281. | Ninh-Binh

Ez most egy kicsit másfajta összefoglalója lesz az elmúlt két-három hétnek. Mondhatom úgy is, hogy rendhagyó.

Többen hiányolták az írásokat.

Én magam is. Már hiányzott, hogy írjak.

De most – egy nagyon egyszerű döntéssel -, inkább az időm másfajta módon való felhasználásával voltam elfoglalva.

Bemutatom a helyet, ahonnan most jöttem el, és a körülményeket.

Utána viszont egy szokatlan formában, felsorolás szerűen foglalom össze az élményeimet.

Ninh-Binh

Ninh Binh a 27. település az utazásom során, ahol megszállok.

Ám ez az első eset, ahol nem csak kiválasztottam, hogy hol fogok élni, hanem együtt érkeztem valakivel. Cat Ba városában ismerkedtünk meg a hölggyel, és barátként együtt folytattuk az utunkat.

Én már találkoztam ezzel az utazási formával. Két ellenkező nemű ember együtt utazik, és együtt tölti az időt, de ennek az együttlétnek a barátság az alapja, nem a férfi/nő társas kapcsolat.

Hosszú idő után (278 nap) izgalmas volt úgy megérkezni valakivel valahová, hogy a közös buszos utazás nem csak addig tart, amíg megérkezünk.

Így most nem egyedül fedezem fel azt a gyönyörű helyet Vietnám szívében.

Ezzel együtt viszont a szabad időmet nem az írással töltöttem. Inkább sétáltunk. Bicikliztünk. Áztunk a szállás medencéjében, kirándultunk, filmet néztünk együtt stb.

Hol is vagyok most pontosan?

A nagykönyv fontos információkat mond el, most nem akarom kihagyni: Tam Cốc a természeti látványosság Ninh Bình tartományban, amely híres a rizsföldek között kanyargó, karsztos mészkőhegyekről és barlangokon áthaladó folyóról. A “szárazföldi Ha Long-öböl” néven ismert Tam Cốc a Tràng An tájkomplexum része, és Vietnám egyik legfestőibb vízi úticélja.

Ha részletesebben nézem meg:

Furcsa lesz, ha azt mondom, hogy igazából pontosan nem tudom hol vagyok!

Itt Ázsiában nem először lepődöm meg azon, hogy elindulok egy Ninh Binh nevű helyre, amiről napokig azt hiszem, hogy egy város. Aztán kiderül, hogy Ninh Binh egyszerre tartomány és város neve is. Közben minden második vállalkozás nevében a Tam Coc szó szerepel: Tam Coc kávézó, Tam Coc hajókölcsönző, Tam Coc étterem. Ilyenkor kezdem sejteni, hogy a turisták valójában nem is Ninh Binh városába jönnek, hanem Tam Coc környékére.

És ez még nem minden!

Mert aztán az is kiderül, hogy bár a Google Maps, meg a turisták is Tom Coc-ként emlegetik azt a városrészt – mint például, ahogy mi is azt mondjuk Magyarországon, hogy “a Balatonnál vagyok” – ez sem a hivatalos igazság.

Földrajzilag valahogy így néz ki most a helyzetem:

Tam Cốc, ahol a gyakorlatban tartózkodom
Ninh Hải, a község hivatalos neve
Hoa Lư, a járás
Ninh Bình Province, a tartomány neve

Szóval, Ninh Binh-be jöttem, ahogy mindenki más is, de azon belül Ninh Hai városában vagyok, amit mindenki Tam Coc néven használ.

Egyszerű, igaz?

Maradjunk ennyiben:

Egy gyönyörű helyen vagyok Vietnám szívében.

A szállás

Ezzel kezdem, mert ez még egy hét után is hihetetlen.

Most egy nagy területen berendezett szálláson vagyunk, Tam Coc Central Bungalow a neve.

Nagyon pazar az egész hely. A megjelenése pont olyan, amiért normál esetben nagyon súlyos pénzeket fizet egy európai ember, hogy láthassa, élvezhesse. Hatalmas sziklák árnyéka ad oltalmat a nap bizonyos szakaszaiban. Rengeteg növény, pálmafák, mindenféle színpompás egzotikus virágok, hatalmas fák.

