Barátok és városok.
A városok maradnak.
A barátok meg jönnek, mennek.
Most egy ilyen jövés-menésben vagyok benne.
Az utak keresztezik egymást
A belorusz barátommal még májusban futottunk össze Haipongban, Vietnámban. Ott pár napot együtt töltöttünk, majd az útjaink elváltak.
Ő Kínába ment, én Cat Ba szigetére. De kapcsolatban maradtunk. Mindig “viszlát” vége, de ebben tényleg benne van a “lehet” és a “soha” is.
Cat Ba szigetén ismerkedtem meg a német barátommal, akivel aztán pár napot ott is együtt töltöttünk. Majd húszat Ninh Binh-ben. Aztán én elmentem a Lao Cai (Vietnám), Hekou (Kína) majd a mostani Sa Pa körutamra. Ő úgy volt, hogy tovább megy Vietnámon belül, de végül másképpen döntött.
Közben kiderült, hogy a belorusz srác vízuma lejár Kínában, így visszajött Vietnámba, és itt Sa Pában találkoztunk. Pár napja elment Hanoiba. Megint volt egy “viszlát.”
Én ma éjszaka utazom tovább. Visszamegyek két napra Ninh-Binhbe. Arra a szállásra, ahol 20 napot töltöttem.
A buszom ma 23:00-kor indul és 8 órás út vár rám. Ez is egy alvós busz lesz egyébként, de másra számítok, mint amivel Hanoiba érkeztem. Most privát fülkét ígértek.
A német barátom még ott van Ninh-Binhben, úgy látszik tényleg nem az a rohanós típus. Így kedden délelőtt még találkozunk, de ő akkor tényleg elmegy. Megint lesz egy “viszlát.”
Sokáig aztán nem leszek egyedül, mert szerdán megérkezik a belorusz barátom.
Igazából csak az az érdekes, hogy amióta Vietnámban vagyok, majdnem mindig van valaki mellettem.
Pont ma kérdezte meg az itteni szállásadóm, hogy vannak -e barátaim itt Vietnámban.
Vannak.
És ez nagyon barátságos érzés.
Meghívsz egy kávéra?
Ha tetszett ez a történet, meghívhatsz egy kávéra. Nem kell, de jól esik - és mindig egy új sztorira váltom.
Kávé S:o)mának
Linktree
Rövid bemutatkozás