Az előző bejegyzés után igazából már csak az összegzés jönne, de az utolsó pár órában is akadt pár szép élményem.
Jöjjön még egy bejegyzés, mert szépek voltak az utolsó órák is.
A nap szokott rutin szerint kezdődött. Konyha, reggeli felajánlás, reggeli, majd a 3 féle meditációs gyakorlat.
Utána összepakoltam a cuccaimat. Ehhez 3 percre volt szükségem. LOL.
Az ebéd felajánláson még részt vettem, ahogy az utolsó ebédet is elfogyasztottam.
Elbúcsúztam az új barátaimtól. Vladdal hamarosan találkozunk. Natasával is, akivel a tiltás ellenére megöleltük egymást. A szobánkban volt egy 67 éves kaliforniai férfi, aki azzal búcsúzott el tőlem, hogy hiányozni fog nekem a mosolyom. Szívemet melengető pillanatok voltak ezek.
Aztán elkezdtem a világ felé nyitni.
Bekapcsoltam az internetet. 455 email, 56 Facebook és 56 WhatsApp üzenet kupac várt.
Miközben ezeket olvasgattam, már civil felszerelésben, a recepción dolgozó egyik nő megkért, hogy vezessem körbe az egyik újonnan érkező fiatal lányt és mutassam be neki a templomot. Ez a természetessége mellett rendkívül megtisztelő kérés volt.
Búcsúzóul még kaptam egy nyakláncot, a templomi látogatásom emlékére. Hálás szívvel fogadtam el, 2 napig hordtam is. Az örömöm ellenére már akkor azon gondolkodtam, hogy mi lesz a sorsa, mert én biztosan nem tartom meg. Három nappal később megtaláltam az új tulajdonosát, de erről megint csak a maga idejében fogok írni.
13:30 kor elindult a jármű ami elvitt a templomból, vissza Mae Hongsonba.
Elhagytam a templomot, de az nem hagyott el engem.
Meghívsz egy kávéra?
Ha tetszett ez a történet, meghívhatsz egy kávéra. Nem kell, de jól esik - és mindig egy új sztorira váltom.
Kávé S:o)mának
Linktree
Rövid bemutatkozás