Az országút a lábam alatt és fölöttem az ég. Ez a két dolog, amit tudok biztosan.
313. | Arcok helyett történetek
Valami megváltozott. Nem érdekes, hogy mikor, mitől vagy miért. Azóta nem arcokat látok. Történeteket. Embereket.
308. | Átok vagy adó?
Nem azért veszek olcsó fülhallgatót, mert nem szeretem a zenét. Hanem mert szeretem az életet. Az pedig néha megtart magának egy-egy fülhallgatót.
307. | Soha többé nem hagyom cserben magam
Szerelem első hallásra. Mennyi idő kell egy összeomlás után? Gondolatok egy vietnámi kávézó teraszán.
298. | Egy valódi álom a boldogságról
Nem azért vagyok boldog, mert tudom, hová vezet az út. Azért vagyok boldog, mert szeretem azt, ahogyan járom.
292. | Hogyan ápolunk cipőt?
Egy szombat reggel egy ázsiai férfi megmutatta a telefonján, hogy kinek lát engem. Közben még a cipőmet is megvarrták.
290. | A térképen nincsenek hangjegyek
Valójában hangokat, illatokat és érzéseket gyűjtök. Aztán egyszer megszólal egy dal… és hirtelen újra ugyanazon az utcán állok.
289. | Az ajándékot keresd, ne a véleményt!
A legfontosabb felismerésem nem az volt, hogyan válaszoljak a kommentekre, hanem az, hogy minden őszinte kommentben ott rejtőzik egy ajándék.
288. | Néha adok. Néha kapok.
Vannak utak, amelyek embert próbálók. Mégis ezek mutatják meg a legtisztábban, hogy valójában kik vagyunk, amikor csak megyünk tovább.
286. | Elengedés
Az elengedés helyett ma már az integrálásban hiszek. A múlt fájdalmai nem eltűntek – megtanultam együtt élni velük. És boldognak lenni.