BLT Laoszban, egy kínai sofőr, egy laoszi orvos, csirkék és egy esőben elveszett bankkártya. Két nap alatt így jutottam el Phonsavanba.
260. | Hajnalhozta Napra várva
Vang Vieng utolsó éjszakája. Nincs terv, csak az út, egy stoppos reggel és a hajnal csendje. Meg egy szendvics, ami valamiért most többet jelent.
259. | Meditáció – egy ösvény az utamon
A meditáció az utam része lett. Egy kis ösvény, ahová nap mint nap letérek. Egyszerűen. Csak lenni.
258. | Vang Vieng
Idegenként érzem magam otthon egy határtalan világban, ami Vang Viengben mutatta meg először, milyen hihetetlenül erős.
257. | Az első szerviz
Egy nagyon kedves emlékem egy szerelőről, aki eljött utánam, ezzel többet téve értem, mint amire számítottam. Laoszban így kedvesek az emberek.
256. | A csendben ellopott savanyú alma
Egy újabb történet egy útról, ami nem csak helyeket, hanem érzéseket is összeköt. Rövid, mégis mély pillanatok, amik csendben maradnak velünk tovább.
255. | Pi Mai Lao
Víz, hintőpor és nevetés. Laosz utcái néhány napra csatatérré válnak, ahol minden találat egy mosollyal kezdődik. Ez a Pi Mai Lao.
254. | Vientian
Eltűnt hátizsák, túlmelegedő telefon, 30 km séta és egy város, ahol jó volt élni. Vientián nem látnivaló. Élmény.
253. | Hit the Road Steve
Irány az út, Steve. Nem hiszek a soha szóban. Úgy érzem, látom még Luang Prabangot.
252. | Gyertek haza!
Vannak polcok az életemben, amikhez ritkán lépek oda. Most egy kicsit portalanítottam az egyiket. Nem volt véletlen.