Vacsora a testnek és a léleknek. Jóllakottan könnyű volt felismernem, hogy minden település ugyanarról szól. Az emberekről.
308. | Átok vagy adó?
Nem azért veszek olcsó fülhallgatót, mert nem szeretem a zenét. Hanem mert szeretem az életet. Az pedig néha megtart magának egy-egy fülhallgatót.
307. | Soha többé nem hagyom cserben magam
Szerelem első hallásra. Mennyi idő kell egy összeomlás után? Gondolatok egy vietnámi kávézó teraszán.
306. | Ez már tervnek hangzik
Tudom, mit akarok. Most éppen tervnek hívják. Egy kicsit konkrétabb lett az út. Ezt is szeretem. Ahogy a tervszerűtlenséget is.
305. | Ninh-Binh. Hová máshová?
A nem túl taktikusan megtervezett útvonal, egy mély barlang és a gyenge motorok tették izgalmassá az utolsó napunkat. A történet azonban nem ott ért véget, ahol én befejeztem.
304. | Motoros meditáció. Esőben.
Hétköznapi egyszerűség. Egy börtön nyomasztó súlya. Egy este egy vietnámi családdal. Durian desszert. Minden ugyanarról szólt.
303. | Jogtalanság
Mese egy sündisznóról, akinek Ázsia megmutatta, hogy nem kell mindig összegömbölyödni. Elég felszabadultan láthatatlannak lennie.
302. | Az internet és társai
Minden mindig működik. Kivéve, amikor nem. Egy számla befizetése néha több kalandot tartogat, mint egy határátlépés.
301. | Egy kicsike történet egy kicsike valamiről
Hozzávalók: 4 ember, 1 motor, 3 zsák rizs, nagy adag kedvesség. Ragyogó napsütésben érleljük emlékké.
300. | Két keréken Vietnámban
Öt kellemesen lassú nap. Motoroztam. Tealevelet rágcsáltam. A folyó fölött sétáltam. Egy barlangban jártam. Felfedeztem a motor meditációt. Semmit nem csináltam.