Egy kicsit Oroszországban vagyok most.
Oroszok
Az utcán minden második szembejövő ember orosz. Több orosz szót hallok, mint vietnámit. A boltok feliratai, a menük oroszul vannak lefordítva, nem angolul.
Többször előfordult már, hogy egy helyi lakos Google Translatet tett elém, ahol vietnámiról oroszra fordította le a mondanivalóját. Miután angolul elmondtam neki, hogy nem értem, amit mond.
A turisták
Pillanatok alatt kiderült, hogy ez a város egy turistaparadicsom.
Tengerpart és magas, sokcsillagos hotelek mindenhol.
Ennek megfelelően nehéz olcsó és helyi ételt találnom. Pizza, hamburger, hotdog és mindenféle nem innen származó étel mindenhol van. A kedves sült rizsem meg alig terem meg.
Harsány a hely. A turisták turistásan viselkednek. Jelentesen ez bármit is bárkinek. A helyiek ennek megfelelően fáradtabbak és fásultabbak. Nem akarok összefüggést tenni a két dolog közé. De kénytelen vagyok. Itt kevesebb a kedves gesztus. Kevesebb a mosoly.
Nem is terveztem tovább maradni, mint amennyi éjszakára lefoglaltam a szállásomat.
A napjaim
A napjaim most munkával teltek el, egyetlen napot szántam arra, hogy felfedezzem a város látnivalóit. Ez holnap lesz. Mire ezt olvasod, már ma.
3-4 Highlands Caféban töltöttem a napjaim azon részét, amikor nem sétáltam.
Hétfőre azért jutott egy hosszabb városnézős gyaloglásom, nagyon élveztem. Egy hosszú hídon gyalogoltam át a tenger felett egy kisebb városrészbe. Ott egy Champa Királyság korából származó épületet néztem meg. Már nem is kellett ellenőriznem, hogy mi ez. Ismerős volt a stílus. Élveztem a tenger közelségét.
Tegnap elkapott egy trópusi eső. Ez úgy történt, ahogy a nagy könyvben meg van írva. Elhagytam a kávéházat, hogy vacsorázzak. Előtte azonban le akartam ülni az esti tengerparton. Már odafelé elkapott egy homokvihar. Kemény volt, ahogy a tengerparti homokot az arcomba vágta a szél.
Leültem a tengerparton és azonnal elkezdett esni az eső. A belorusz barátomtól kaptam egy hátizsákvédő esőkabátot. Ezt feltettem a laptoptáskámra. Aztán úgy döntöttem, hogy élvezem az akkor már szakadó esőt. Ültem lehunyt szemmel a tornádő erősségű szélben és az ömlő esőben és egyszerűen csak szerettem ott lenni.
Egy kanyarral megvolt a fürdés és a hajmosás is. Meg a ruháim kimosása is.
A napokban sokat dolgoztam a szombati blogbejegyzéseimmel. Ez nagyon felvillanyozott.
A hétvégén megtaláltam azt, amivel szakmai oldalon dolgozni akarok. Ezzel is nagyon sok időt töltöttem el a héten. Ha készen van a koncepció, valószínűleg megmutatom itt is.
Egyetlen dolog árnyékolja be a hetemet. A mostani szobámban nem igazán tudok aludni. Az ágyam eléggé fapados, és valami minden este halálra mar benne. Úgyhogy, ha lefekszem, szenvedek az elalvással. Mire elaludnék, felébredek arra, hogy iszonyatosan kell vakaródznom.
Ezek az élmények is hozzátartoznak a digitális nomád életemhez. A hostel tetején van egy medence. Ezt tegnap ki akartam próbálni, de esett az eső. Könyvet olvasni terveztem benne üldögélve, úgyhogy kihagytam ezt az élményt. Remélem, ma összejön. Mégiscsak különleges dolog lehet egy hatodik emeleten egy üvegfalú medencében olvasgatni.