Mindez egy gyönyörű folyó partján. A folyótól pár lépésre hatalmas medencével, nyugágyakkal, pálmaleveles asztalkákkal.

A szobák hihetetlenül jó minőségűek, és olyan épületekben találhatóak, hogy minden reggel úgy ébredek, hogy emlékeztetnem kell magam, ez nem egy európai szálloda. Egyszerűen csak egy szuper szállás.

Mellesleg az ágyam egy hatalmas – az ágy teljes hosszúságában elterülő – üveg ablak előtt van, ahonnan most is rálátok az U alakban felépített épület közepén található tóra.

12 ágyas a szobánk. 1.360 HUF (4,25 USD) az ára éjszakánként és ebben az árban egy olyan reggeli is benne van, ami megint csak a legjobb szállodákat juttatja eszembe az európai utazásaim idejéből. Két hatalmas asztal megrakva mindenféle kiválósággal, amiből annyit eszünk, amennyi csak belénk fér.

Pár száz métert kell csak sétálni és az iránytól függően mindenféle hangulatokat érünk el.

Az egyik irányban ott a település központja. Az ellenkező irányba indulva gyönyörű, lótuszvirágos tavak várnak, a közeli háttérben álló hatalmas sziklák tövében, amit csak a folyó választ el tőlünk. A szállás területéről kilépve meg egy gyönyörű rizsföldön találjuk magunkat.

Rizsföldek mindenhol. Ez a hely nevezetessége. Éppen aratási időszak van/volt, így a munkálatok minden folyamatát volt szerencsénk látni már.

Cat Ba is nagyon szép volt. De Ninh Binh környéke – különösen erről a szállásról indulva – sokkal-sokkal szebb.

Nem véletlenül fogalmazódott meg bennem az elmúlt hetekben, hogy ez idáig Vietnám a legszebb hely, amit valaha megtapasztalhattam.

Egy újabb hét a paradicsomban

Mit lehet itt csinálni?

Soha nem ezzel a kérdéssel indítom a felfedezést.

De nagyon jó érzés, hogy egy hét elteltével már nagyon sok élményt tudok felsorolni.

Azt hiszem, hogy a számok sok mindent elárulnak erről a városról. 4 napra terveztünk itt maradni. Ebből eddig 7 nap lett, de könnyen meglehet, hogy 22 lesz. (Mikor ezt a bejegyzést folytatom, már 10 nap…)

Szóval, itt tartok most. 22 nap lett.

És bár többször nekiálltam írni, nem sikerült befejezni a beszámolómat. Mostanra meg már olyan hosszú lenne, hogy nem látom értelmét nagyon részletesen leírni. Soha nem fejezném be. És talán senki nem akarna elolvasni egy 22 napomról szóló könyvet.

Így most – könnyes szemmel – kitörlöm a három hétben írt gondolatokat és elkezdem a napló megírását.

2026.05.27, szerda

Közös utazás és véletlenszerű leszállás a buszról. Ott kerestünk szállást, hol a busz megállt. Végtelenül jó választás volt.
Első este a városban. Egy helyi táncosok által előadott műsor megnézése.
“A kávéházakról” című bejegyzésben említett kislány, napraforgó mag és kulcstartó élmény átélése.
Az csocsó asztal birtokbavétele. Az első játszmát megnyertem. Aztán a következő három hétben kettő kivételével minden partit elvesztettem. Méltó ellenfelem volt a hölgy személyében.

2026.05.28, csütörtök

Kávéházak felfedezése.
Este csavargás, éttermek megismerése.
Késő éjszakába nyúló beszélgetés a gyönyörű folyóparton.

2026.05.29, péntek

Egész napos motoros kirándulás. A környék felfedezése. Ketten egy motoron.
Egy csendes templom megismerése.
Egy kellemes meglepetés egy étteremben. A rendelt smoothie és kávé mellé egy kis idő múlva gyümölcsöt kaptunk ajándékba, majd vietnámi teát is. Hihetetlen érzés, mikor csak kedvességből érkezik az élmény.
Az első rizsföld fényképezés. Csodáltos színek pompája.

