fi_302_esim

302. | Az internet és társai

Amikor elkezdtem ezt a blogot írni, volt bennem egy szándék.

Megfogalmazódott bennem, hogy a digitális nomád életforma kapcsán őszintén írok.

Az igazsághoz pedig hozzá tartoznak azok a dolgok is, amik nem mindig csillognak szépen.

Ebben a bejegyzésben a telefonnal és az internettel kapcsolatos nehézségekről írok.

Valódi SIM kártya

Én hoztam magammal a Yettel (korábban Pannon GSM, majd Telenor) kiváló kártyáját.

És azt a szenvedést, amit ez a technikai cég kínál 2026-ban.

Először is vettem tőlük (pontosabban elfogadtam ajándékként a hűségemért cserébe) egy duál SIM-es telefont. Amiről a kézhez vétel után derült ki, hogy tud ugyan kezelni egy valósi SIM kártyát, és egy eSIM-et, de nem egyszerre.

Közös felelősség, de ezzel a telefonnal át lettem vágva. Ha jobban utána nézek, nem ezt választom, de ma már ez van, ezzel főzök.

Rendkívül kényelmetlen ugyanis, hogy ha nagyon ritkán azt akarom, hogy megkaphassak egy SMS-t, akkor át kell állítanom a készüléket.

Rádásul ez a cég élen jár abban, hogy megnehezítse a digitális nomád életemet. A két hónappal ezelőtt rám erőltetett rendszerben már nem tudok ügyet intézni a weboldalukon, csak az applikációban. Ahová először nem is sikerült belépnem. Panaszt írtam nekik (innen Ázsiából), a kérdéssel, hogy miért engedik a Digitális Állampolgár alkalmazással való belépést elindulni a rendszerben, ha az nem működik rendesen. Ezzel ugyanis nem tudtam belépni az alkalmazásba.

A másik két módszer a telefonos egyeztetés lett volna (felejtsük el, a gatyámat rákölteném), vagy a személyes ügyintézés. Ázsiából? Kiváló.

Szóval, feltettem nekik a kérdést, hogy miért indították el a rendszert komoly tesztelés nélkül. Külön kértem, hogy a válaszukban érdemi választ adjanak és ne javasolják a telefonos, vagy ügyfélszolgálatos megoldást. A válaszukban természetesen nem adtak választ a kérdésemre, de javasolták, hogy hívjam fel őket, vagy ugorjak be hozzájuk.

Valamiért ők azóta is csak úgy engednek belépni havonta egy alkalommal az alkalmazásba, hogy SMS-t küldenek hozzá. Nincs “inkább emailen azonosítom magam” vagy egyéb módszer.

Mondanám, hogy nem értem miért van ez, de azt hiszem, pontosan értem.

Az utamon több emberrel találkoztam, akik javasolták, hogy minden országban vegyek egy helyi SIM kártyát. Lassan hajlom erre.

De a béna telefon miatt ehhez azt hiszem, be kellene üzemelnem az egy éve be sem kapcsolt tartalék telefonomat.

Sok utazót látok két telefonnal utazni. A fenti ok lehet náluk is a háttérben.

Összefoglalva: 2026-ban még mindig ott tartunk, hogy a fizikai SIM kártyákkal, meg a telefon társaságokkal kell hadakoznom.

Nem boldogító érzés. Esküszöm, a hideg ráz ki minden hónap elején, ha be kell fizetnem a számlámat, mert ez egy 5 perces mutatvány a technológia tetején.

Mi van, ha magamat ásom el?

Hanoiban esett meg velem a következő történet.

Egy adott napon be akartam fizetni három magyar számlát. Egyszerű feladat volt ez korábban minden hónapban. Magyarországon.

Itt az első napon 30 perc tornázás után feladtam a küzdelmet. Másnapra erős nyugatókat vettem be, ittam rá fél liter vodkát és késznek éreztem magam. Másodszorra csak sikerülni fog. (Természetesen nem vettem be nyugtatókat és vodkát sem ittam évek óta, csak szemléltetni akartam az elhatározottságomat.)

Többen kérdezték, mi az a VPN. Sok mindent jelent, de a legtöbb esetben azért használom, hogy annak az internetes oldalnak, amit látogatok az az érzése legyen, hogy Magyarországról látogatom meg őt. Vagyis, belépek egy magyar hálózatba és onnan internetezem.

Hogy miért?

Mert vannak oldalak, amik egyszerűen elérhetetlenek innen. Bekapcsoltam a VPN-t. Ettől a Yettel végre azt hiszi, hogy Magyarországon ülök. A gázszolgáltató viszont ettől már azt hiszi, hogy robot vagyok.

Erre jön, hogy a Yettel miatt ki kell kapcsolnom az eSIM-et, de aztán a mobil internet miatt vissza kell kapcsolnom.

A második napon azért 20 perc alatt be tudtam fizetni a három számlát. Igaz, hogy közben mindent ki, meg bekapcsoltam. De végül csak sikerült.

Még egy-két órát dolgoztam, aztán enni indultam.

Egy olyan dalt hallgattam éppen, ami nincs letöltve a telefonomra. Az ajtón kilépve még gondoltam is rá, hogy ezt most online fogom hallgatni. Néha csinálok ilyet, igazán nem gond. A zenehallgatás nem használ sok internetet a Spotify-on keresztül. Elbírja az eSIM keretem.

