Cat Ba az akváriumok és a neonfények városa. Olyan szigeten vagyok, ami pár napja csak azt sugdossa a fülembe, hogy maradjak. Úgy érzem, élmények várnak rám.
272. | Egy váratlan haver és egy metafora vacsorára
És végül belül nem marad más, csak ennyi egy nagy brrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr.
271. | Tapasztaltabb lettem
Az írás közben születő felismeréseket nagyon szeretem. A referenciapont fontosságát a karaoke sem tudja csökkenteni. Ez is csak egy tapasztalat.
270. | Másképpen hallok
Ugyanaz a metal szól. Ugyanaz a düh. Ugyanazok a vágyak. Csak bennem születnek már egészen más feliratok a hallott szavak mellé.
269. | Haiphong
Nincs nagy tanulság. Nincs világmegváltás. Csak néhány nap Haiphongban, spontán döntésekkel, furcsa helyzetekkel és jó ízekkel. És egy új baráttal.
268. | Hanoi kért még egy napot
Hanoi adott még egy napot. Kávéra, csodára, elveszésre, elvesztésre és arra az érzésre, hogy a csillagok között is lehet valahogy otthon lennem.
267. | Egy szabadnap Hanoiban
Múlt, ideológia, spiritualitás, káosz, magasság, játék és egy csendes séta hazafelé. Nekem most ennyi jelentette a tökéletes napot Hanoiban.
266. | Az én kicsi mesekönyvem
41 napig gyűjtöttem eldobott kártyalapokat Ázsia útjain. Végül nem csak egy paklit találtam meg, hanem egy különös mesekönyvet is.
265. | Megérkezés Vietnámba
Hanoi egyszerre kaotikus és szerethető. Motorok, mosolyok, kávék, utcák és ízek között most azonnal igazán érzem: megérkeztem Vietnámba.
264. | Egy busz, ahol csak a plafon volt szabad
15 óra egy túlzsúfolt fekvőhelyes buszon Laoszból Hanoiba. Kényelmetlen volt, abszurd volt, mégis kaptam útközben emberséget, ételt és mosolyt.