Ezt a mondást a múlt héten hallottam valakitől.
Valamiért azonnal le kellett jegyeznem.
Ebből következik, hogy gondolkodnom is kellett rajta, meg írnom is róla.
Ne ítélkezz!
Ahogy közeledett az írás ideje, bizonytalan lettem.
Először az jutott eszembe, hogy nincs szükség az én magyarázatomra és gondolataimra a címben megfogalmazott gondolatokkal kapcsolatban.
Lehetett volna ez az első bejegyzés, ahol a címen kívül nem írok semmit.
Aztán eszembe jutott a mondás.
Ne ítélkezz!
Ez a cím, a benne megfogalmazott gondolat szerintem eléggé ítélkező.
Így – tisztelt bíróság – végül csak ennyit akarok mondani, hogy:
Az eddigi tapasztalataim szerint sokan inkább panaszkodnak, minthogy a dolgokat úgy öleljék magukhoz, ahogy azok vannak.
De ezzel nincs semmi baj!
Mindenki maga dönt.
Néha tényleg könnyebb panaszkodni, mint átölelni.
Néha nehezebb megölelni, mint panaszkodni, mégis megtesszük.
Ez most egy ölelés a címbeli gondolat felé.
Meghívsz egy kávéra?
Ha tetszett ez a történet, meghívhatsz egy kávéra. Nem kell, de jól esik - és mindig egy új sztorira váltom.
Kávé S:o)mának
Linktree
Rövid bemutatkozás