Pontosan egy éve indultam el, hogy Ázsiában kezdjek digitális nomád életet. Három bejegyzésben értékeltem az évemet. Innen éred el ezeket az írásokat.
329. | Nha Trang
Szép ez a város, csak sok itt az ember. Jobb volt a városon kívül. Ma elfáradtam. És nem a sziklákon való ugrándozástól.
328. | Összeesküvés-elméletek
Nem voltam és továbbra sem vagyok befogadó az összeesküvés-elméletekkel kapcsolatban. Ma már tudom is, hogy miért.
327. | Tuy Hòa látnivalói
Mindig sokkal többel megyek el, mint amivel érkezem. Tuy Hòa sem engedett el üres kézzel. Mi lesz, ha egyszer már nem bírom el mindazt, amit magammal viszek?
326. | Könnyebb panaszkodni, mint átölelni
Könnyebb panaszkodni, mint átölelni. És könnyebb ezért ítélkezni is. Én most egyik helyett sem teszek semmit. Csak átölelem ezt a gondolatot.
325. | Tuy Hòa
Minden bezárt hostelajtó kinyit egy kocsmaajtót. Úgy emlékszem, ezt olvastam egy önfejlesztő könyvben.
324. | Quy Nhơn
Ha minden a tervek szerint ment volna ma, akkor nem lenne 14 db mini dobókockám. A mai túra pont olyan volt, ahogyan szeretem.
323. | A kontroll az illúzió
Nincs kontroll, nincs illúzió, nincs feszültség. Ott vagyok, ahol lenni akartam, és az égiek úgy akarták, hogy az út végén az az ágy vár, amire gondoltam.
322. | Hoi An
Nekem a harmadik körre pár sem jutott, így a felhőket szemébe néztem és arra gondoltam, hogy itt és most sem kérdések, sem válaszok nincsenek számomra.
321. | A búcsúzás művészete II.
Akkor nem tudtam elbúcsúzni. Aztán rájöttem, hogy elbúcsúztam. Most megtanultam elbúcsúzni. Aztán rájöttem, hogy nincs mitől elbúcsúznom.