147. | Újra két keréken

Szombaton újra motort béreltem, hogy megnézzek még pár helyet a közelben. Mondjuk, ez a megfogalmazás elég vicces, mert ezen a szigeten minden elég közel van.

A mai nap látogatási terve ez volt:

• Ban Thai Beaches
• Tarnim Magic Garden
• Silver Beach

A Tarnim Magic Garden nevű helyet véletlenül fedeztem fel a térképen aznap reggel, így erre a három helyre indultam el. Ami a nap végére öt lett, de ezen már senki nem lepődik meg.

A motort ugyanonnan béreltem, a bérlős srác már ismerősként köszöntött, kérdezte is, hogy hány napra viszem a gépet: egy vagy kettő. Ugyanazt a motort vittem el, amit első alkalommal.

És most is ugyanolyan jól éreztem magam a nyergében…

Ban Thai Beaches

Jó pár thaiföldi strandot néztem már meg – a tegnapi nap óta mondhatom, hogy nem csak Koh Samuin. Amikor megláttam ezt a partot, arra gondoltam, hogy valamennyi eddig látott strand közül ez az egyik legszebb. Rendben, az “Ang Thong Nemzeti Park” című tegnapi bejegyzésben bemutatott Ko Wua Ta Lap-ot nehezen fogja bármi kenterbe verni. De akkor is!

A tenger kéksége, a homok barnasága, a pálmafák égig érő kecsessége azonnal egy remek hangulatot keltett bennem. A keskeny strandon már volt pár ember. A strand jobb oldalán lévő keskeny kis földsávhoz igyekezve az egész strandot végig kellett gyalogolnom, majd egy kis emelkedőn fel is lépdeltem az öblöcske szélét jelentő földsávra. Itt árnyékot adó fák, pihenési lehetőséget kínáló kő asztalok és székek, egy polip szobor és egy imaház álltak.

Az egyik árnyékos asztalhoz ülve több dolgot is csináltam. Egyrészt csak csodáltam a látványt. Aztán meditáltam egy kicsit. Végül egy nagyon jó zenét hallgatva újra csak élveztem azt, hogy ilyen gyönyörű helyen lehetek.

A lazító gyakorlatok után átmentem a strand másik felére, ami jobb oldallal ellentétben a modern világ jelképe. Egy drága görögdinnye smoothie-ra tértem be a helyre, ahol abban a pillanatban, mikor érkeztem, több volt a személyzet, mint a vendég. Csak annyi időt töltöttem el, hogy megigyam az italt, így sokat nem tudom mondani erről a helyről, de. ha szereted a szép és divatos helyeket, akkor ide érdemes betérni, ha másért nem, legalább egy italra.

Mr. Mong Samui View Point

Útban a következő állomás felé, véletlenül bukkantam rá erre a kilátó pontra. Szomjas voltam, itt meg az útról is jól látható italpult hívogatott. Megálltam egy hideg üdítőre és akkor vettem észre, hogy micsoda remek kilátó pontra tévedtem oda.

Rengeteg ülőhely várt egy platformon. Székek, asztalok, a gyönyörű kilátás… Nem messze a platformtól, amin én fényképeztem, kiváló szelfi pontok várták az erre fogékony vendégeket. Amikor én ott voltam, összesen négyen voltunk a környéken. A pultos néni, egy másik hölgy, aki keményen kapált és gazolt a platform alatt, majd jó pár perc üldögélés után vettem észre, hogy a harmadik hölgy éppen alattam alszik békésen a platform árnyékában.

Tarnim Magic Garden

A Titkos Buddha Kert, más néven Varázskert, Mennyország Kertje és Tarnim Varázskert, egy magán szoborpark a Pom-hegy (más néven Khun Nim-csúcs) tetején, amely Ko Samui szigetének egyik legmagasabb csúcsa.

A helyszín nem egy wat (templom), hanem egy nyugdíjas durian gazdálkodó, Khun Nim Thongsuk magánvállalkozása, aki 1976-ban, 77 éves korában kezdte el építeni, és ezt 91 éves korában bekövetkezett haláláig folytatta. A helyszínen számos Buddha-szobor és a thai buddhizmus más aspektusai, madarak, kígyók és más állatok szobrai láthatók, valamint az alapító szüleinek két szobra és egy szobor, amely őt és apját ábrázolja kézen fogva. A helyszín fő szoborcsoportját számos angyalszobor és egy zenészcsoport alkotja. Khun Nim sírja is a helyszínen található, az angyalszobroktól egy rövid ösvényen felfelé. A helyszínen vízesések is találhatók a kertben. A hely a távoli fekvése ellenére népszerű turisztikai látványosság.

Az előző leírásban elbújt egy jelentéktelennek tűnő félmondat: “ A helyszínen vízesések is találhatók a kertben.” Igen! Végre láttam működő vízesést. Még videót is készítettem róla, annak ellenére, hogy ezek mini vízesések.