Hoa Lu ősi fővárosának megnézése, sok új információval.

Bái Đính pagoda, spirituális és kultúrális központ kívülről való megnézése. Erről később írok még.
Egy éppen épülő félben lévő pagoda lépcsőjén üldögéltünk és élveztük a naplementét.
A motorozás élvezete, mindenféle komolyabb úticél nélkül.

2026.05.30, szombat

A motoros túra folytatása.
Az első rizsbetakarítás megnézése.
Thai Vi Temple történelmi templom megnézése.
Egy sziklákra épített gyönyörű másik templom és környékének megnézése, sziklamászással.
Naplemente egy ezer árnyalatban tündöklő rizsföldről, a hegyek között.
Egy kolibriként repkedő rovar felfedezése.
Ninh-Binh városának gyors megszemlélése.
Sötétben motorozás hazafelé, saját sávunkban szembe jövő motorossal való frontális ütközés elkerülése.

2026.05.31, vasárnap

A pénteki kimaradt munkanap pótlása.
Csocsó, ping-pong, vacsora azért így is volt. Meg a medence meleg víznek az élvezete.
Telihold fényképezés.

2026.06.01, hétfő

Klasszikus csónaktúra a rizsföldek és barlangok között. Itt az evezőt a lábukkal hajtják az emberek. A csónakok erős forgalmat teremtenek a folyón. Kissé autópálya érzés, de hihetetlen látvány. 3 gyönyörű templomnál álltunk meg az úton. Folyón lévő barlangok áthajózása.
A gyerek nap alkalmából a szálláson kapott két marék édesség elfogyasztása a medence mellett.

2026.06.02, kedd

Hosszú éjszakai séta.
Thai Vi Temple templomban hajnali fél egykor újhold szertartás zenéjének és énekének hallgatása. Hihetetlen élmény volt a telihold fényében üldögélni egy templom kapujában.

2026.06.03, szerda

Kerékpár túra egy harmadik csapataggal kiegészülve.
Biciklis bambuszhajós átkelés egy folyón. Izgalmak mindenhol.

2026.06.04, csütörtök

Este rizsföld, rizsföld égetés nézegetés és egy hosszú, sötétbe nyúló kirándulás a környéken.
Nem említem minden napra, hogy ronggyá vagyok verve a csocsóban.

2026.06.05, péntek

Hatalmas séta este.
Az arató gépek megismerése.
Temetők bejárása.
A vietnámi vendégszeretet és tea élvezete.

2026.06.06, szombat

A helyi rizs múzeum megcsodálása. A földműves eszközök próbája.
4 féle rizsbor kóstolása.
Egy farm meglátogatása, helyi kertészkedési szokások megismerése.

2026.06.07, vasárnap

Elektromos motoros túra.
Egy 30 kilométerrel odébb lévő településen katolikus templomok megnézése.
Hihetetlen harmóniában épült templom komplexum felfedezése. Katolikus templom vietnámi építészeti elemekkel. Kántálás a templomban, majd keresztény énekek éneklése vietnámiul, később orgona kísérettel.
A templom kertje maga volt a zen.
Lassú túra, rendkívüli meleg és csodálatos látnivalók.
Éjszakába nyúló csavargás levezetésként.

2026.06.08, hétfő

Csak egy átlagos nap a paradicsomban.
Gyönyörű képekkel.

2026.06.09, kedd

Egész napos kerékpáros túra.
Járatlan utakon és őrült forgalomban.
Este egy kiváló indonéziai gitáros énekes megismerése és egy bár felfedezése.

2026.06.10, szerda

Majd egy három órás csónakos kirándulás Tran Ang területén.
10 barlangon áthaladni csónakkal, 3 gyönyörű templomot látni és King Kong földjén utazni: feledhetetlen élmény.
Este meg is néztük az egyik King Kong filmet együtt.

2026.06.11, csütörtök

A munkanap végén egy nagy sétát tettünk a környéken.
A közeli hegyekben felkerestünk egy kilátó pontot. Valamiért én erre a túrára papucsban indultam el. Nagy élmény volt a sziklákon és a létrákon felfelé mászni. Főleg, hogy egész nap esett és minden csúszós volt.
Este megnéztük az egyik másik King Kong filmet együtt.
Ezekig a napokig mindig három napokkal hosszabbítottuk meg az itt tartózkodásunkat. Rendszeresen szóba került a tovább mozdulás, de mindig arra jutottunk, hogy olyan szép ez a hely, hogy inkább maradunk.

2026.06.12, péntek

Munkanap lett volna, de mássá alakítottam.
Biciklit béreltünk, és a nap folyamán 40 km-t tekertünk, emellett 11 km-t gyalogoltunk is.
A gyönyörű Pagoda komplexumot látogattuk meg, amit 05.29-én egy kissé távolabbról néztünk meg.
Tudtuk, hogy hosszú nap lesz, de a végén kiderült, hogy még annál is hosszabb, mint gondoltuk.
A 20 kilométeres biciklizés után jött a fejtörés, hogy milyen túrát akarunk csinálni modern és hagyományos pagodákat ötvöző hatalmas területen.
A bejárattól viszonylag messzebb (1-2 km) kezdődik a látogatási terület. Azt az opciót, hogy oda gyalogoljunk nem engedi meg a rendszer.
Tulajdonképpen kettő opció van: Odavisznek elektromos autóval, majd a területen szabadon mászkálhatunk, vagy a területen belül is autóval furikáznak végig. Mi a gyaloglást választottuk.
Plusz egy olyan jegyet vettünk, amiben benne van Ázsia legmagasabb pagodájának a belépőjegye is.
Erről a helyről órákig lehetne mesélnem, ettől most eltekintek. Csak felsorolom, hogy miket láttunk.
A “Három kapu” nevű templom óriást. Hatalmas szobrokkal és rendkívüli pompával.
Ennek bejáratánál két szerzetes feltette a kérdést, hogy mi a nevünk és honnan jöttünk. A kapott információkat máris felírták három papírra. Ezeket és két köteg füstölőt kaptunk, meg jelölést a térképen, hogy a melyik három templomban gyújtsunk füstölőt és helyezzük el a papírokat, plusz meditáljunk egyet. Ezt mi egy jópofa kincskereső játéknak fogtuk fel, mert eleinte nehéz volt kiigazodni a térképen. De végül mindenhol elvégeztük a mini szertartást.
Egy olyan nyitott folyosón mentünk végig, ahol több ezer Buddha szobor volt. A falak végig kis ablakocskákkal voltak tele, mindegyikben egy-egy, illetve ember nagyságú kő szobrok, mindegyik különböző formában. Lélegzetelállító volt a számosságuk.
Láttuk Vietnám legnagyobb bronz harangját, a maga 70 tonnájával. Hihetetlen.
Egy impozáns méretű templom került sorra. A képek sajnos itt nem adják vissza az élményt.
A területen belül volt egy tó, vagy inkább egy hatalmas medence is, annak a partján elidőztünk egy keveset.
A következő templom néhány adata: 2.000 m2, 30 méteres belmagasság, 100 és 30 tonnás aranyozott bronz Buddha szobrokkal. Egészen kicsinek éreztük magunkat itt.
Ezeket a méreteket sajnos nem tudom lefényképezni. Egyszerűen kicsi a telefon.
Támogatásként vettem egy tető cserepet, amire ráírtam a nevemet. Ezzel egy picit örökre itt maradtam.
Egy gyönyörű kilátó pontot kerestünk fel a területen belül. Itt nagyon tetszett, hogy egy asztalra helyezett tükör segítségével nagyon jó illúziókat lehetett kipróbálni a magas pagoda képével.
Még egy hatalmas templom következett, 35 méteres belmagasággal, és 50 tonnás szobrokkal. Már káprázott a szemem a nap folyamán látott sok aranyozott felülettől.
Ezután következett maga a magas pagoda. Felfelé lifttel mentünk, lefelé pedig a kihalt és épülő félben lévő lépcsőházban. És ami közte történt!
Hihetetlen kilátás 360 fokban. A 13. emelet olyan magasan van, hogy nagyon messzire el lehetett látni a gyönyörű környéken. Ráadásul a távolban villámlott is. Hihetetlen élmény volt ott lenni!
Közben szépen lassan besötétedett. A komplexum 21 óráig látogatható, de az alkonyattal minden bezárt és mindenki elment. Így hét órától este kilencig csak mi csatangoltunk az egész területen.
Felfedeztünk még egy barlang templomot.
És rengeteg kisebb, gyönyörűen kivilágított pagodát látogattunk meg.
Denevérek repkedtek a fejünk körül a gyönyörű köves sétányon.
Hihetetlen élmény volt a túra esti fele is.
Várt még ránk a hazafelé vezető 20 km.es tekerés, előtte egy vacsorával.
Út közben megálltunk vizet venni egy kis boltban. Itt egy vietnámi kisfiú jött oda hozzánk, azzal a kérdéssel, hogy beszélgethet -e velünk. Be nem állt a szája! Annyira aranyos volt, ahogy tökéletes angollal megállás nélkül tette fel a kérdéseket. Mindegyikünkkel 10 percet beszélt. Az apja a végén adott nekünk egy-egy jégkrémet. Nagyon szerettem ezeket a pillanatotokat is. Remélem, a fiú meghallotta a szavaimat: így tovább haver, nagyon jól csinálod!
Hazaérve egy nagy asztali foci játszmával fejeztük be a napot. Természetesen mindet elvesztettem. 🙂

2026.06.13, szombat

Hang Múa.
Ezt a nevet viszem magammal. Egy felismerés született meg itt bennem, erről majd később írok.
Ezt a hegyi templomot az elmúlt két hétben szinte minden nap láttuk a szállásunk környékéről. Vagy túl korán volt, vagy túl meleg, vagy más programunk akadt. De ma felmásztunk ide.
Gyalog mentünk el, csak pár kilométer.
Előtte azonban megnéztük a hegy lábánál elterülő, ikonikus lótusz mezőt. Hihetetlen mennyiségben terem a gyönyörű növény ezen a hatalmas területen.
500 lépcsőfok megmászása után felértünk az egyik túlzsúfolt kilátó pontra, hogy onnan újabb lépcsőzéssel átmenjünk a másikra. Ott is sokan voltak. LOL.
A kilátás minden tömeget elfeledtetett velem. A hegy tetején lévő sárkány szobor hátára ültem. Ezt a példát aztán többen követték. Erre mondják, egy bolond százat csinál…
Itt is megnéztünk egy bezárt barlangot. Úgy látszik, errefelé az a divat, hogy sötétedés után mindenki elmegy, de a terület látogatható.
Hazafelé megálltunk vacsorázni. Nagyon felkeltette az érdeklődésemet az égetett rizs felirat. Nem pirított, égetett. Mint kiderült ez egy kínai étel. Én abszolút nem bántam meg, hogy kipróbáltuk. Az őrült kínai nő nagyon finoman készítette el. LOL.

2026.06.14, vasárnap

A pénteki napomat erre cseréltem el.
Egy nyugodt és lassú napot tartottunk, egy nagy sétával és egy jó vacsorával.
Aztán egy jó beszélgetéssel a folyó parton. Az utolsó napjainkat töltöttük együtt.
Az éjszaka során megnéztük a foci világbajnokság egy meccsét. Németország nyert. Én a másik csapatnak szurkoltam.

2026.06.15, hétfő

Az utolsó napom volt Ninh Binhben.
Dolgoztam, majd ebéd után elmentünk az utolsó kirándulásunkra.
Egy újabb három órás csónakos kirándulás Tran Ang területén. A másik túra útvonalat is meg akartuk nézni.
Itt volt a leghosszabb alagút a hegy gyomrában. 1 km fejlehúzós utazás a sziklák alatt.
Láttuk konkrétan azt a sziklát is, ami a King Kong filmekben biztosan megjelent.
Egy nagyon szimpatikus vietnámi párral utaztunk együtt a csónakban. Jó volt velük beszélgetni.
Az utolsó napi biciklis, csónakozós túrát egy közös pizza evéssel ünnepeltük meg.
Aztán ellátogattunk a kedvenc bárunkba, ahol elbúcsúztam az indonéz gitáros-énekes barátomtól.
Megnéztük egy meccs második felét.
Aztán elbúcsúztunk egymástól.