Holnapra egy egész napos csavargást tervezek. Csak még nem néztem utána, hogy milyen látnivalók vannak a környéken. Szerda este nyolc óra van. Úgy érzem még időben vagyok kitalálni a holnapi tervet.
A héten két barátomtól kaptam egy nagyon szép és nagyvonalú meghívást. Október közepén, Kambodzsából Thaiföldre repülök majd, hogy egy nagyon exkluzív szállodában töltsünk együtt egy hetet. Ők nyaralni jönnek ide. Hogy együtt tudjunk lenni, a teljes kirándulást ők fizetik nekem.
13 hónap után ők lesznek az elsők a régi barátaim közül, akikkel találkozunk és akikkel megölelhetjük egymást.
Várom, hogy találkozzunk.
Előbb azonban meglátjuk, milyen meglepetések várnak holnap.
Csütörtök
Mondjuk azt, hogy a mai nap tegnap este kezdődött.
Kipróbáltam a hatodik emeleten lévő medencét. Nem üveg a fala. Ettől függetlenül nagyon élveztem az élményt. Végre a kezembe vettem a két vastag könyv egyikét, amit itt Ázsiában tettem a hátizsákomba.
Mikor bezárt a helyiség, zuhanyoztam. És végre voltam olyan fáradt, hogy azonnal elaludjak.
És semmi nem csípett meg.
Reggel kipihenten ébredtem. Azonnal készen álltam az indulásra.
Meg is tettem a szállás bejáratától 20 métert és leültem kávézni. Azonnal hozták a kávé mellé az egy liter vietnámi teát. Imádom ezt a kedvességet.
Kávézás közben megvettem a holnapi buszjegyemet. Lefoglaltam a következő szállásomat.
Aztán elindultam motort vadászni.
A motor ügy
A korábbi sétáim során fél szemmel láttam pár helyet, megcéloztam az egyiket.
A tulajdonos nagyon örült nekem. Én vagyok az első magyar, akit lát.
Megkérdezte, van-e nemzetközi jogosítványom. Azt hazudtam, hogy van. Egyrészt ugye nagy motorra nem érvényes. Másrészt az előző hónapban lejárt az érvényessége.
Jött a következő kérdés, hogy láthatja-e. Mivel a szobámban hagytam, nem láthatta. Azt mondta, eljön velem a hotelbe. Micsoda? Dehogy jössz, majd elmegyek én. Ezt a fajta viselkedést hívom én egy ideje mosolygós bizalmatlanságnak. Az egy dolog, hogy látni akarod. De a másik oldalon meg tudod te is, hogy ha elmegyek, nem biztos, hogy visszajövök. Ez nem rólam szól. Nem azért kísér el, mert kedves, hanem azért, mert bizalmatlan.
És igaza van. Ha elmegyek, könnyen találok másik helyet. Ahol esetleg nem akarják látni a papírokat.
A labdát nálam azzal rúgta el végleg, hogy mikor megtudta, hogy hová megyek, azt mondta, hogy eljön velem. Micsoda!? Dehogy jössz. Egyedül megyek és egyedül élvezem a napot!
Úgyhogy otthagytam.
Találtam egy másik helyet 3 percen belül.
Egy profi helyet.
Tökéletes angol tájékoztatást kaptam. Szerződést írtunk. Előtte és közben is – nehogy félreértés legyen – elmondták, hogy mik a szabályok.
Tiszta és tökéletes bukósisakot adtak. A motor kifogástalan. Tiszta, beállított tükrök és nem a használhatatlan telefon tartó.
És a konstruktív javaslat, ami a gordiuszi csomót szeli ketté. 50 cm3-es elektromos motor. Nem kell hozzá jogosítvány.
Nem is értem magam, miért szenvedek állandóan a benzines nagyobb motorokkal. Ezt most megjegyzem magamnak. Ezzel a motorral nem lesz gyorshajtás. Nem kell a rendőrök miatt aggódnom. Csendes. És elég lassú ahhoz a naphoz, amit élek.
