Azt hittem, motort megyek bérelni. Végül inkább egy vietnámi bizalomkísérlet főszereplője lettem.
298. | Egy valódi álom a boldogságról
Nem azért vagyok boldog, mert tudom, hová vezet az út. Azért vagyok boldog, mert szeretem azt, ahogyan járom.
297. | Meleg fogadtatás
Van olyan hely a világon, ahol három hét után úgy fogadtak, mintha hazaérkeztem volna. Néha ennyi is elég ahhoz, hogy otthon érezze magát az ember.
296. | Végre valami szörnyű
Egy alvó buszon aludni rengeteg kellemetlenséggel jár. Csak egyetlen menekülő utat találtam. A történetet választottam.
295. | Egy gyönyörű utolsó nap
Egyedül a madarak dalával. A ragyogó harmatcsepp a cipőmön. A szép virágok mindig mosolyognak.
294. | Sa Pa és Ninh Binh
A német, a belorusz és a magyar találkozik Vietnámban. Ez nem egy vicc kezdete. Csak egy újabb történeté, amiben az útjaink újra meg újra keresztezik egymást.
293. | Google Helyi Idegenvezető 8
2.000 fényképemet 800.000 alkalommal nézték meg. Szeretem ezt a két számot. Mert hihetem, hogy néhány pillanatban sikerült segítenem valakinek.
292. | Hogyan ápolunk cipőt?
Egy szombat reggel egy ázsiai férfi megmutatta a telefonján, hogy kinek lát engem. Közben még a cipőmet is megvarrták.
291. | Sa Pa felett mindig kék az ég
Hagytam, hogy a vágyam felvigyen a Fansipan tetejére. Onnan nézve tényleg úgy tűnt: a felhők felett mindig kék az ég.
290. | A térképen nincsenek hangjegyek
Valójában hangokat, illatokat és érzéseket gyűjtök. Aztán egyszer megszólal egy dal… és hirtelen újra ugyanazon az utcán állok.