Összegzés
Ez az írás a megfogalmazásában tele van bizonytalanságot sugalló mondatokkal. De semmi bizonytalanság nincs bennem, nagyon éreztem, hogy mi történik ma!
Természetesen semmilyen áttörés nem történt, mert sem háborúban nem jártam, sem fizikai akadályok nem álltak előttem. Bár, ez utóbbi végül is lehet, hogy szóba jöhet…
De azért sem törtem át semmit, mert bárhová érek is, az csak egy pillanatnyi állapot, nem egy örökre megszerzett érdem.
Minden esetre ez lett ennek a bejegyzésnek a címe, mert most jobb kifejezést nem találtam.
Tegnap a meditációs tapasztalatok kapcsán megírtam, hogy milyen testi kínokkal keretezettek a mostani napjaim.
Erre – tessék – mi történt!
Először is tegnap már 21:30-kor az ágyamban voltam, alvó testtartásban. Az igaz, hogy két órán keresztül nem tudtam elaludni (nem voltam fáradt), de nem adtam fel.
Nem is ez az érdekes. Inkább az, hogy amíg el nem aludtam, volt időm csodálkozni, hogy alig tudtam kényelmetlen pozíciót találni. Kényelmes volt a fekvés!
Ez akárhogyan nézem, egy mérföldkő, egy eredmény, de hívhatom akár áttörésnek is.
A reggel 5:00 már a konyhában talált, onnan éppen beestem a reggeli étel felajánlásra. Onnan jön a reggeli, majd hamarosan a sétáló meditáció.
Ami ma különösen nagy élmény volt. Ha létezne az a fogalom, hogy jól sikerült meditáció, ez olyasmi lett volna. De mivel nincs jó, vagy rossz, sikeres vagy sikertelen, másképpen fogalmazok.
Nagyon jó érzéssel töltött el, hogy szinte végig az egy óra alatt sikerült fenntartanom egy nagyon tudatos koncentrációt. Az időnek sincs szerepe. Meg a koncentráció fokának sem. Inkább csak annak örültem, hogy kevés alkalommal estem ki a koncentrációból.
Az ülő meditáció ezek után egy másik kiemelkedő élményt adott. Egyrészt nagyon könnyű volt fizikailag. 40 percig minden probléma nélkül ültem maga alá tett lábakkal és egyenes háttal.
Ma a jelenlét olyan fokát tapasztaltam meg, ami eddig nem volt meg, és amiről később még biztosan írni fogok.
Most csak annyit írok le, hogy a tudatosságnak ma egy olyan eszközét fedeztem fel, ami nagyon egyszerűvé teszi a jelenre való koncentrálásomat.
A fekvő meditáció ezek után “jutalom játék” volt. Szinte elrepült az ideje, annyira könnyen ment a jelenlét.
Összességében – mire végeztünk még csak 10 óra volt – én már a mai napra vonatkozó boldogság adagomat a magaménak tudtam.
És ma – nem tudom és nem is érdekes miért – azt éreztem, hogy nagyon büszeke vagyok magamra.
Jó írnom! Mert most, ezekkel a sorokkal is a határaimon dolgozom.
Egyszerűen csak megszületett az utolsó mondatom.
Úgy látszik, ma van a napja, mikor megengedem magamnak, hogy büszke legyek magamra. Teljes szívemből!
Utóirat:
Nem állom meg, hogy ne írjam meg:
Ma volt tűzijáték!
Ma van a kínai új év első napja, így azt esti meditáció közben a tűzijáték robbanásait és ropogásait hallgattuk.
BUÉK!
Meghívsz egy kávéra?
Ha tetszett ez a történet, meghívhatsz egy kávéra. Nem kell, de jól esik - és mindig egy új sztorira váltom.
Kávé S:o)mának
Linktree
Rövid bemutatkozás