De attól még marad a kérdés, hogy miért is ő az, aki? Erről ennyit most!
Tehát – visszatérve a bejegyzés témájához -, nem vagyok sem jobb, sem több.
Ha mások “királynak” gondolnak, az talán a jelenlétemnek szól. Talán nem egyszerűen azt mondják, hogy “jó vagy valamiben”, hanem azt, hogy van súlya a jelenlétemnek. Nem feltétlenül dominanciával uralom a társaságot. Inkább úgy képzelem, hogy amikor ott vagyok, történik valami. Van energiám. Van jelenlétem. Megmaradok másokban. Valahogy talán a pillanat egy kicsit jobban a helyére kerül körülöttem.
Felmerülhet a kérdés, hogy mitől érezzük valakiről, hogy jó vele egy térben lenni? Nem feltétlenül attól, hogy hangosabb, sikeresebb vagy érdekesebb mindenkinél. Hanem attól, hogy valamiképpen teljesebben van jelen.
Merem remélni, hogy amikor a barátom méltatott, talán arra gondolt, hogy “még mindig felismerem benned azt az embert, akinek jó a jelenléte.”
Ha így gondolta, egy percig sem tiltakozom.
Ezt már ebben az elmúlt egy évben is megkaptam visszajelzésként több embertől. Ha ez az igazság, ez a része az életemnek nem változott.
Ez nekem jó!
Mert van, aminek egyszerűen nem kell változnia. Sem bennem, sem körülöttem. Lehet, hogy tévedek! De azt gondolom, a jelenlétem egyben én magam vagyok. Én vagyok érte a felelős, és talán ez az életemnek az a területe, amire tényleg nagyon nagy ráhatásom van.
És még valami!
Az életnek ezen a területén minél több hasonló ember van egy helyen, annál ragyogóbb a party. Egy igazán jelenlévő ember örömmel üdvözli a másik jelenlévőt.
És egyáltalán nem érdekes az, hogy ki a király…
Utóirat
Az AI felhívta a figyelmemet egy érdekességre.
Majdnem napra pontosan 13 hónapja írtam egy “Elmaradt bejegyzés: Az utolsó praktikus lépések” című írást.
Ebben szerepel két mondat: “Király biztosan nem leszek az utam során. De bátor még lehetek.”
Most gondolkodhatok azon, hogy az akkor írt “nem leszek király” és a most megfogalmazott “nem tiltakozom” nincs olyan nagy ellentétben egymással.
Vannak ezzel kapcsolatban további gondolataim. De a választ itt már nem nekem kell megtalálni!
Meghívsz egy kávéra?
Ha tetszett ez a történet, meghívhatsz egy kávéra. Nem kell, de jól esik - és mindig egy új sztorira váltom.
Kávé S:o)mának
Linktree
Rövid bemutatkozás