36 év után újra egy szocialista országban. Buszok, határ, papírok és egy tucat apró meglepetés után megérkeztem Laoszba. Egy új ország kezdete a Mekong partján.
236. | Chiang Rai
Fehér templom helyett kék. És egy zenélő óratorony, amit soha nem felejtek el.
235. | Laosz
A thaiföldi vízumom lejár, így új irányt választok. Busz Chiang Rai-ba, majd a Mekongon át Laoszba. Szinte semmit sem tudok róla. Talán ezért izgalmas.
234. | Lehet, hogy tévedek
Az író talán a kételyről írt könyvet, amit én nyitott és bizakodó szemüveggel olvastam el. Most kinyitom a tenyerem, és elengedem a kételyt és a bizakodást is.
233. | A biztosítások csapdájában
Az első levél őszinte volt. Ezért nem küldtem el. A második udvarias volt. Ezt elküldtem. A válasz pont arra jó, amire itt Ázsiában nem használunk papírt.
232. | Két kalandos nap Pai környékén
Nagyon szerettem azt, hogy egész nap erőlködés nélküli figyelemmel szemléltem azt, ami körülvesz. Úgy éreztem, mintha a hajóm együtt úszna a halakkal.
231. | Egy listába rendezett pici térkép
Nem mindig szeretem a listákat. Ez most az első pontjával megfogott. Így lett belőle egy belső térkép. A túrázó néha jó, ha ránéz a térképre.
230. | Pai
Pai terasza barátokat adott, egy patkány türelmet, egy kulacs pedig megtanított elengedni azt is, amit nem önként engedek el.
229. | Mae Hongson
Google Maps, kutyák, folyó és egy eltűnt ösvény. A templomból jövet 900 méterből dzsungeltúra lett. Élve érkeztem meg.
228. | Melyik könyv mondja meg, hogy ki vagyok?
Megfogalmaztam az identitásomat.