Gondolkodtam azon, hogy ennek a bejegyzésnek nem lesz magyar címe, csak angol. Elvetettem az ötletet: az angol még sok angolnak is fejtörést okozna.
Ma keresett egy barátom. A tegnapi bejegyzésemben véletlenül pont emlegettem őt.
Egy komoly kérdést tett fel nekem, amire rövid gondolkodás után válaszoltam neki.
Így eszembe jutott az egyik “szerelem első látásra” történet az életemből. Elmesélem.
Ahogy kérdést és a válaszomat is.
Szerelem első hallásra
1988 vagy 1989 lehetett.
Egy általános iskolai osztálytársam anyja kért meg, hogy korrepetáljam a fiát matekból. Elvállaltam, párszor elmentem hozzájuk és együtt tanultunk.
Az egyik alkalommal a srác adott nekem egy eredeti(!) kazettát. Mi azt akkor Magyarországon “műsoros” kazettának neveztük, megkülönböztetve ezzel az ezer számra másolt kazettáktól. Nagy kincs volt egy eredeti kazetta akkoriban.
Azt mondta azért adja oda, mert ez olyan rossz zene, hogy neki nem tetszik.
A Depeche Mode 1987-es Music for the Masses albumáról beszélek.
Apám nem sokkal ez előtt hozott egy két kazettás lejátszót Franciaországból. Alig vártam, hogy hazaérve meghallgathassam az új szerzeményemet. Betettem a lejátszóba és az első hangokat hallva azonnal szerelmes lettem ebbe a zenébe.
Az album a “Never Let Me Down Again” című dallal kezdődik. Soha többé ne hagyj cserben!
A következő években hardcore Depeche Mode fan lettem. Kívülről tudtam a dalokat, minden albumuk megvolt. Egy másik barátom anyja írógéppel gépelte le és sokszorosította a dalszövegeket, ezek is kincsként kerültek hozzám. Ahogy egyre többet értettem meg az angol nyelvből, egyre mélyebb lett a vonzalmam az együttes iránt.
Bár a zenei ízlésem átalakult, s 30+ éve trash metal, dallamos death metal rajongó vagyok, a Depeche Mode iránti szenvedélyem megmaradt.
És valamiért a “Never Let Me Down Again” a több tucat DM dal között is mindig ott volt. Nem véletlenül mondta pár éve a Spotify az éves összefoglalójában, hogy ezt a dalt több száz alkalommal hallgattam meg abban az évben. Ezzel az első helyre küldve őt a toplistámon. Nem véltelenül jelenik meg minden éves összefoglalóban azóta is a DM.
Ma újra előkerült az a dal.
Bajban vagyok!
Ezzel hívott fel ma a barátom.
Akit Koh Samuin ismertem meg. Aki Kambodzsába költözött és hajót vett magának.
Elmesélte, hogyan omlott össze minden körülötte az elmúlt hetekben. Elmondta, hogy szüksége van egy barátra, hogy beszélhessen valakivel erről.
Boldog vagyok, hogy engem választott. Ez sokat jelent egy barátságban.
Beszélgettünk a dologról. Azzal váltunk el, hogy hívjon bármikor, amikor erre szüksége van.
Nem sokkal később egy kérdést tett fel nekem a WhatsAppon:
Azt mondtad, hogy te is átéltél egy hasonló időszakot, mint én most. Mikor volt az, mennyi ideig tartott, és hogyan oldottad meg? Kíváncsi vagyok a továbbiakra:)
Amikor minden összeomlik
Azt gondolom, ez az időszak a legtöbb ember életében eljön.
A legtöbbször pillanatok alatt történik meg.
Utána persze sokszor előkerül a történet. Az idő múlásával változik a narratíva.
Még soha nem próbáltam meg röviden összefoglalni a történetemet, még inkább nem gondoltam végig az egészet annak függvényében, hogy mennyi ideig tartott onnan elmozdulni és hogyan oldottam meg.
Gondolkodtam egy percet és ezt írtam neki:
Háromszor is átéltem életemben. Mikor minden összeomlott. Először hónapokig szenvedtem. Aztán úgy tűnt, hogy a probléma megoldódik, tehát nem én oldottam meg. Együtt maradtunk. Ez 2010-ben történt. 2017-ben, amikor ugyanaz a probléma jelentkezett, elkezdtem összeomlani. De támadt egy gondolatom. Akkor azt mondtam magamnak: Ha ezúttal is hagyom, hogy elsüllyedjek, soha többé nem fogok tudni talpra állni. És ezt nem tehetem meg. Így hát elkezdtem harcolni és a belső énem útját járni. Kemény munka volt, de segített továbblépni. Harmadszorra, 2024 végén, amikor rájöttem, hogy a menyasszonyom megcsalt, a fájdalomtól térdre estem, és zokogtam. Megkérdeztem az Istent, hogy miért tette ezt velem újra? Elvesztettem önmagam.
Ezután hoztam egy döntést. A döntésem ez volt: Boldog vagyok. Nem boldog leszek. Itt és most vagyok boldog. A boldogságot választom. Ezután újabb döntést hoztam, hogy megváltoztatom az életemet, és az új álmom felé haladok. Olyan életmódot fogok élni, amit ma élek. Összefoglalva: Döntéseket hoztam. Soha többé nem okozom magamnak csalódást.
Lehet, hogy tévedek. De nekem bevált.
A válaszom után elkezdtem gondolkodni majd dolgozni.
Az utolsó sorokban már nem véletlenül jelent meg a “Never Let Me Down Again”. Az elmúlt másfél órában is csak ezt a dalt hallgatom.
Megírtam ezt a bejegyzést.
És sok századszorra újra és újra elolvastam a dalszöveget, amit amúgy kívülről tudok.
A legjobb barátom
Hogyan is énekeli ezt Dave Gahan?
A legjobb barátommal utazom
Remélem, soha többé nem hagy cserben
Tudja, hová visz
Oda visz, ahová menni akarok
A legjobb barátommal utazom
Magasan repülünk
Nézzük, ahogy a világ elsuhan mellettünk
Soha nem akarok lejönni
Soha nem akarok újra a földre lépni
Egyetlen mondatot cseréltem ki az évek alatt:
Tudom, soha többé nem hagyom cserben magam…
Nagyon szeretem ezt a legjobb barátomat.
Meghívsz egy kávéra?
Ha tetszett ez a történet, meghívhatsz egy kávéra. Nem kell, de jól esik - és mindig egy új sztorira váltom.
Kávé S:o)mának
Linktree
Rövid bemutatkozás