A kert végébe érve úgy éreztem magam, mint Rejtő Jenő egyik regényének, a Bradley Tamás visszaüt címűnek az egyik talpraesett szereplője. A szökött légionista Afrika egy olyan pontján találkozik oroszlán bőgéssel, ahol nincs is oroszlán. A rejtélynek utána nézve kiderül, hogy egy erre a célra alkalmazott munkavállaló bőg, hogy a turisták egzotikumok iránti vágyát kielégítsék.

Szóval a kert legmélyebb pontján egy picivel tovább mentem, mint ahogy azt mások gondolhatták, így megláttam a kis kerti szivattyút, ami a kertben található kis vízesések körforgását hivatott táplálni. Nem baj, az örömöt nem engedem el. Végre láttam egy köbgyök alatt mini méretű, mesterséges vízesést, de ez még így is több, mint a múltkor megtekintett kettő nagy, de víz nélküli változat.

A szobrok közül, amiket itt lehet látni, azok tetszettek a legjobban, amiket egy kicsit felcicomáztak a látogatók. És természetesen a gitáros figura. Rengeteg kis szobor bújik meg a kert minden szegletében érdemes jól körülnézni.

A kert – mondjuk úgy – túlsó felén hívogat egy kis ösvény a kerten túli területre. Itt felkaptatva egy másik kertben találtam magam. Furcsa sárga törzsű fákkal és a magány békés csendjével. Ez a csend addig tartott, amíg kettő(!) kutya a semmiből ott nem termett és elkezdett kérdezősködni, hogy mi a francot keresek ott! Hogy ezek soha nem tudnak egyedül járni? Szóval, a kutyák tanácsát követve gyorsan elhúztam.

Egy kis pihenő után a kertből is.

Wat Lamai

Már csak egy állomás volt tervben a mai napra, de valahogy elsuhantam a Lamai templom mellett. A szobor nap folytatásaként itt is jó pár szép és színes szobrot láttam.

Jó, hogy az ilyen helyekre csak úgy be lehet jönni. Senkit nem zavarok és engem sem zavar senki. Nyugodtan nézelődhetsz, ha valaki éppen ott van, üdvözitek egymást és mindenki teszi tovább a dolgát.

Még mindig nagyon tetszenek az itt alkalmazott színek, a festékek textúrája és különös ragyogása. A szobrok pedig mind önálló történeteket mesélnek. Persze, ezeket a történeteket én nem nagyon értem. Pont ezért itt gondoltam arra, hogy sokkal többet is tudhatnék ezekről a szobrokról, erről a vallásról, ezekről a kultúrelemekről.

Silver Beach

Már csak egy strand volt hátra a mai napra. Ez is egy nagyon fancy hely volt, ezt majd mutatja a galéria végén látható pad thai, meg sült banán, amit itt ettem. Itt esteledett rám.

Mert miután nézelődtem, visszautasítottam a masszázst, elkészítettem a képeket, meditáltam, rendeltem egy vacsorát. Amit kb. 10x annyi idő alatt készítettek itt el, mint, ahogy a piacon elkészült. Nem mondom, nagyon finom volt, de amíg elkészült, egy fejezetet elolvastam a könyvemből.

Összegzés

A Silver Beach kivételével kár lett volna kihagyni ezeket a helyeket. A Ban Thai Beaches lett a kedvencem, a Mr. Mong Samui View Point meg a legjobb véletlen.

Éjfélkor egyébként még elmentem motorozni egy két órás kerülésre. Ekkor még megnéztem a Chaweng Beachet, ami különösen jó élmény volt, tekintve, hogy éjfél elmúlt, mikor itt voltam, így egyedül voltam az egész parton. Csak egy nagy denevérrel kellett megosztanunk a teret. Ő repkedett, én egy fotelben ülve néztem a Holdat.

Egészen véletlenül ezen az éjszakán megtaláltam a vörös lámpás utcát is, amin keresztül motorozva régi ismerősként köszöntöttük egymást a lányokkal. Ezt úgy értem, hogy ők nagyon vidáman integettek, mintha ismernénk egymást, hát én is vissza integettem nekik. Tettem ezt nagy bátran, gondolva, hogy úgy sem látjuk egymást. Ám az utca vége zsákutca volt, így – miután a Chaweng tó partján eltévedtem egy olyan házhoz, aminek és környékének láttán nem a kutyák miatt aggódtam – visszafordultam és még egyszer keresztül haladtam a piros lámpás utcán. Néhány gondolatébresztő vállalkozás név ebből az utcából: Plus One Bar, The Black Sheep Bar, Queen 69 Club, Warm Up Bar, Hot Corner, Position 69 Bar és a Sexy Bar.

Kedden ennek a tónak a másik oldalán sétáltam, nem gondoltam volna, hogy ilyen dolgok vannak velem szemben.

Egyre több mindent tudok meg erről a szigetről…