Van egy híres, 350 km-es motoros út Vietnámban. Hà Giang Loop a neve.
Na, én holnap nem erre a motoros utazásra indulok el.
Miért nem a Hà Giang Loop?
Csak!
Nem mondom, hogy azért, mert mindenki ezt csinálja meg itt. Azt sem, hogy minden harmadik ember ennek a túrának a pólóját veszi fel. Azt sem gondolom, hogy csak azért sem.
Egyszerűen csak úszom az árral.
A belorusz barátommal azzal búcsúztunk el Sa Pában, hogy itt találkozunk és együtt motorozunk kicsit.
Ő jobban ismeri az országot. Van terve, hogy merre. Én meg követem. A Hà Giang Loop meg majd egyszer sorra kerül, ha éppen arra visz majd az ár.
Megyünk a hegyekbe
Majd megírom itt, hogy hol voltam. Megnéztem a térképen, hogy merre lesz az út, most annyi maradt meg bennem, hogy innen észak nyugatra van az irány.
Esős évszak van, holnap lehet, hogy esőben indulunk neki.
Az is meglehet, hogy lesz ázás. Meg fázás.
Nem aggódom, hogy nem fogom túlélni.
11 óra múlva indulunk.
Szerezz egy motort!
A motor bérlésől már sokszor tettem említést. Nem nagy ügy.
Pontosabban, nem volt nagy ügy eddig.
Három helyen próbáltam meg bérelni. A harmadik helyen azonnal meg is kötöttem az üzletet. Mindjárt kiderül, hogy miért.
Az első üzletben megkérdeztem, mennyi egy napra egy motor. 150.000 VND (1.700 HUF, 5,75 USD). Ez a szokásos ár, mindenhol ez van kiírva. Ezután megkérdeztem, hogy ha 10 napra venném ki, akkor kapok -e jobb árat. A válasz: 10 napra nem adom oda neked, mert ekkor messzire mész.
Ez tiszta beszéd volt, nem is kellett tovább folytatnunk a beszélgetést.
Világossá vált, hogy valószínűleg sehol nem fogják szeretni, ha messzire akarunk menni. Márpedig mi messzire akarunk menni.
A következő helyen ugyanez az ár került elő, plusz rögtön meg is kérdezte a nő, hogy ugye, csak Ninh-Binhben fogunk vele motorozni. Hogy tovább tudjuk folytatni ezt az alkudozást, hirtelen felindulásból hazudtam neki. Gondoltam, később majd még ezt finomíthatjuk. Ezután jött a kérdés, hogy 10 napra milyen kedvezményt tud adni.
A válasz az volt, hogy az a kedvezmény, hogy elviszem 10 napra. Mert különben minden este vissza kell hoznom a motrot az udvarra. És már vette is volna el a foglalót a hölgy, de ügyesen arra hivatkoztam, hogy nincs nálam készpénz és leléptünk.
A harmadik helyre összekulcsol kisujjakkal mentem be. Az ár 120.000. Ez már jobb, mint az átlag. Óvatosan megkérdeztem, hogy 10-14 napra vinném el, mert még nem döntöttük el, hogy mennyit leszünk itt. Rendben van. Hú! Megúsztuk – egyelőre – a csak a környéken használhatod kérdést.
Jött a következő kanyar. Van -e kedvezmény 10 napra. Erre már nem tudott válaszolni a hölgy, fel kellett hívni a nővérét. Elmondtam neki a kérdést. 10 napra napi 100.000 VND. És még mindig nem beszéltünk arról, hogy csak a környéken…
Kipróbáltam. Egy öreg csotrogány, de jól megy, működnek a fékek és nem lötyög a kormány.
Kifizettem és már gurultunk is kifelé az udvarról.
A furcsa az, hogy nem kértek kauciót a motorért. Sőt, szerződést sem írtunk. Még az útlevelemet sem kérték el. Én felírtam ugyan a tulajdonos telefonszámát, de ő nem tudja az enyémet.
Szóval, úgy néz ki, hogy 1.000.000 VND-ért most nálam van egy motor, úgy, hogy azt sem tudják ki vagyok.
Nem értem, hogy lehetnek ilyen felelőtlenek. Most 10 napig izgulhatnak, hogy aznap visszajövök -e, vagy sem. Vagy lehet, hogy a motor nem ér 1.000.000 VND-t sem?
Holnap elküldöm az útlevelem képét a tulajdonosnak. Így legalább tudni fogja, hogy ki vitte el a motorját. És nem kell 10 napig a küszöböt rágnia.
És nem árulom el neki, hogy a második Hosszú Utamra indulok.
Meghívsz egy kávéra?
Ha tetszett ez a történet, meghívhatsz egy kávéra. Nem kell, de jól esik - és mindig egy új sztorira váltom.
Kávé S:o)mának
Linktree
Rövid bemutatkozás