Nincs meg benne az az erő, amit egy benzines gép tud. Cserébe viszont szinte siklik az úton. Más fajta élmény. És tulajdonképpen már korábban is megfogalmaztam magamban, hogy nekem nagyon megfelel.
Khu du lịch Ba Hồ
Ez a hely kb. 25 km-re északra van Nha Trangtól, motorral nagyjából 40–45 percre van.
Ide indultam el. Kísérő nélkül. LOL.
Az úton élveztem a lassú áramlást. Égtem a kb. 50 fokos melegben. Szerettem a bőrömet simogató meleg levegőt.
Ott álltam meg az úton, ahol valami szépet láttam. Megálltam enni ott, ahol az első szimpatikus benyomás érkezett.
Imádom azt is, ahogy a várostól távolabb a vendégeket várják.
Rámutatok az ételre és kész vagyunk. Nincs menü, nincsenek felesleges körök. Azt nagyon szeretem, hogy az ilyen helyeken mindig adnak egy kis levest is a kiválasztott étel mellé.
Egy tál rizst ettem. Nagyon finom disznóhús volt mellé. És zöldbab, meg egy főtt tojás. Tökéletesen jóllakottan érkeztem meg az első célomhoz.
Vettem egy jegyet. A természeti szépségek mellé pár élmény is jár.
Megittam a kávémat, megírtam ezt a pár sort. Készen állok a felfedezésre.
Nem jutottam túl messzire. Az itt található patak mentén halad felfelé az út. De be lehetett jönni a folyómederbe. Itt egyre nagyobb sziklákon vezet az út. Megizzadtam, mint egy ló. Mert az élmény óriási és kihagyhatatlan. Hatalmas kövekről ugrálva a következőre. Közben a vizet figyelni. Halakat keresni, lepkéket követni. Ragyogó a napsütés, zöld körülöttem minden.
Végül találtam egy nagy sziklát egy árnyékot adó fa tövében. Felvettem az ég, körülöttem a folyó. A szikla pedig meghívott, hogy fekdessek rajta egy negyed órát.
Elfoglaltam az invitálást.
Aztán még több sziklát másztam meg felfelé. Ez az egész hely egy folyó völgye. Arra alakították ki a környezetet, hogy jól el lehessen itt tölteni az időt.
Én három attrakciót próbáltam volna ki.
Kajakozni szívesen kajakoztam volna. De mikor megláttam azt a kis medencét amiben bohóckodni tudnék csak, ezt elvetettem.
Drótkötélen biciklizni. No, ez már valami. Ez nekem való. De ma karbantartás van, nem működik a pálya. Ezt a sors vetette el nekem.
A harmadik tevékenység a Sky Walk. Sokat ígérő név. Az égben sétálni megint csak valami, amit kár lenne kihagyni. Mikor megláttam a helyet meggondoltam magam. Ezt mégis csak érdemes kihagyni. Megint a bohóckodás szó jutott eszembe a három méter magasan a fák közé épített kör alakú pályára nézve. Igaz ugyan, hogy 300 centiméterrel közelebb lennék az éghez, de azért mégis csak… 2-1 arányban ezt is elvetettem.
Inkább elgyalogoltam a terület végéig. Ugráltam tovább szikláról sziklára. Sokszor zergének éreztem magam.
Aztán eljött végre a kalandos rész is. Kötelek és sziklába ütött vasak is kellettek a mászáshoz. Ez az! Folyt a víz rólam is, nem csak a mederben. Dolgoztak az izmaim. Elszakadt a Sa Pában magvart cipőm. Én meg csak egyszerűen örültem annak, hogy mozgok.
Az út végére érve a változatosság kedvéért egy másik lapos sziklán fekve nézegettem az eget. Pontosabban a felhőket. Ma olyan dinamikus előadás volt az égben, hogy csak kapkodtam a fejemet. Előzések. Kitörések. Egyesülések és felbomlások. Kicsik és nagyok játszottak együtt. Élvezetes műsor volt.
Most elindultam lefelé, de mielőtt innen elmegyek, lehűtöttem magam. Hetek óta a Symphony X Odyssey dalát hallgatom. Egészen jó időmérő lett, hogy minden megállás alkalmával meghallgatom a 24 perces mesterművet.
Már a finálénál járunk, így mindjárt indulok és motorra pattanok.
A város és a pagoda
Ennek a városnak a környékén 3 látnivaló került elém. Ebből az egyiket úgy látogattam meg hétfőn, hogy nem terveztem. Mára még egy pagoda várt rám a belvárosban.
A forgalom szörnyű. Ma sok volt még nekem is. Már odafelé megfogalmazódott bennem egy gondolat. Itt minden 5 másodpercben elkövetnek egy olyan közlekedési kihágást, amiért engem simán meghúznak egy vizsgán.
A belvárosban ez a jelenség triplán fordul elő. Az, hogy mindenki keresztül-kasul megy mindenféle az úton még hagyján. De az, hogy a sávomban is folyton szembejönnek, egy idő után nagyon fárasztó.
Gyakorlatilag nincsen olyan közlekedési helyzet, amiben biztos lehetek. Az állandó figyelem, a folytonos szlalomozás általában szórakoztató is tud lenni. Ma nem volt az.
Végül épségben odaértem a pagodához. Ahol a helyiek az utcáról rögtön elküldtek az 50 méterre lévő fizetős parkolóhoz. Ez a helyi összetartás ma szintén fárasztó volt. Semmi alapjuk nincs, hogy elküldjenek onnan, mégis kénytelen voltam elmenni.
A parkolóban ahogy megálltam, már jött is a parkolóőr a jeggyel. Mondtam neki, hagyjon már békén egy percre, amíg lezárom a motort és előveszem a pénztárcámat.
Úgy döntöttem, hogy eszem a pagoda előtt.
Itt még kellett várnom, amíg egy helyi lakos szól a pincér csajnak, hogy vegye már észre, hogy ott vagyok.
Odaléptem egy asztalhoz, letettem a cuccom. 10 másodperc múlva odajött egy orosz nő, hogy leülhetnek-e ők az asztalhoz. Természetesen, mondtam, és oda léptem a 40 cm-re lévő másik asztalhoz. Még most sem értem, ennek mi volt az értelme.
A sült rizs rendben volt. Ez kellett, mert még egy nehéz döntés várt rám.
A pagodához érve egy öreg azonnal leugatta a fejem a rövid nadrágom miatt. Ezt csak azért furcsálltam, mert az udvaron belül volt pár helyi ember rövid nadrágban. Az illem az illem, a szabály az szabály. Nem vitatkozom, egyszerűen elmegyek.
De egy ember azonnal megragadta a karom és elkezdett rángatni egy ruhás pult felé. Ez már sok volt. Egy fojtó fogással a földre vittem.
Na jó, nem tettem ilyet. Csak kirángattam a kezei közül a karomat és egy no „thank you” kíséretében ott hagytam a büdös picsába az egész helyet.
Visszaküzdöttem magam az egyirányú utcák és eszement közlekedők erdején keresztül a motorbérlő helyre.
Mára elég volt a motorozásból. Elég volt ebből a városból és a sok türelmetlen és ideges emberből.
Egyáltalán nem bánom, hogy holnap elmegyek innen. Szép ez a város, csak sok itt az ember.
Jobb volt a városon kívül.
Ma elfáradtam. És nem a sziklákon való ugrándozástól.
Meghívsz egy kávéra?
Ha tetszett ez a történet, meghívhatsz egy kávéra. Nem kell, de jól esik - és mindig egy új sztorira váltom.
Kávé S:o)mának
Linktree
Rövid bemutatkozás