Az ebéd előtt még megcsináltam egy kilométeres sétát. Ez az 1.000 méter elég volt arra, hogy csippanjon a telefonom. Azt hittem, összefosom magam, mikor megláttam, hogy a Yettel üzen. Azonnal rájöttem, hogy elfelejtettem vissza kapcsolni az eSIM-re és a fizikain keresztül ment az ártatlan zene hallgatás.

Nagyon élveztem azt a délelőttöt, különösen azt a sétát. Vagy ötször meghallgattam azt a dalt. Nem emlékszem már rá, mi volt, pedig akár örökre is emlékezetessé tehette volna a Yettel.

Utólag ugyanis kiderült, hogy tényleg nem fogyaszt sokat a zenehallgatás. Összesen 8 MB adatot használtam el erre. Csak, hogy tiszta legyen, ez a telefon beállításaitől függően 1 vagy 2 db fénykép mérete.

Emlékezetessé pedig az teszi az eseményt, hogy 20.000 Ft-ot (65 USD) fizettem ezért a kis mellé nyúlásomért.

Tanulság: soha, de soha nem szabad használni a magyar kártyát.

El is gondolkodom rajta, hogy megszüntetem ezt a telefonszámot.

És legközelebb igyekszem nem eltemetni magam a saját hülyeségemmel.

eSIM kártya

Amióta digitális nomád életet élek, rengeteg reklámot látok az eSIM-ekkel kapcsolatban.

Mindenhol az a mondás, hogy a világ összes országában mindenhol lesz interneted, ha minket választasz.

Ezt fenntartásokkal kezelem a tapasztalataim alapján.

Még tavaly augusztusban kezdtem el használni a JetPac nevű szolgáltatást.

Ezzel a szolgáltatóval igazából meg voltam elégedve. Egyszerű kiválasztani, hogy melyik országban akarom használni. Ott aztán gyorsan lehet választani a csomagok közül. Én általában a 3 GB/30 nap csomagot választom. Ez azt jelenti, hogy 3 GB adatot tudok felhasználni 30 napon belül. Ha elfogy az adott idő alatt a keret, vagy marad keret, de letelik a 30 nap, a csomag nem működik tovább.

Nálam mindig előbb fogyott el a keret, mint 30 nap, de tapasztalataim alapján mondhatom, hogy 3-3,5 hétre bőven elég a 3 GB. Természetesen úgy, hogy mindenhol wifi-t használok, ahol lehet.

Csak a saját figyelmetlenségem okozott meglepetéseket. Természetesen a legrosszabb pillanatokban. Ha ugyanis nem figyelek a csomagra és az elfogy, akkor csak működő internet mellett tudok újat venni. Kétszer-háromszor előfordult, hogy “menet közben” fogyott el a csomag.

Egyszer pl. Thaiföldön a buszpálya udvaron, így, nem tudtam magam megértetni a pénztárossal. Máskor meg Bali közepén, mikor egy órás véletlenszerű motorozás után alig találtam haza térkép nélkül. De voltam internet nélkül repülőtéren is, vízum intézés közben.

Minden probléma megoldható. De a mai világban – bizonyos helyzetekben – internet nélkül lenni számomra olyan, ejtőernyő nélkül kiugrani egy gépből. Az első pillanatokban sokkol, aztán meg már csak zuhanok.

Szóval, az eSIM mindenhol működik. Ja, igen! Kivéve ott, ahol nem.

Ninh-Binh-be érve ez a kártya egyszerűen megállt. A kártya beállítások nem sok lehetőséget engednek meg. Amivel lehetett, megpróbálkoztam, ezzel egy pár órára még sikerült életet lehelnem a rendszerbe, de aztán 3 hétig saját mobil net nélkül éltem. Nem volt probléma, mert mindenhová a barátommal mentünk, ő meg tudott nekem elérést adni.

Mielőtt Kínába mentem, szolgáltatót váltottam. A Saily nevű céget választottam. És az utolsó napokban végre volt saját netem.

De ez a kártya meg Kínában nem működött. Ahogy korábban írtam, fél órát tornáztam az AI, majd újabb fél órát a cég ügyfélszolgálat segítségével. Így végre működött a saját netem Kínában.

Ahol aztán jött a Google nem működik, a VPN nem mindig jó és az egyéb rémtörténetek ideje, amiről Kína kapcsán írtam.

Összefoglalás

Minden mindig működik. Kivéve, amikor nem.

Minden probléma mindig megoldható. Kérdés, hogy mennyi erőfeszítéssel, türelemmel és szenvedéssel.

Én azt hiszem, viszonylag könnyedén kezelem ezeket a problémákat. Nem mondom, hogy nem izzadok néha.

De most is csak az jut eszembe, amit már többször említettem.

Ez nem biztos, hogy mindenkinek való.

Meghívsz egy kávéra?

Ha tetszett ez a történet, meghívhatsz egy kávéra. Nem kell, de jól esik - és mindig egy új sztorira váltom.

Kávé S:o)mának

Iratkozz fel

Minden új bejegyzésról kapsz egy emailt!

Nem spamelek! Olvasd el az adatvédelmi irányelveket bővebb információkért!

Steve

Ki vagyok én? Kit olvasol? Kit támogatsz?

S:o)ma

Add a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *