Az elmúlt hónapokban kialakult valamiféle középtávú terv az utazásom köré.
Nem terveztem, csak hozta az élet.
Aztán meg is változott. És ez így van jól.
Az elkövetkezendő egy év
Több magyar barátommal beszélgettünk arról, hogy esetleg meglátogatnak. Én jobban szeretném, ha ez inkább egy kiváló világlátás lenne nekik, aminek keretében találkozunk.
Két barátommal is évek óta együtt túráztam évek óta. Külön-külön, mert ők nem ismerik egymást. Ezek a közös nyaralások az új életformámért fizetett ár kategóriájába kerültek.
Az egyikükkel azt terveztük, hogy Szingapúrban találkozunk augusztus közepén, hogy ne szakadjon meg ez a szép gyakorlat.
Én ennek megfelelően a következő tervet láttam magam előtt az év végéig.
Augusztusban két hét Szingapúrban. Ez egy – állítólag – drága ország, így ott csak a közös időt terveztem. Mivel rögtön mellette ott van Malajzia, így logikusnak tűnt, hogy oda megyek majd. Onnan Kambodzsát terveztem meglátogatni. Utána pedig Thaiföld következett volna. Ez az útvonal egy látható útvonalat rajzolt a térképre kb. az év végéig.
Az élet azonban közbeszólt. Az amerikai-iráni háború kihat az utazásra, így végül abban maradtunk, hogy most bizonytalan ennek az utazásnak a lebonyolítása Magyarországról. Töröltük a találkozót.
Minden körülményt figyelembe kell venni az ilyen hosszú távú utazások alkalmával. A barátom biztonsága és az út tervezhetősége fontosabb, mint az önös érdek, hogy találkozzunk. Így semmilyen rossz érzés nem volt bennem ezzel a döntéssel kapcsolatban.
Viszont a terveimet azonnal átrajzoltam, ahogy ezt megbeszéltük.
Vietnám
Szeptember 16-ig van vízumom Vietnámban, így itt maradok és még több helyet fogok megnézni.
Kambodzsa
Így viszont a tervezett vietnámi útvonalam végén nagyon közel leszek Kambodzsához, tehát oda fogok menni innen.
Ott egy 30 napos vízum érhető el, egyenlőre nem is tervezek ott több időt. Majd meglátjuk. Ha úgy adódik, majd megnézem, hogy milyen bővítési lehetőség van az ottmaradásra. A mostani tervek szerint október közepéig leszek majd ebben az országban.
Koh Samui szigetén ismertem meg egy kanadai barátomat. Ő nem sokkal utánam hagyta ott a szigetet és azóta Kambodzsában él. Amikor legutoljára beszéltünk, elmesélte, hogy vett egy kis hajót, amit elkezdett átalakítani lakó hajóvá. Ezen szeretne élni.
Így elképzelhető, hogy Kambodzsában egy kicsit én is egy hajón fogok élni. Ezt is meglátjuk majd, mikor eljön az idő.
Thaiföld
Innen szeretnék visszamenni Thaiföldre.
Három célt tűztem ki magamnak.
A blogomon említettem Björn Natthiko Lindeblad “Lehet, hogy tévedek” című könyvét. Ebben a könyvben a szerző említett egy buddhista erdei templomot, ahol sok időt töltött el. Ha nem is 10, de talán 5 napra szeretnék ebben a templomban élni. Így ha visszamegyek Thaiföldre, valószínűleg ez lesz az első állomásom.
A Koh Samuin megismert barátok rendszeresen jelzik, hogy várnak vissza. A múlt héten ketten is kérdezték, hogy mikor megyek újra. Én is szeretném újra látni a társaságot. Így két hetet azt hiszem, hogy ott fogok tölteni. Micsoda szinkrocitiás, hogy tegnap írta a 3 hónapig szállást adó barátom, hogy “ugye tudod, hogy egy szoba mindig vár itt.” Nagyon jól esett ezt olvasnom.
