284. | A lélegzetvételem

Az elmúlt hetekben csak egy valami hiányzott.

Az írás.

Ma már másképpen tekintek erre a kifejezési formára. Ez e tevékenység a lélegzetvételem, mikor magamat és a környezetemet figyelem meg.

Ma már kevesebb írásom szól a felkészülésről, hiszen itt vagyok. Azért, ha van valami meglepetés, és megszületik ebből a tanulság, még ma is adódik némi információ a “hogyan legyünk digitális nomádok” témakörhöz.

A felkészülést felváltotta az utazás bemutatása. Ez kicsit a hely bemutatása, de inkább napló arról, hogy mit élek át az úton.

A kezdeti trauma jellegű feldolgozást átvette az önelemzés és az új felismeréseim leírása.

Nem tudom megmondani, hogy mi hiányzott jobban.

Azt hiszem, így egyben mind a három terület.

Attól függetlenül, hogy hiányzott, egyértelműen nem bánom, hogy nem volt, vagy nem szántam rá időt. Élem az életemet. Ez alatt a pár hét alatt másképpen lélegeztem.

The Miracle is Already Here

Az elmúlt év utazásai során egy érdekes felismerésre jutottam.

A legtöbb ember a csodát valami rendkívüli eseményként képzeli el. Egy nagy találkozásként, egy váratlan fordulatként vagy egy különleges pillanatként. Én egyre inkább azt érzem, hogy a csoda sokszor már ott van előttünk. Csendesen. Észrevétlenül.

Egy naplemente. Egy mosoly. A tenger hangja. Egy utcai zenész dala. Egy pillanat, amely mellett máskor egyszerűen elsétálnánk.

Ebből a felismerésből született meg a The Miracle is Already Here projekt.

Rövid videókon keresztül mutatom meg azokat a pillanatokat, amelyek valamiért megállítottak az utamon. Nem azért, mert különlegesek vagy látványosak. Hanem azért, mert emlékeztettek arra, hogy az élet szépsége sokszor a legegyszerűbb dolgokban rejtőzik.

Minden videó mindössze 26 másodperc hosszú. Ennyi idő talán még belefér egy rohanó napba. Ennyi idő talán elég ahhoz is, hogy egy pillanatra megálljunk.

Hiszen a csoda nem valahol a jövőben vár ránk.

A csoda már itt van.