Koh Pangan szigete pár kilométerre van Koh Samuitól. Minden nap láttam a tengerparton sétálva. Az eltelt hónapokban sok emberrel találkoztam, sok történetet hallottam az ottani hangulatról. Így felébredt bennem a vágy, hogy ott is eltöltsek némi időt.
Ha ezekre a helyszínekre mondjuk hat hetet tervezek, akkor november végéig látom Thaiföldet. Majd kiderül, hogy hogyan állok a vízummal és a pontos terv később kialakul.
India
India egy mágnes számomra. Vonz.
4-5-6 hónapot tervezek ott élni ebben a pillanatban. Azzal a feltevéssel, hogy majd meglátjuk.
Ebbe jó lenne Nepált is bele képzelni.
Most tehát van egy több hónapot felölelő elképzelésem, hívhatjuk akár tervnek is.
Hosszabb távra úgy érzem nincs most szükségem tervekre.
A következő két hónap
A belorusz barátomat megkértem, hogy javasoljon pár helyet itt Vietnámban, amit érdemes lenne megnéznem. A srác nagyon penge. Lefirkantott nekem egy 9 városból álló útvonalat.
Tegnap délután elkezdtem foglalkozni ezzel a listával. Időszerű volt, mert ma reggel elhagytam Ninh-Binht. Mégiscsak jó volt tudni, hogy hová is megyek.
A listát megmutattam az AI-nak. Kértem, hogy a szokásos válaszától most tekintsen el, ne azt mondja el, hogy milyen érzések várhatnak ott rám, és hogyan kapcsolódik az adott hely az utazásomhoz. Szigorúan azt szedje nekem pontokba, hogy a 9 városban milyen látnivalók várnak.
A listát nézve azt éreztem, hogy a következő két hónap miatt sem kell aggódnom. Már csak végig kell mennem rajta.
Ezután megkértem az AI-t, hogy tegye sorrendbe a városokat, hogy egyenes vonalban tudjak haladni. Kiderült, hogy a barátom sorrendben írta le településeket. 1800 kilométernyi egyenes vonal. Ez vár rám a következő két hónapban.
Végül megkértem az AI-t, hogy készítsen egy tervet, hogy melyik településen hány napot töltsek el. A két paraméter, amit adtam neki a mai nap volt az első településsel és a vízum lejárati dátuma.
A válaszán nem lepődtem meg. “Ha a célod nem a minél több hely kipipálása, hanem hogy maradjon időd dolgozni, motort bérelni, írni, videózni, megélni a helyeket, akkor szerintem érdemes egy nyugodtabb tempót választani. Megadom a tervet úgy, hogy 6 nap tartalékod legyen arra, ha máshová mennél, vagy valahol tovább maradnál.”
Semmit nem kellett hozzátennem ehhez a tervhez. Így most a következő városok várnak rám:
- Phong Nha
- Huế
- Da Nang (+ innen kirándulás Hội Anba)
- Quy Nhơn
- Nha Trang
- Đà Lạt
- Mũi Né
- Vũng Tàu
- Saigon (Ho Chi Minh City)
Ez már tervnek hangzik.
Phong Nha
377 kimométerre vagyok már Ninh-Binhtől. Reggel tíz órakkor indult az alvó buszom.
8 órát nyomorogtam ezen a járművön.
Mire megérkeztem, két gondolattal lettem gazdagabb.
Az egyik az, hogy nem sok dolog van már az életemben, amit nem szeretek. De az alvó busz az első helyen szerepel ezen a listán.
A másik gondolatom az, hogy az alvó busz az ördög találmánya és azért hozta létre, hogy a világgal megbékélt embereket emlékeztesse a szenvedésre.
Legközelebb elgondolkodom, hogy inkább legyalogolom ezt a 377 km-t, mint egy ilyen járművön vezekeljek a bűneimért.
A szállásom viszont pazar. Egy hat ágyas közös szobában van ágyam. Egyenlőre egyedül.
Most ez így van jól.
Meghívsz egy kávéra?
Ha tetszett ez a történet, meghívhatsz egy kávéra. Nem kell, de jól esik - és mindig egy új sztorira váltom.
Kávé S:o)mának
Linktree
Rövid bemutatkozás